Sötétség [bnha]

Különkiadás 2💕

Itt a beígért különkiadás. Tudom, jó sokat késtem vele ezért bocsi mindenkinek😅. Mivel későn tettem ki, és ráadásul jegyzeteim nélkül írom ne számítsatok sokra. De azért jó olvasást.

Midorya a reggelijét ette, miközben elgondolkodott. Aznap volt 4 éve, hogy Shoto is bekerült az életébe. Furcsa volt egy kicsit, hogy a fiú ennyire pontosan emlékszik az ismerkedések napjára, dehát mit is vártunk egy olyan embertől, akinek egyetlen egy barátja volt akkoriban?

Izuku hintázott, míg Kacchan mellette a hősökről beszélt. Szokásos téma volt náluk az ilyen dolgok. All Might volt a fő téma általában, de gyakran vettek elő más hősöket is. Sokszor tanulmányozták is őket, Izuku elemzéseinek ekkor nagy hasznát vették.

Szerencséjük volt, hiszen aznap egyik osztálytársuk sem volt lenn a játszótéren. Így nyugodtan játszhattak, és senki sem piszkálta Izukut. Már 6 óra fele lehetett, amikor a gyerekek többsége hazament azzal az indokkal, hogy éhes, esetleg fáradt. Nos ez a két fiúnál nem így volt. Katsuki az anyjátol kért kettő szendvicset, így azokkal bőségesen jóllaktak. A fáradtság meg messze állt tőlük. Két 9 éves gyereket amúgy sem lehet egyhelyben tartani. Így a játszóról folyamatosan fogyatkozni kezdtek a gyerekek. Már nagyob kevesen maradtak, amikor két idegen buksi jelent meg a játszótér kapujánál. Az egyik egy fehér hajú kb 15 éves fiú, akinek a kezein égési sérülések látszódtak. A másik fiú nagyjából Midoryáékkal egyidős felemás hajú volt. Mindenki menekült a két jövevény elől. Viszont Bakugou-ék elég hamar megsajnálták őket így odamentek ismerkedni. Utána a két fiú még egy ideig lejárt a játszóra, utána már csak Shoto találkozgatott velük.

Izuku ezekből az emlékekből felriadva konstatálta, hogy késésben van. A müzlit amiből egy falatot sem evett kiborította, majd a tányért elmosta, és már útnak is indult. Meg sem merte keresni anyját. Ha jól hallotta akkor előző este hajnali 4 körül ért haza abból  az úgynevezett buliból.

Az iskolában Kacchan már várt rá, halkan köszöntek egymásnak majd bementek a terembe. Szokás szerint nem szoltak egymáshoz többet. Izuku sajnálta, hogy már egy ideje nincs annyira jóban a fiúval, de tudta, hogy ez csak addig lesz így ameddig újra nem találkoznak Shoto-val. Érdekes, hogy mindig annak a fiúnak a közelében oldódik fel a hangulat, egyébként Kacchan észre sem veszi Midoryát. Ami azért fájt a fiúnak, hiszen már évek óta szerelmes volt Bakugou-ba. Mielőtt tovább gondolkodhatott volna megjelent egy kisebb csoport az osztályából, és Izuku elé álltak.

- Szervusz, Deku! - köszön gúnyosan az egyik.

- Mivan képességtelen lúzer, már köszönni sem tudsz? - nevet a másik, mivel Izuku nem reagállt.

- Hé! Nézz ránk ha hozzád beszélünk! - szól közbe idegesen a harmadik.

- Oi, fogjátok már be! Szétmegy tőletek a fejem! - szól oda Katsuki, ami miatt mindenki elhallgat, majd otthagyják Dekut.

Az ilyebek miatt mindig is hálás volt Bakugou-nak. Még ha nyíltan nem, akkor is megvédi, csak ez másoknak nem esik le.

A nap többi rész eseménytelen volt, azon a bizonyos utolsó órán kívül.

Már előtte való nap lebeszélték, hogy Shotóval találkoznak aki meglepően gyorsan rá id bólintott az ötletre. Megegyeztek, hogy a titkos parkban találkoznak. Ezért Deku már nagyon várta az utolsó órát, hiszen utána szabadság. Viszont az utolsó óra testnevelés volt. Még nem is a hosszas fárasztó futás, vagy a folyamatos kivételezések voltak a gondok, hanem az öltözködés. Az öltözőben bármi történhet, főleg fiúknál. Katsuki addigra már rég elment, mire Deku egyáltalán az öltözőbe ért, mivel a drága tanár kinelentette, hogy neki még van plusz öt kör futása. Így Izuku ott maradt a piszkálóival.