Eloise Blanche
Romy elég békés baba maradt ahogy velük maradtam. Charles pedig fellélegzett és jobb kedve is lett. Este Charles bébiétellel megetette Romyt, és mit ne mondjak valami elképesztő aranyos látványt nyújtottak. A fürdetést pedig én vállaltam, mivel Charles kikötötte, hogy ezt a részt nem fogja tudni megcsinálni mert fél, hogy valami kárt tesz Romyba. Miután a fürdéssel is készen lettünk, egy rózsaszín babaruhát adtam rá, és beletettem a hordozóba, ami a nappaliban volt kint.
- Lezuhanyzom, jó? --nézett rám Charles, én pedig bólintottam és közben eszembe jutott, hogy én meg semmit nem hoztam magammal.
- Kaphatok majd egy pólót? --szóltam utána, mire visszafordult.
- Szekrényemből vegyél ki --mutatott a háló felé.
- Rendben --fordultam vissza Romyhoz, akinek a szemecskéi már kezdtek lecsukódni.
- Olyan édes vagy --simogattam meg a pufi arcát. De a picur nem reagált, csak álomba szenderült. Elővettem a telefonomat, majd lefotóztam a kislányt és elküldtem anyának, akinek nem régiben már írtam, hogy Charlesnál maradok. Szívecskéket küldött vissza a képre, én pedig lezártam a képernyőt. Hátra dőltem a kanapén és már nekem sem kellett sok, hogy bealudjak, amikor Charles megjelent mögöttem, és puszit nyomott a fejemre.
- Menj, zuhanyozz le --suttogta.
- Jó, de akkor maradj itt vele –mondtam, ő pedig rögvest megkerülte a kanapét és ahogy felálltam leült a helyemre.
A zuhanyzást gyorsan letudtam és a Charlestól kapott szürke pólót felvettem. Kicsit vizes hajjal kiléptem a folyosóra, majd a nappaliba irányultam, de ott már nem volt Charles sem a baba. A hálóba mentem, így és ott meg is találtam a keresett személyeket.
- Felébredt --sóhajtotta a földön ülve, a hordozó előtt és ringatta Romy-t, aki elképesztően szép szemekkel nézett Charlesra.
- Szerintem rakjuk közénk, az lesz a legbiztonságosabb –mondtam, miközben Charles végig mérte a csupasz lábaimat. A pír elöntötte az arcomat, de szerencsére újra Romyra nézett és kivette a hordozóból. A fehér ágytakarót lehúztam majd Charles középre lefektette Romy-t és ledőlt mellé, én pedig ugyan így tettem. A picurka pedig jó kedvűen kapkodta a fejét közöttünk.
- Szerinted mikor alszik el újra? --érdeklődött Charles álmosan.
- Biztos nemsokára --simogattam meg Romy pocakját, aki rám nevetett hatalmas mosolyával. Újra a barátomra néztem, aki viszont már lehunyt szemekkel feküdt. Magunkra húztam a takarót és Romy felett áthajolva puszit nyomtam Charles borostás arcára. A babának ez megint tetszett, így a kis lábaival rúgott egyet, a kezeit pedig összeütötte.
- Aludj, picur –suttogtam, és lehajtottam én is a fejem a párnára. Még félórát bulizott Romy, majd szerencsére elaludt és én is így tettem.
Másnap reggel Charles már nem feküdt mellettünk, csak egy párna volt Romy mellé helyezve, hogy le ne essen. A kislány még aludt, bár a pelenkája már nem olyan tisztán állt, mint este.
- Jó reggelt --jött elő Charles, kávéval a kezében.
- Jó reggelt --ültem fel, és átvettem tőle a krémszínű csészét.
- Egész éjszakát végig aludta –mondta, és leült az ágy szélére.
- Igen, szerencsénk volt --kortyoltam bele a kávéba.
- Köszönöm, hogy itt maradtál --nézett rám hálásan, de közben látszott rajta, hogy nem rég ébredt.
- Tudod, hogy számíthatsz rám --bújtam ki a takaró alól, és Charles ölébe ültem.
- Szeretlek --csókolt a nyakamba, nekem pedig nagyot dobbant a szívem, mivel most először mondta ki.
- Én is szeretlek --simogattam meg a borostás arcát. Romy hirtelen mocorogni kezdett, így magára terelte a figyelmünket. De nem ébredt fel, csak álmodott.
- Szerintem jól megy nekünk ez –mondtam, mire Charles szorosabban fonta körém a karjait.
- Csinálhatunk gyereket, ha szeretnéd –mondta, mire kuncogva a combjára ütöttem.
- Majd pár év múlva –válaszoltam, és ebben a pillanatban Romy újra mocorogni kezdett, de a kis szemecskéit is kinyitotta.
- Készíts neki enni, én meg tisztába teszem --húzódtam el az öléből és köszöntöttem Romy-t. Egy pillanatig nem tudott hova tenni, aztán elmosolyodott.
- Gyere, manócska --vettem a kezembe, és kimentünk Charles után. Már kicsit rutinosabban vettem elő a táskából a kislány holmijait, majd a kanapén tisztába tettem és másik kisruhát adtam rá.
- Megetetem --hozta ki a hordozót a szobából Charles, és a nappaliban elhelyezkedő a fotelba letette. Átvette tőlem majd belefektette a helyére.
Eközben én összeszedtem magam a fürdőbe, és visszavettem a farmeremet, Charles pólóját pedig magamon hagytam. Kerestem egy tiszta fogkefét, majd a hajamat is megfésültem. Pont akkor amikor kiléptem a fürdőből csengettek. Az ajtóhoz mentem és amint kinyílt, Charles anyukáját pillantottam meg. Még nem igazán találkoztunk, így azonnal zavarba jöttem.
- Jó napot –köszöntem, mire Pascale Leclerc azonnal belépett mellettem.
- Szia, drágám --ölelt meg, mintha már régóta ismernénk egymást.
- Jöttem ellenőrizni Charlest, de ha itt vagy akkor biztos minden rendben --ment be a nappaliba közben, én pedig becsuktam az ajtót.
- Szia, Romy! --ment oda a kislányhoz Mrs. Leclerc.
- Éppen most végeztünk az evéssel --mondta Charles, anyukája pedig átölelte.
- Olyan ügyesek vagytok --szorította meg a fiát.
- Eloise érdeme az egész --közölte Charles, mire közbe szóltam.
- Nem igaz, Charles nagyon jól helyt állt --mentem oda melléjük.
- Remek, ügyesek vagyok --simogatta meg a vállamat Mrs. Leclerc.
- Na, de én megyek is mert csak beszaladtam és még bekell vásárolnom --köszönt el tőlünk meg Romy-tól.
