Sötétség [bnha]

5.

Midorya lesütötte a szemét. Tudta, hogy ez hosszú menet lesz.
- Szóval...- kezdett bele a nyomozó, aki láthatóan meglepődött, hogy Midorya ül az asztal túl oldalán. - Az osztályfőnököd azt mondta, hogy magyarázatot tudsz adni. Megosztanád ezt velünk?
A fiú csak csendben ült és próbálta összeszedni a gondolatait. Ám ebben megszakították.
- Nincs is magyarázata. - mondta dühösen Endeavor. - Csak egy szimpla gonosztevő. El kell fogadnunk, hogy a U.A-be is be tudnak jutni. Csak tegyük börtönbe. Nekem van ennél jobb dolgom is.
- Nem vagyok gonosztevő! - szólalt meg Izuku hirtelen, akinek ez a hős már kezdte felhúzni az agyát.
- Ha! Persze, hogy nem. Akkor mégis miért vagy itt? - gúnyolódott az 1. számú hős.
- Én azt mondtam, hogy a levél nekem szól. Nem az én hibám, hogy maguk félreértették! - Deku már nagyon dühös volt. Zavarta a tény, hogy ennek a hősnek is el kell mondania az élete történetét, akibe láthatóan egy csepp empátia sem szorult.
- Akkor Midorya el tudnád mondani, hogy valójában mi történt? - mosolygott rá kedvesen Tsukauchi.
- Szo-szóval. - kezdte el lassan és akadozva Izuku. - A levelet All for one küldte nekem, de nem azért, mert én vagyok az áruló, ha-hanem...
Midorya megakadt. Még nem érezte magát késznek erre a beszélgetésre. Tudta mi történik azután, hogy régi emlékképeit felidézi. Nem először fordult volna elő.
- Midorya el kell mondanod nekünk, különben kénytelenek leszünk börtönbe küldeni téged. - mondta Aizawa.
- É-én. - Deku eddig tudta tartani magát. A könnyei patakként kezdtek folyni, és az ölébe potyogtak.
- Na mostmár színészkedik is. - morgott Endeavor, ezzel mindenki szúrós tekintetét kiérdemelve.
- Endeavor, ha nem tudsz egy kicsit jobban türelmes, vagy eggyüttérző lenni, kérlek hagyd el a szobát. Látható, hogy a fiú nem játsza meg magát. - szólalt meg, mióta a kihallgatás megkezdődött először az igazgató.
Miután a hős még morgott valamit az orra alatt végre csöndben maradt.
- Midorya kérlek folytasd! - fordult felé Nezu egy bíztató mosollyal.
Izuku közben a könnyeivel küzdött, többnyire sikertelenül.
- Ne-nem volt va-valami jó gye-gyerekk-korom. - dadogta halkan a fiú. - Erről  A-all for o-one tudott, é-és azt akarta, hogy ezt e-elmondja.
Hadarta Izuku, majd szorosan becsukta a szemét. Reménykedett abban, hogy ezt ennyivel megúszhatja, bár ő is tudta, hogy ez csak egy téveszme.
- Midorya, pontosan mi történt veled? - kérdezte aggódva Aizawa, majd bíztatóan megfogta Izuku kezét.
- Hát őm... hol is kezdjem?
- Előszőr is ott, hogy honnan ismer All for one. - kérdezte meg kedvesen, de idegesen All might.
Ő... - Izuku nagy nehezen belekezdett. - Ő az é-édesapám.
Mindenki meglepődött, úgy látszik erre még senki sem gondolt, ami ha őszintén megvalljuk nem is csoda.
- Ő az első számú gonosztevő fia! - akadt ki Endeavor. - Biztos, hogy ő is gonosztevő!
- Már mondtam, hogy NEM VAGYOK GONOSZTEVŐ! - kiáltotta Izuku, aki teljesen elvesztette az önuralmát. Ha nem lett volna rajta a képességgátló bilincs, biztos, hogy előhozta volna a képességét. - Maga tudhatná a legjobban, hogy bárkinek a gyerekéből lehet hős, vagy gonosztevő. Azért mert az apám az, attól még én nem vagyok!
- Midorya nyugodj le! - szólt rá Aizawa és megszorította a fiú kezét.
Deku nagy nehezen lenyugodott. Még mindig dühös volt a hősre. Sosem kedvelte, és ezek után sohasem fogja.

Sziasztok!
Remélem tetszik a könyvem.
Ehhez nem sokat tudok hozzáfűzni. Hát szerintem nem a legjobb rész lett, de hát ilyet is kell írni.
Bocsánat a helyesírási hibákért. Nem vagyok jó helyesíró.😅
Jövőhéten hozom a kövi részt. Addig is sziasztok!💖🤘