A nyomozó/Lee Minho ff (Befejezett)

39

Amíg Minho és a munkatársai dolgoztak, addig én elsétáltam egy másik folyosóra, ahol Jaeho telefonszámát tárcsáztam mobilomon. Elsőnek nem vette fel, de a második hívásra igen.

- Jia? - szólt bele álmos hanggal.

- szia...csak azért hívlak, hogy ma nem lesz tanítás. Elmarad. - haraptam be az ajkamat.

- miért? Mi történt? - váltott aggódó hangnemre.

- ne mond el senkinek, oké?

- nem mondom.

- mikor bejöttem a suliba, akkor már itt volt két holttest felakasztva az egyik lépcső korlátjára, a falra pedig fel volt írva egy szöveg vérrel. Az a két férfi volt, akik tegnap megpróbáltak...- a végére már elhallgatttam. - az egyiknek karja, a másiknak lába nem volt.

- jézus...mi volt a felirat?

- többé nem bánthatnak, vagy valami ilyesmi.

- te jól vagy?

- egy kicsit megijedtem, de azon kívül minden rendben. - néztem ki az ablakon.

- kicsit? Ahogy megismertelek nem hinné, hogy csak kicsit. - kuncogott.

- jó, nagyon is megijedtem. Nem ez az első eset, hogy hullát találok az iskolában...

- ezt hogy érted?

- volt egy bátyám, és valamilyen pszichopata levágta a kezeit, és az osztályterembe vitte be. Ott találtuk meg az osztállyal.

- jesszus...

- úgyhogy ma ne gyere be a suliba..és ami tegnap történt...az maradjon kettőnk közt.

- úgy lesz.

- köszönöm...

- nincs mit.

- akkor..szia..

- szia. - bontotta a vonalat. Telefonomat kikapcsoltam. Megfordultam és mentem volna vissza a helyemre, de egy fekete ruhás, maszkos fazon állta el az utamat. Döbbenet s félelem kavargott testemben.

- s-segíthetek...? - néztem a szemeibe félve. Mintha egy fekete lyukat néznék, olyan sötétek voltak szemei, ami még nagyobb félelmet keltett bennem. Egy lépést tett felém, jobb karját kinyújtotta, és megint felém lépett. A torkomat akarta elkapni, de egy hang zavarta meg. A folyosó végén Minho szólított meg, amire mind a ketten oda kaptuk a fejünket.

- Jia, na végre...- Minho is elhallgatott, amint meglátta a fickót, vagy nőt. Teljesen be volt öltözve, mint egy ninja, csak a szeme látszott ki. Hátra tett egy lépést, majd lassan futni kezdett, fokozatosan gyorsult. Minho pedig utána szaladt. - héñ Állj meg! - úgy elsuhantak mellettem, hogy még a hajamat is meglobogtatta a szellő.

Csörömpölést, majd egy női sikítást hallottam. Minho után rohantam. Az egyik vitrint törték be. Minho az alakon ült és lefogta őt, ám a nő, a sikítás hallatán szerintem nő lehet, maga alá fordította és ütni kezdett. Minho tehetetlen volt, hisz nem akart megütni egy nőt. Nem hagyhattam, hogy üsse, amíg teheti.

Az egyik kenu evezőt kiszedtem a törött vitrinből és fejbe vágtam a nőt. Megállt a mozgásban, aztán Minho mellé borult.

- úristen, megöltem?! - dobtam el ijedten az evezőt.

- dehogyis. - ült fel Minho. Az orra vérzik, és a szája is felrepedt. - csak elájult.

- ouch..- néztem arcát. Az egyenruhám zsebéből előszedtem egy zsebkendőt, amit átnyújtottam neki.

- köszönöm. Nem tudod ki ez?

- nem, de inkább az orroddal foglalkozz. - adtam neki még egy zsebkendőt.

- vigyázol rá, míg szólok valakinek, hogy vigyék be?

- persze. - vettem a kezembe az evezőt.

- ügyes kislány. - paskolta meg a vállam, utána elment.