Sötétség [bnha]

11.

Sziasztok!
Szóval már hoztam is a következő fejezetet, ami tudom nem szokásom😅😅.

Viszont mielőtt bármiben is bele kezdenék szeretnék egy könyv ajánlást írni.

DvidSebk9 nemrég elkezdett írni egy könyvet ami nekem nagyon tetszik, de ő erről nem így gondolkodik. Szóval nézzetek bele, és nyomjatok rá egy vote-t, ha tetszik😉. Köszi! 💕

Miután Hawks elment, valami hivatalos ügyre hivatkozva, Aizawa megszólalt.

- Midorya, szeretném ha feljönnél velem átpakolni.

A fiú csak bólintott majd követte az osztályfőnökét. Mivel mindenkinek órája volt, (mivel ugye a be tervezett megbeszélés elmaradt így a diákok vissza mehettek a délutáni tréningre) senki sem volt a folyosón. Midorya szobájába felérve kicsit elszégyelte magát. A szoba tele volt All Mightos dolgokkal mint például plédek, képek, ceruza, ceruzatartó illetve egyéb dolgok. Aizawa csak nagyot sóhajtott majd elkezdett segíteni a diákjának. Már fél órája pakoltak amikor a fiú megszólalt.

- Honnan tudta, hogy együtt vagyok... Velük? - kérdezte kicsit megszeppenve. - Mármint, gondolom maga hívta őket a tanáriba amikor kiengedtek.

- Igen, én voltam. - lepődött meg egy kicsit a tanár, mivel Midorya nem tudhatta volna hogy ő hívta a fiúkat. De azt is tudta, hogy Deku nagyon okos volt. Kész lángelme. Úgyhogy nem is bonyolítja további kérdezősködésekkel, inkább válaszolt a fiú első kérdésére. - És az osztály főnököd vagyok, ki ismertelek titeket már annyira, hogy ezt tudjam. - Na meg aztán egyszer látta őket csókolózni az öltözőben, de ezt inkább nem osztotta meg Izukuval.

- És... maga elítél minket? - kérdezte pár perc után Midorya miközben zavarában inkább visszatért a dobozoláshoz.

- Tudod, én boldog házasságban élek a férjemmel. - mondta a tanár miközben egy mosolyra húzta a száját.

- Maga is meleg tanár úr? Nem is gondoltam volna. Ki az? - árasztotta el a kérdéseivel miközben boldogan mosolygott.

- Present Mic az, de erről elméletileg nem kéne tudnotok.

Miután végeztek a sok kacat dobozba szórásával elkezdték felcipeli az emeletre. A lift könnyeb útnak bizonyult így inkább arra indultak. A dobozok felét fel hordták néma csendben, amikor hirtelen Aizawa megszólalt.

- Amúgy nem kell durva dolgokra gondolni a kísérgetés alatt. Mivel mindig csapatosan szoktatok menni, én csak a kísérőtök leszek a sor végén, ha én nem érek rá akkor valaki más fog figyelni rád. Viszont kaptam kulcsot a szobádhoz. Este nyolckor bezárom, szeretném ha addigra a szobádban is lennél. A koleszban szabadon  járkálhatsz, de kimenni csak én velem vagy a beleegyezésemmel mehetsz. Megértetted?

Midorya csak bólogatott. Nem attól félt hogy Aizawa mindig a nyomában lesz, nem is attól hogy a többi iskolatársa mérges, elárult szemekkel nézi majd őt, nem is attól hogy páran gúnyt űznek belőle vagy esetleg megalázzák. Nem, ezek nem olyan dolgok voltak ami miatt a fiúnak aggódni kellene. A legijesztőbb dolog számára az egyedül alvás volt. 11 éves kora óta nem aludt egyedül. Vagy ha igen akkor nem is tudott elaludni vagy szörnyű rémálmok gyötörték.

Miután az utolsó dobozt is felpakolták Aizawa úgy döntött a ki pakolás a fiúra bízza. Már indult is volna ki a szobából amikor hirtelen visszafordult.

- Este hatra legyél lenn a közös térben kérlek. Megismertetjük a többiekkel is a helyzetet.

Miután ezt kimondta lerongyolt az alsó emeletre a fiút magára hagyva. El is kezdett kipakolni, de valahogy úgy érezte elég a sok All Might-ból. Mármint még mindig imádta, de még is csak az a feladata hogy túlszárnyalja, még ha ez rosszul is hangzik. Persze egyes dolgoknak mint például az All Might-os bögre, ceruza és egyik plakátnak nem tudott ellenállni és kitette őket. A többi dolgot a dobozokba rejtve az ágya alá tette. Az ágyneműt felhúzta és már készen is volt. Leült a túlságosan üres szobában. Pár perc gondolkodás után megelégelte a látványt és fel pattant. Az íroasztalhoz szaladt és a pár perce eltett emlék albumot most újra elővette. Kiválasztotta a kedvenc képeit majd egy madzagra rögzítette őket. Fénysort is tekert köré, majd felakasztotta az ágya fölé. Máris jobban nézett ki a szoba. Végig nézett a képeken. Az elsőn ő és Tenko játszanak. Izuku ekkor volt nyolc éves. Ekkor talált rá apjára és bátyjára. A másodikon Kacchannal és Shotoval játszott. Shoto és a bátyja akkoriban sokat szöktek ki a játszóra és természetesen hamar összebarátkoztak a másik kettővel. A következő képen megint a három fiú volt, csak most össze bújva aludtak. Az utánalevőn csak Kacchan és Shoto volt már hősruhában. Az utolsó kép volt a legújabb. Ott Izuku tartotta Erit a levegőben.
Sok gyönyörű kép, megmutatva Izuku legkedvesebb emlékeit. Persze nem ez volt az összes. Például van egy képe ahol All Might-tal pózol, de ezt a képet bekereteztette és az asztalára tette.

Miután ezzel is végzett úgy döntött le megy a közös térben. Ha jól számolt a többieknek egy óra múlva ér véget az utolsó óra. Szóval csak fogta magát le vágódott a kanapéra, majd elkezdett nézni egy műsort. Annyira belemélyült a krimi filmbe, hogy észre sem vette amikor kinyílt az ajtó mögötte és a fáradt osztálytársai bekullogtak rajta. Viszont amint észrevették a zöld buksit azonnal megtorpantak.

- Midorya? - Momo hangjára fordult meg az említett, aki egy megdermedt osztállyal nézett ekkor farkasszemet.

- Te mit keresel itt? - kérdezte kicsit ijedten Iida.
Izuku csak rájuk mosolygott. Nem boldogan. Inkább volt ez olyan szomorkás mosoly. Nem is csoda, hiszen barátai láthatóan nem bíztak meg benne. Egy rossz mozdulat és az egész osztály rátámadhat. Deku nem is lepődött meg ezen, sőt el sem ítélte őket, hiszen a helyükben ő is ugyan azt tette volna.