Sötétség [bnha]

13.

Izuku megint fél hatkor kelt. Már majdnem elkezdett készülődni a reggeli futásához, amikor rájött hogy ezt mostantól nem tudja csinálni. Úgy döntött inkább visszafekszik még egy kicsit. Befurakodta magát Shoto és Kacchan közé. Úgy fordult, hogy Todorokival szemben legyen, majd a fejével a melkasához bújt a kezével pedig átölelte. Kacchan ekkor közelebb bújt hozzájuk és egyszerre ölelte át őket.

- Jó reggelt! - búgta reggeli hangján a robbantós.

- Neked is Kacchan. - suttogta a kis zöld hajú.

- Nem kell suttogni fenn vagyok, és nektek is Jó reggelt. - mocorgott a felemás.

Még nem kelltek ki az ágyból. Háromnegyed hatkor amúgy sem tudtak volna mit csinálni, így csak egymád karjaiban pihentek.

- Örülök, hogy sensei megengette, hogy itt aludjatok, nélkületek nem tudok. - törte meg a csöndet Midorya.

- Nekünk is hiányoztál. - mosolygott vissza rá Bakugou.

Pár percig csak némán feküdtek. Izuku elmerengett az előttük álló napon. Ugyan osztálytársai nagyjából elfogadták Aizawa magyarázatát a történtekre, de más osztályok nem tudnak semmit. Ha összetalálkozik másokkal - ami muszály lesz, hiszen néha teremről járnak teremre és az ebédet se felejtsük el ahol minden osztály találkozik - akkor szúros tekinteteket és a beszolásokat sem kerülheti el.

- Minden rendben Izuku? - gondolatmenetéből Shoto rángatta ki, aki óvatosan megsimította az arcát.

- Igen, csak nagyon izgulok. Mi van ha a többiek nem fogadnak el?

- Majd mi megvédünk. Ígérem. - hajolt közel hozzá Bakugou majd a mondat végén megcsókolta.

Ezután a három fiú hossza csókcsatába kezdett, aminek a vége az lett hogy kipirúlva feküdtek egymás mellett. Ekkor azonban megszólalt a két fiú ébresztője jelezve, hogy készülődniük kell. Kikászálódtak az ágyból majd elkezdtek átöltözni. Amikor Izuku levette a pólóját a másik két fiú aggódva nézte őt. Deku megfogta az alapozót. Pár másodperc gondolkozás után végül lemondott róla, és inkább csak az egyenruhát vette fel. Elkészülés után várták, hogy kattanjon a zár, ami nem sokkal később meg is történt. A két fiú lerohant összeszedni az iskolás cuccukat míg Midorya lesétált a közös térbe. Már sokan lenn ültek valaki szendvicset evett valaki tojást. Izuku űgy döntött elvesz egy tükörtojást, az elég is lesz neki. Fogta magát és leült Urarakához. A lány épp Tsuyuval beszélgetett.

- Jó reggelt. - köszönt Izuku majd neki látott a reggelijéhez. A két lány szintén köszönt neki majd folytatták a beszélgetést. Deku a szemével Iidát kereste, aki egyébként mindig hozzájuk ül le. Ekkor megakadt a szeme Aoyamáék asztalánál. A szemüveges srác ott beszélgetett, miközben fogyasztotta a reggelijét. Izukunak összeszorult a szíve. Elvesztette az egyik legjobb barátját.

- Addj neki egy kis időt. - mondta Uraraka amikor észrevette a mit néz a fiú.

- Tudom, teljesen megértem. - felelte a fiú.

Miután végeztek az evéssel Aizawa mindenkit kiterelt és elindultak az iskolába. A férfi hátul kullogott, tényleg nem feltűnősködött. Öt perc múlva már mindenki a teremben várta hogy megérkezzen Cementos. Izukunak szerencséje volt. Aizawa sosem feltűnősködött, mindig kicsöngetésre ott volt a teremben, majd becsöngetésnél elment másik osztályba tanítani. Ritka volt, hogy az osztálynak kellett vándorolni egyes termek között, de volt rá példa. Ekkor kénytelenek voltak összetalálkozni más osztállyal, akik gyakran Midoryát szúros tekintettel nézték, vagy összesúgtak. Bakugou sokszor rá is pirított ezekre az emberekre.