Sötétség [bnha]

Különkiadás❤💗

Tudom, azt igértem, hogy leírom a Todobakudeku storyt, de inkább úgy döntöttem, hogy a főszálhoz kapcsolódó különkiadást fogok írni. Remelem tetszik. Jó olvasást!❤

5 évvel korábban

Hawks az utcán sétált, őrjáratozott. Mivel már vége volt a munkaidejének gondolta végigmegy még egy-két utcán esetleg sikátoron, majd hazamegy és lepihen. Befordult egy sikátorba, már épp a vacsoráján kezdett el agyalni, amikor is lépteket hallott. Gyorsan közeledtek felé ezért megfeszült és úgy várta az esetleges támadót. Azonban gonosztevő helyett egy zöld hajú fiú rohant felé. A fiú hátrafelé tekintgetett ezért nem is látta a hőst, így sikeresen nekiszaladt, a nagy lendület miatt pedig hátraesett.

- Hé fiú jól vagy? - kérdezte a hős és a zöld hajú felé nyújtotta a kezét.

Azonban a kisfiú a mozdulattól még inkább megijedt és összehúzta magát. A hőst ez eléggé meglepte.

- Nyugi, nem foglak bántani ígérem. - küldött felé egy biztató mosolyt.

A zöldike még mindig félve, de engedte, hogy a hős felsegítse a földről

- Köszönöm és bocsánat. - lépett hátra azonnal a fiú.

- Ugyan már semmi..Mi történt veled? - a hős ekkor nézett végig a fiún.

Egy szakadt fehér póló és nadrág volt rajta, amit vörös vérfoltok borítottak. A fiú arcát egy jó pár seb szegezte. Még frissen szerezhette, ugyan is a legtöbből még mindig csöpögött a vörös folyadék. A legkiemelkedőbbek a szája sarkábn lévő, és a szeme alatt lévő vágások voltak. Térde is fel volt sértve, mintha elesett volna. Kezei régi kötésekkel be voltak kötözve, nyakán karmolás, karcolás és horzsolas nyomok voltak.

Ahogy a fiú felfogta, hogy a hős mire gondolhatott elkezdett szaladni a másik irányba. Azonban Hawks gyorsabb volt. Elkapta a kezét, szorosan az ujjai közé zárta, hogy véletlen se tudojon megszökni, ki tudja mibe keveredett bele szerencsétlen kölyök.

- Kérem engedjen el! - a fiú már majnem sírva könyörgött, míg a férfi egyre jobban aggódott miatta.

- Nem lesz semmi baj, csak segíteni akarok. Elviszlek egy kórházba.

- Ne! Csak oda ne!

- Miért ne? - kérdezte gyanakodva Hawks. Most már egyre biztosabb, hogy a fiú belekeveredett valamibe, hiszen melyik kisgyerek az, aki nem szeretne segítséget, főleg azok után, hogy tiszta véresen járkál az utcán.

- Nem akarom, hogy visszavigyenek anyához! - sírta a fiú, majd mikor rájött mit mondott a szája elé kapta a kezét.

- Esetleg most tőle jössz? Ő tette ezt veled? - értetlenkedett tovább a hős.

- Nem, csak nem akarok újra anyával lakni. - a fiú nem adott több információt.

- Rendben. - gondolta vegig a hős, majd felkapta a fiút. A zöld hajú tiltakozni akart, de a hős megelőzte.

- Ne aggódj, profi hős vagyok, nem viszlek kórházba ha nem szeretnéd. Felviszlek hozzám. Nekem vannak kötszereim, eltudom látni a sebeid. Utána meg majd kitalálunk valamit. - a fiú lenyugodott, majd bólintott. Ezt a hős örömmel fogadta, majd megkérdezte. - Hogyan is hívnak?

- I-Izuku vagyok. - mondta félénken.
- Engem hívj csak Keigo-nak. - mosolygott a hős.

A kisfiú is nagy nehezen, de visszamosolygott. Hozzábújt az őt cipelő hőshöz, és majdnem bealutt. Elég hosszú napja volt, és ezzel még nem ért véget.
Amikor beértek a lakásba, a fiút letette a kanapéra, majd elindult a fürdő felé, vizet engedni az új jövevénynek. Izuku ez alatt az idő alatt körbenezett a nappaliban. Eleg szerény stílus volt, ahhoz képest, hogy a hős valószínüleg elég gazdag. A szoba két sarkában barna, kicsit kopott kanapé állt, a közepén egy dohányzó asztal, szembe vele pedig egy TV állt egy komódra feltéve.