Charles Leclerc
Fura volt még mindig, hogy úgy nézhettem Eloisera, mint a barátnőmre. Már rég nem hittem abban, hogy ő meg én valaha is visszajutunk arra a szintre, ahol tartottunk tavaly novemberben. De most felém sétált mosolyogva, fekete bikiniben és ült le a napozó ágyam végébe. Már sötétedett, de a halvány fények kivilágították az arcát.
- Még mindig utálok fürdőruhában lenni –sóhajtotta, én pedig előre nyúltam és a két lábam közé húztam az apró testét.
- Miért nem tudod elhinni, hogy gyönyörű vagy? –kérdeztem, miközben a mellkasomnak döntötte a fejét.
- Mert van tükör és látom magam benne --forgatta a szemét válaszadás közben.
- Szerintem akkor az a tükör rossz --csókoltam a hajába.
- Persze --ült fel, és szembe fordult velem.
- Nem megyünk be a vízbe? –kérdezte, mire elhúztam a szám. Fáradt voltam és elég volt az-az öt perc is a vízben. Jó, igaz az én ötletem volt a medencézés, de akartam valami programot Eloiseal.
- Fáradt vagyok --vallottam be.
- Jó, akkor menjünk fel --bólintott megértően, de láttam rajta, hogy élvezi az itteni kint létet. Nem akartam, hogy megbánja amiért engem választott és unalmasnak tartson. A három napban állandóan a pályán voltam, így vele alig tudtam foglalkozni.
- Tudod mit? Menjünk be --pattantam fel, mire El értetlenül felnézett rám.
- Előbb még fáradt voltál --állt fel ő is, és így a mellkasommal egy magasságba került.
- Az is vagyok, de veled akarok lenni --hessegettem ki a két napozóágy közül.
- Hiszen fent is velem vagy --simogatta meg a karomat, amivel állandóan az idegeimet megtépi, de imádom az érzést, amit kivált belőlem.
- Gyere --húztam a medencéhez, de nem a lépcsőhöz. Háttal fordultam a víznek majd Eloise-t magamhoz közel húztam, és vele együtt háttal bedőltem a hideg vízbe. Egy pillanatra hallottam Eloise halk felsíkoltását, amit a felszínre visszatérve nevetéssel reagáltam le.
- Te meg vagy hibbanva --korholt le tiszta vizesen El, én pedig nevetve magamhoz húztam. Megsimogattam a vizes arcát, majd lehajoltam és hosszasan megcsókoltam.
- Szobára --szólalt meg Eloise mögött, a medence szélén állva Norris, mire mérgesen rá néztem.
- Fogd be –fröcsköltem rá egy csomó vizet, és közben a csapattársam is előkerült.
- Gyerünk, Lando --zavarta el a McLaren pilótát tőlünk, majd letelepedtek két napágyra.
- Kedvelem őket --szólalt meg Eloise, mire ismét lenéztem rá.
- Ennek örülök –mosolyogtam, majd a derekára csúsztattam mindkét kezem.
- Most már felmehetünk szerintem --mondta és puszit nyomott a mellkasomra, amit ő elképzelni sem tudott milyen nagy hatással volt rám. Valahogy ez az egész túl szépnek tűnt.
Eloise Blanche
Május 1. hétfő
Visszaindultunk Monacoba, így Charles magángépére éppen, hogy felszálltunk, amikor kint szakadni kezdett az eső. Alapból tartottam a repüléstől, nemhogy még viharban is szálljunk fel.
- Nem szeretnék meghalni --néztem Charlest ahogy leültem velem szembe. Mellettünk pedig Andrea Ferrari szintén elhelyezkedett.
- Még is miért mondod ezt? --nézett rám értetlenül a tökéletes pofijával.
- Mert esik kint --mutattam az ablak felé.
- És? Nincs vihar --legyintett.
- Kösz, ez megnyugtató --morogtam ingerülten.
- Nem lesz semmi gond --nyúlt az asztalon pihenő kezemért.
- Remélem is –fújtattam, ő pedig csak szórakozottan figyelt.
Végül sikeresen felszálltunk és Charlestól meg is kaptam az ,,én megmondtam" fejet. De jogosan tartottam a repüléstől. Félúton Charles elaludt, Andrea pedig valami filmet nézett fülessel, így én maradtam az olvasásnál. Majd tétlenkedve elmentem a mosdóba. Pont akkor léptem be a fülkébe, amikor hatalmasat rázkódott a gép, és úgy estem a falnak, hogy a fejemet pont belevágtam a fém akaszthatós törölköző tartóba. Komolyan ki az, aki fej magaságba tesz egy akasztót? A vér kiserkent a homlokom szélénél és elképesztő fájdalom áradt szét a fejemben. Megfordult velem az apró fülke, majd kiadtam mindent magamból a wc felett.
- Bébi, jól vagy? --jelent meg szinte azonnal Charles, én pedig gyorsan összeszedtem magam.
- Persze –bólintottam, és lehúztam a wc-t, de nem fordultam felé csak a mosdókagylóhoz irányultam.
- Jézusom, hiszen vérzik a homlokod --lépett közelebb Charles.
- Jól vagyok, oké? –sóhajtottam, és megmostam az arcomat.
- Nekem eléggé nem úgy tűnik --akadékoskodott.
- Ne aggód túl --néztem rá, és most már csak a seb volt a homlokomon.
- Tudod, hogy miért aggódom --emlékeztetett a memória zavaromra.
- Tudom, de nincs gond oké? --simogattam meg a borostás arcát, majd kiengedett maga mellett. Ahogy visszaültem a helyemre valami eszembe jutott és úgy kérdeztem rá, mintha nem is én tettem volna.
- Julia elmondta kitől terhes? –kérdeztem, miközben egyáltalán nem tudtam ez honnan jött, majd bevillant a kávézó és ahogy láttam őket együtt beszélgetni.
- Mi? --Charles értetlenül nézett, miközben én pontosan emlékeztem arra, hogy a baleset előtt pont vége lett a kapcsolatunknak. Nem keresett, hanem Juliával beszélgetett a kávézóban.
- Szállunk --jött elő közben a pilóta is, de senki nem figyelt rá.
- Miről beszélsz, El? --hajolt közelebb.
- Nem tőled terhes Julia, ugye? Ezért maradtál a b tervnél, nálam? --a szavak és a gondolatok úgy csúsztak ki a számon, hogy képtelen voltam megállítani őket.
- Fogalmam sincs miről beszélsz --ingatta a fejét.
- Minden rendben? --kapcsolta ki a filmet Andrea is.
- Nem tudom --vallotta be őszintén Charles, és közben engem figyelt.
- Eloise --szólított meg Andrea mire rá néztem.
- Mi történt a baleseted előtt? --a kérdésére azonnal tudtam a választ.
- Charlest, Juliával láttam beszélgetni miközben engem két napig nem keresett --néztem a srácra, akivel egyszerre esett le mindkettőnknek, hogy visszajött minden emlékem. Mintha a fejemben kinyitottak volna egy ajtót, úgy jöttek elő a haragos és a kétségbe esett érzelmek.
