A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

108

San pov

Mikor megláttam Leet a bárban, azt hittem álmodok.

Ez meghalt. Még a hírekben is benne volt.

Tett felém egy lépést, de én kifutottam a bárból. Beültem a kocsimba,és teljes gázzal mentem el onnan. A visszapillantó tükörből láttam, hogy utánam jön. A hívás listát megnyitottam, és hívtam Shinjaet. Első csörgetésre vette fel.

- imdulhatsz. - ennyi elég volt neki, hogy értse, mit kell csinálnia.

A tükörből néztem, hogy Shinjae belehajt Leebe. Nevetve néztem, hogyan borul fel a kocsival.

- ennyit rólad, Lee ! - nevettem fel hangosan.

Ha ez él, azt jelenti keresni fogja Jiát, vagyis jobban oda kell figyelnem a lányra. Növelnem kell a biztonságát. Még ha ez, az ütközés nem is ölte meg, egy darabig nem fog lábra állni, az biztos.
Nyugodtabban dőltem hátra az ülésben.

Haza érve idegesen szálltam ki a kocsiból. Két emberem rohant elém. Az egyiknek odaadtam a kocsi kulcsot, a másikra szigorúan néztem.

- találjátok meg Lee Minhot, és öljétek meg ! Valószínűleg az egyik kórházban van.

- igen, uram ! - harsogta, majd meghajolt, s elment. Megvártam míg elmegy, aztán mentem be a házba.

Jiának egy szót sem fogok erről szólni. Valahogy el fogom érni, hogy engem szeressen. Nekem ő kell. Még, ha Lee gyerekével is várandós. Ha kell felnevelem úgy, mintha az enyém lenne, csak Jia legyen velem.

Az egész házat átkutattam, de sehol nem találtam őt. Már mindenkivel kerestettem, mikor a fürdőben találtam rá.

- nem hallottad, hogy téged keresünk ? - fordítottam magammal szemben.

- nem...baj van ? - nézett hátam mögé.

- ölelj meg. - meglepetten kapta rám tekintetét.

- hogy mondod..? - pislogott nagyokat.

- ölelj meg. Tudod...így...- fogtam meg kezét, és átkaroltattam vele derekamat. Az ő derekánál fogva húztam magamhoz.

- kérdezhetek valamit, amit nem értek ? - másik kezét magától vezette derekamra, ami nem kicsit lepett meg.

- persze. - egyik kezemmel hátat öleltem, másikkal haját simogattam.

- miután legelsőnek elmondtad, hogy szeretsz, másnap pedig Leiával voltál, azt hogy ? Mármint, miért jöttél vele össze, ha nekem vallottál szerelmet ?

- csak egy éjszaka volt. Egy bárban futottunk össze, én ittam, ő pedig kínálta magát. Nagyon rámenős volt. Nem olyan volt, mint te. Ezért nem is jött be.

- de azért lefeküdtél vele...

- a szexhez nem mindig társul érzelem. Van mikor csak a kielégülést hajszolja az ember.

- remélem, én nem csak egy éjszakára kellek. - nézett fel rám mosolyogva.

Szerintem ma egésznap álmodtam. Lee él, Jia pedig mosolyog rám. Most vagy tudja, hogy él, vagy valamit szívott.

- gyönyörű a mosolyod. - szemei csillogtak, és mintha mosolyogtak volna. Karjait nyakam köré fonta. Most én néztem rá nagy szemekkel. Picit felpipiskedett, hogy elérje számat. Közben az én kezeim derekára csúsztak.

- csókolj meg. - suttogta ajkaimat nézve, majd szemembe nézett.

- kérlek, mondd, hogy nem álmodok. - fogtam szorosabban.

- nem álmodsz. - túrt hajamba. Nem kellett többet mondania, lehajoltam ajkaira.

Ha ez egy álom, ajánlom, hogy senki ne ébresszen fel.

Jia pov

Míg San távol volt, Wonwoo és én a nappaliban ültünk össze.

- mi ez, az egész Jia ? - nézett rám szomorú tekintettel.

- emlékszel, mikor azt mondtam, hogy Leia egy rendőr pasival van együtt ? Jiwoo, vagy Sihyeon még alá is támasztotta, hogy láttuk őt vele.

- igen, emlékszem. - bólogatott aprókat.

- na, San az, a rendőr pasi. - biccentettem.

- oké, és én hogy kerülök a képbe ? - mutatott magára.

- azt mondta, hogy azok, akik bántottak a múltban, meg fogják bánni. Te is bántottál, azzal, hogy ellenem fordultál, mikor szükségem lett volna rád. Ezért vagy itt, ezért lettél San embere. - sűrű pislogásba kezdett.

- az egész osztály ellened fordult...- bámult rám.

- tudom. Sihyeon, és Leia már halott. - sóhajtottam. - aznap haltak meg, mikor a te életedért könyörögtem. Leia életéért eszem ágában sem volt könyörögni. - nevettem el magam. - de Sihyeon...nővérem lehetett volna..ezért is fájt, mikor nem hitt nekem. Azt hittem, tökéletes bosszú lesz, ha bennem is csalódik, ezért hagytam, hogy San megölje. Talán nem kellett volna. Azóta kísért sikolya.

-..az enyémért miért könyörögtél akkor ?

- fogalmam sincs. - ráztam fejem. - viszont azt tudom, hogy neked, és nekem is rossz itt. Valahogy meg kell szöknünk, de senki sem segít nekünk. A külvilágtól el vagyunk zárva. Ha rajta kapnak, hogy szökünk, megölnek téged is, és engem is.

- hogy kerültél te ebbe a helyzetbe ? - képedt el.

- nem utasítottam eléggé vissza Sant, mikor elhívott kávézni. Nem tudom, hogyan tűnhetnénk el innen.

- nyerjük el San bizalmát. - nézett ki az ablakon. - te hitesd el vele, hogy szereted, én pedig elhitetem vele, hogy hűséges vagyok hozzá. Akkor talán téged is, és engem is bevisz a városba. Ott pedig elszökhetünk. - egyetértően bólogattam.

- de az is időbe telik. - húztam el a számat.

- ezért kezdjük el minél hamarabb. Ígérem vigyázni fogok rád. - nyújtotta kisujját. - kisujj eskü. - mosolygott rám.

- kisujj eskü. - kulcsoltam össze kisujjunkat.

Akkor mostantól úgy kell tennem, mintha szeretném Sant. Oké...menni fog.