A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

54

Minho pov

Miután a helyszínelők kiértek én mentem haza. Jia hajkeféjét megfogtam, és bevittem a laborba, hogy vegyenek DNS mintát. Ha valóban ő az...nem tudom mi lesz. Otthon a kertet rendezgettem, mivel a fiúkkal úgy széthánytuk, hogy mindenhol van virág, csak éppen a virágágyásban nem. A lány ruhája, akit találtunk abban a hotelben, ugyanolyan volt, mint amilyenben Jia elment abba a buliba, a telefonja is ott volt. Talán el kellett volna mondanom neki, hogy szeretem, és akkor nem megy el abba a buli. A kezem megállt a mozgásban. Egy pillanatra belegondoltam, hogy mi lenne, ha tényleg őt találtuk meg. A sírás kerülget. A csengő hangjára figyeltem fel. Szemeimet és a kezeimet megtöröltem, aztán mentem ajtót nyitni.

- te mit keresel itt? - néztem komoran az előttem állóra.

- Jia ügyében jöttem. - emelt fel egy borítékot.

- gyere be. - álltam arrébb az ajtóból.

- aranyos kis ház. - nézett körbe.

- erre. - indultam el a konyha felé. - találtatok valamit?- intettem neki, hogy üljön le az asztalhoz.

- egy macskának a lábát találtuk meg egy öltözőben. Volt rajta egy papír is. - nyújtotta át a borítékot. - mi folyik itt, Lee? Mi volt ennek a lánynak a múltjában, hogy ez történik vele? - állt fel és elém sétált. Nem foglalkozva vele bontottam fel a borítékot.

- Moszkva...? - néztem rá értetlenül.

- ez volt a macska lábán. Valami van Moszkvával, csak az a kérdés, hogy mi. Azt javaslom felejtsük el, ami régen történt és fogjunk össze. Jia fontosabb, mint a mi gyerekes vitánk, nem?

- de...de talán Jia már nincs életben. - adtam vissza neki a borítékot.

- ezt hogy érted? - kérdezte felvont szemöldökkel. - mi az, hogy nincs életben?? - lépett felém egyet.

- találtunk egy megcsonkított testet, ami nagyon úgy tűnik Jia teste.

-...de ugye nem ő az...?

- nem tudom. - ráztam fejemet.

- nekem mennem kell...ezen még kondolkodj! - tette le az asztalra a borítékot, és kiment. Hangosan vágta be maga után az ajtót. Sóhajtva pillantottam a falon lógó órára. Már nyolc óra van...a szobámba mentem a pizsamámért, onnan pedig mentem a fürdőbe. Zuhanyzás után a tükör előtt álltam, és bámultam benne magam.

Az én hibám, hogy nincs itt. Én engedtem el azzal a fiúval. Tudtam, hogy nem tudja magát megvédeni, felelőtlen voltam. De olyan jó volt látni a boldog arcát...és nekem köszönhetően soha többé nem fogom látni. Nem tudtam rá vigyázni...és most az én hibámból halott!
Mérgesen sepertem le a kagylóról mindent. A szappan beleesett a kukába. Morogva guggoltam le és vettem ki belőle, de valami mást is megláttam benne. Valamilyen...lázmérő lehet. Nekem nincs ilyenem, lehet Jia használta. De akkor nem itt lenne...de lehet hogy elromlott és kidobta. A szappant letettem magam mellé, és kivettem azt a lázmérőt a kukából. Egy kicsit furcsa az alakja. Mikor megfordítottam sápadtan néztem. Döbbenetemben még seggre is estem. Ez nem lázmérő. Ez egy pozitív terhességi teszt...