Eloise Blanche
Április 14. szerda
- Szóval, ha jól értem mindezek után még elhívott magával egy buliba? --kérdezte Gretchen hunyorogva a kamerába.
- Pontosan --bólintottam.
- És még azt hittem Pierre a leghülyébb pasi, akivel találkoztam --morogta az orra alatt.
- Tényleg beszéltetek azóta? -kérdeztem, mivel beavatott az elmúlt időszakban mindenbe.
- Nem, de nem is akarok vele beszélni --vont vállat.
- Értem --húztam el az ajkam. Nem igazán értettem, hogy mi is volt közte és Pierre Gasly között, de azt a hülye is látta, hogy rettentően dühös volt a francia pilótára.
- Na mindegy, térjünk vissza hozzád --terelte gyorsan a témát.
- Elmész vele? -kérdezte, mire automatikusan megráztam a fejem.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne --vontam vállat.
- Én tuti elmennék -mondta, mire meglepetten néztem rá.
- Igazán? Én ezt nagyon kétlem --mondtam kuncogva.
- Két pasi van oda érted, öltözz ki és hagyj csorgassák a nyálukat utánad --vigyorgott.
- Te hülye vagy --nevettem el magam.
- Egyébként is, szerintem Charles haragszik rám --sóhajtottam.
- De hiszen nem is tudtad, hogy Arthur az öccse --igaza volt Gretchennek, de Charles még is neheztelt. Lehet beszélnem kellene vele?
- Tudom, de ettől még haragszik --válaszoltam.
- Ezért kellene elmenned, hogy vele is beszélj -mondta, én pedig hitetlenkedve csóváltam a fejemet.
- Nagyon ráakarsz beszélni, de ha nem jól sül el... --néztem rá szórakozottan a fenyegető hangnemem ellenére. Gretchen elnevette magát.
- Ha nem jól sül el, akkor kerülni foglak, hogy ne ölj meg -válaszolta, én pedig elnevettem magam ismét.
- Talán nem foglak megölni --mondtam végül, és pont ekkor anya belépett a szobámba.
- Mennem kell, szia --intettem a kamerába és ő is így tett majd kinyomtam.
- Hallottam ezt azt --ült le az ágyam szélére.
- Kihallgattad a beszélgetésemet? --ráncoltam össze a homlokomat. Mostanában anya furább, mint szokott bár lehet a balesetem az oka amiért ennyire megváltozott.
- Nem, csak véletlen hallottam.... Mindent --vont vállat, én pedig csak megforgattam a szemeimet.
- Persze, értem --biccentettem nem tetszően.
- Szóval szerintem is elkellene menned abba a buliba -mondta, én pedig hátra dőltem az ágyamon.
- Igazából ez valami bál szerű és ruhám sincs --néztem a fehér plafont.
- Jaj, az nem gond --legyintett és felállt az ágyamról.
- Holnap elmegyünk neked ruhát nézni --közölte és erre azonnal felültem.
- Nem hiszem, hogy elmegyek --néztem rá kifejezetten úgy, hogy megértse komolyan gondolom.
- De elfogsz --jelentette ki, én pedig hihetetlennek tartottam, hogy mindenki a bál mellett szavaz.
- És még is minek? Hogy szembe találkozzak azzal a sráccal, akinek összetörtem a szívét és a másikkal, aki meg átvágott? --kérdeztem felháborodva.
- Pontosan --bólintott határozottan anya.
- Nem megyek el --szögeztem le.
- De elmész --jelentette ki anya és kiment a szobámból. Komolyan senki nem látta be, hogy mennyire kínos helyzetet fogok teremteni?
Április 15. csütörtök
Anya tényleg betartotta a szavát, és miután végzett a munkahelyén az autóba parancsolt és elmentünk a kedvenc alkalmi ruha boltjába. Sajnos túlságosan szerettem a ruhákat, így azonnal elvarázsolt a halomnyi vállfán lógó szépség. Ujjaimat végig húztam egy filteres ruhadarabon, majd az eladó mellénk lépett a hatalmas helységben.
- Miben segíthetek? --érdeklődött a középkorú szőke, szemüveges nő.
- Bálra keresünk neki ruhát --mondta anya helyettem.
- Milyenre gondoltál? --nézett rám, én pedig újra körbe néztem.
- Hosszúra -feleltem, mire bólintott a nő és elindult az ellenkező irányba, én pedig követtem. Anya tovább nézelődött, én pedig a szőke nőt követve beléptem egy másik helységbe, ahol a hosszú csoda szép ruhák voltak kitéve.
- Milyen bál lesz? --érdeklődött a nő.
- Ferrari szervezi --válaszoltam zavartan, mivel igazán én se tudtam milyen alkalomból lesz a rendezvény.
- Ohh akkor már is tudok egyet --csapta össze a kezét a nő, majd szemben lévő ruhákhoz sietett. Egy piros, spagettipántos, bokáig érő ruhát mutatott felém. Szövet anyaga volt, ami pont az a csúszós fajta és sose szerettem. De ez a ruha más volt. Úgy éreztem, hogy meg is találtam a megfelelőt.
- Van benne szivacs, így nem kell melltartót felvenned hozzá --mondta a nő és a kezembe adta a megfelelő méretet.
- Menj csak be --mutatott a próbafülkére. Beakasztottam a ruhadarabot és elhúztam a függönyt. Lehámoztam magamról a farmert és a kék pólómat, felvettem a piros ruhát melltartó nélkül. Elképesztően kényelmes volt, de kicsit megakadtam azon, hogy az egész hátam ki volt belőle.
- Na milyen? --hallottam meg anya hangját a függöny mögül. Elhúztam az anyagot majd kiléptem.
- Hiszen ez csodálatos --jelentette ki anya és az eladó is egyetértően bólintott.
- De nem túl kihívó? --húztam el az ajkam, és csak ekkor vettem észre, hogy a jobb combomnál van egy kivágás is. Szerelem volt ez a ruha, csak nekem túlsok volt.
- Nem, remek lesz --bíztatott anya. Lehet ő külső szemmel jobban látta ezt, mint én.
- Akkor ez lesz -bólintottam, mivel kételkedtem abban, hogy jobb ruhát találnék.
- Remek --mosolygott anya feldobódva.
Instagram: mihalikdkamilla_iroioldal
