Eloise Blanche
Április 30. vasárnap
A portugáliai nagydíj futamára elkísértem Charlest. Leginkább azért is, hogy a kapcsolatunkat szépen építgethessük. A rózsakerti incidens óta nem volt még kisebb összezörrenésünk sem. Kimondottan jól elvoltunk és próbáltuk mindenből a legjobbat kihozni. A külön szekciós lelátóról néztem a futamot és büszkén figyeltem a pályát. Nem sokan voltak a mini lelátón, csak két idősebb férfi és egy nő. Egyértelműen hozzátartozok lehettek, mint én. Végül Charles hetedik helyen ért be, én pedig leindultam, hogy a paddockban köszönthessem. Amint leértem, már láttam is közelíteni a Ferrari épület felé.
- Szia --mosolyodott el, és a kezem után nyúlt.
- Szia, nagyon ügyes voltál --fogtam meg a kezét, majd puszit nyomtam az arcára.
- Csak hetedik hely –sóhajtotta, én pedig megingattam a fejem.
- Szuper hely ez is --simogattam meg a karját, majd beléptünk a Ferrari épületébe és felmentünk az emeletre.
- Átöltözőm, aztán mehetünk vissza a szállodába –mondta, miközben az öltözőjéhez értünk.
- Rendben –biccentettem, és beléptünk a kis helységbe. Miközben Charles öltözni kezdett, én addig leültem az egyik fotelba.
- Nem kell interjút adnod? –érdeklődtem, miközben próbáltam nem a bokszerben előttem álló Charlest figyelni.
- Majd azt még útközbe letudom –legyintette, és felvett egy sötétkék farmert, hozzá pedig a szokásos piros Ferrari pólót.
- Összepakolod a holmim? --nézett rám, mint egy kisgyerek.
- Persze, de akkor menj és rendezd le az interjút, majd utánad megyek --álltam fel, és megsimogattam a karját, ő pedig a homlokomra csókot nyomott.
- Én is így gondoltam --húzódott el, majd a telefonját felkapta és kisietett a szobából. A fekete táskájához léptem, belepakoltam az elől hagyott dolgait és csak a verseny overállt hagytam elől. Becipzároztam a táskát majd felkaptam a vállamra és kiléptem a folyosóra. Már egyre többen szállingóztak vissza, így oda-oda köszöngettem néhány embernek. Végül pedig kiléptem a kijáraton és kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Elindultam a paddock kijáratához, ahonnan nem messze az interjúkat is tartották. Charles éppen akkor fordult el a mikrofontól amikor oda értem. Szinte azonnal kiszúrt majd elindult felém mosolyogva.
- Köszönöm --vette át a táskát, majd csókot nyomott az ajkaimra.
- Mit csináljunk ma? --kérdezte ahogy haladtunk tovább.
- Szerintem maradjunk a szállodába, biztos nagyon fáradt vagy --simogattam meg ismét a karját, mire rám villantotta zöld szemeit.
- Miért simogatod meg állandóan a karomat? Mármint csináld csak mert élvezem, csak nem értem --mosolygott szórakozottan.
- Nem tudom --jöttem zavarba azonnal, mire átkarolt.
- Bárhol simogathatsz, neked megengedem --súgta a fülembe, az arcom pedig lángolt.
- Hagyj –motyogtam, ő pedig csak tovább mosolygott. Előre engedett a kapunál, majd köszöntünk a biztonságiaknak és elindultunk a fekete Ferrari felé.
- Hoztál fürdőruhát? --kérdezte hirtelen, én pedig még csak az iménti szavainál jártam.
- Azt hiszem tettem be --gondolkoztam el.
- Jól tetted, mert akkor lemehetnénk a medencéhez vacsora után --dobta fel, én pedig elhúztam az ajkam.
- Nem is tudom, nem szeretek fürdőruhában lenni –sóhajtottam, mivel egyáltalán nem voltam magammal megelégedve.
- Lehetsz az nélkül is, csak akkor kidobnak minket és egyébként is, csak én akarlak látni ruha nélkül –mondta, én pedig hitetlenkedve néztem rá.
- Köszönöm ezt a remek eszmefuttatást --forgattam a szemem zavartan, és kicsit sértetten is.
- De ha gondolod filmezhetünk is a szobában --mondta végül.
- Majd meglátjuk --vontam vállat és megálltam a Ferrari mellett.
- Rendben –mosolygott, és örültem amiért jó kedve van. Egyszerre szálltunk be az autóba, majd elindultunk a parkoló autók között és közben rengeteg szurkoló mellett elhaladtunk.
- Megállok kicsit, jó? –mondta, én pedig bólintottam, ő pedig lehúzta az ablakokat és aláírt pár baseball sapkát, papírt, pólót és telefontokot is. Körülbelül öt percet állhattunk, majd Charles elköszönt a rengeteg embertől.
A hotelba érve Charles azonnal az étterem felé vette az irányt.
- Nem kellene előtte a szobánkba felmennünk? –érdeklődtem.
- Addig én nem bírom ki --ingatta a fejét, én pedig mosolyogva követtem. Leültünk Carlos Sainz mellé és Lando Norrishoz, utóbbi úgy tűnt ismer, csak én őt nem.
- Sziasztok --jött elő egy Williams pólós srác is, aki egész hétvégén régi barátként kezelt, közbe azt se tudtam, hogy ki.
- Nem baj, hogy ide ültünk? --suttogta Charles, miközben a többiek valami másról beszélgettek.
- Dehogy --ingattam a fejem.
- Na és Eloise, hogy vagy? --kérdezte Carlos, aki legutóbb szemtanúja volt annak, hogy Charlesal érkeztem, majd Arthur mellé ültem le a bálon. De úgy tűnt nem ítélt el rögtön.
- Remekül --biccentettem félmosollyal.
- Isa a következő futamra jön, szóval készülj fel, hogy zaklatni fog –mondta, mire elnevettem magam. Carlos barátnője igazán szuper volt és kedves, szóval örültem ennek a hírnek. Bár nekem még fogalmam sem volt, hogy legközelebb jövök-e.
- Nyugodtan --mondtam végül.
Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal
TikTok: dkamilla
