Egy családi egyesülés, mely Linát nem tölti el túl nagy nyugalommal és örömmel. Nyugtalanságának oka egy fiú, akiért titokban él és hal amióta csak az eszét tudja és erről legjobb barátján kívül senki más nem tud. Az éjszaka azonban tele van meglepe...
Az ébresztőm fülsiketítő hangjára keltem és másztam ki a pihepuha ágyamból, hogy megihassam az energiát adó kávémat. Nyúzott vagyok, fáradt és ma rengeteg energiára van szükségem, hogy megéljem a holnap reggelt. Így hát komótosan, nyúzott ábrázattal első utam a konyhába vezetett. Anya és apa már az asztalnál ültek és a reggelijüket fogyasztották, mire én lecammogtam a lépcsőn.
- Jó reggelt! – köszöntöttem őket, cseppet sem barátságos reggeli hangomon. A reggeli kávém nélkül még nem vagyok túl emberbarát.
- Jó reggelt! – köszöntöttek ők is. – Remélem kipihented magad. – szólt selymes hangján a világ legjobb anyukája. Nála bátrabb és erősebb nővel még nem volt szerencsém találkozni, ám ha felmérgesíted, hát akkor menekülj, mert haragja erősebben és sebesseben csap le, mint Zeusz villámcsapása Hádész hülyeségeire.
- Fogjuk rá, nem igazán tudtam aludni, a Jeon családom járt az eszem egész éjjel.
- Nekik ez lesz az első alkalom. Természetes, hogy aggódsz vajon hogyan fogják érezni magukat és milyen lesz a beilleszkedésük. Apáddal mi is aggódunk egy kicsit, de hidd el kincsem nem lesz semmi probléma. Nemes család, akárcsak mi és nagyon jó kapcsolatot is ápolunk velük, nincs ok az aggodalomra. – mondta anya nyugodt hangon, miközben én már kezdtem egyre idegesebb lenni. Eddig még nem mélyültem nagyon bele a dologba, hiszen még reggel van, már amennyire a déli tizenegyóra reggelnek számít.
- Anyádnak igaza van Lina és különben sem lesz időd velük foglalkoznod, mivel te vagy az egyik főszervező, ha jól emlékszem az idén te vagy az italfelelős. – fűzte hozzá megjegyzését apa is, miközben kezébe vette a reggeli újságot.
- Igen, valóban és ráadásul Taehyunggal tölthetem az este nagy részét, így abban az esetleges fél percben sem, amikor épp nem lesz semmi dolgom sem fogok unatkozni.
- Azért arra had, kérjelek meg gyermekem, hogy ha lehet ne mellőzd az idősek társaságát, tudod, hogy milyenek. Ne keljen az éven is visszahallanom, hogy elmenekültél tőlük. – hoppá, asszem még sem megy olyan jól az elkerülés, mint ahogy én azt hittem. Na nem baj, akkor finomítunk rajta.
- Rendben van, megpróbálom, de nem ígérek semmit. – és végre lefőtt a kávém és belekortyolhattam az isteni nedűbe.
- Köszönjük kicsim, most pedig menj készülődni nemsokára indulunk.
- Rendben van, amúgy is muszáj kezdenem magammal valamit, mert úgy érzem magam, mint aki legalább nyolc napja nem aludt. – és ezzel visszaindultam a szobámba embert varázsolni magamból, de még a lépcső sarkából hallottam a szüleim halk nevetését az előbbi vicces megnyilvánulásom miatt, ami engem is mosolygásra késztetett.
A szobámba érve össze is szedtem a cuccaimat és elindultam a szobámból nyíló saját fürdőszobámba. Szerintem, aki szintén rendelkezik egy saját fürdővel az tudja azt, hogy menyire is hasznos és kényelmes, ha van egy sajátod. Főként a nehéz napok utáni csendes, gyertya fényes, meleg fürdőzések miatt a legjobbak. Odáig vagyok azért a nyugalomért, amit érzek olyankor és biztosra veszem, hogy amint haza értem ez lesz az első dolog, amit meg is teszek. Szükségem lesz rá.
Hát a reggeli ábrázatom rosszabb, mint gondoltam és azon is csodálkozok, hogy a tükör nem tört össze és sírta el magát a látványomtól. Nem hibáztatnám érte, a reggeli Lina nem kompatibilis az élettel.
Miután rendbe szedtem magam és felöltöztem már anyuék lent vártak a bejárati ajtó előtt útra készen. Valahogy mindig én rám kell várni és akármennyire is sietek sosem sikerül beelőznöm a szüleimet, szerencse, hogy nem dorgálnak meg ezért a sok késésért, még az is lehet, hogy azt használnám kifogásként csak, hogy itthon maradhassak. De ez sajnos nem opció.
Az öltözékem selyemből állt. Fekete selyem rövidnadrág a hozzá illő fekete selyem kabátkával, a trikó pedig egy fehér spagetti pántú top volt. Hozzá pászítottam a fehér kőberakású, magasított sarkú szandálomat, fehér táskával és kalappal.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mehetünk? – kérdezte apa egy bíztató mosolyt küldve irányomba.
- Igen, mehetünk, remélem útközben nem gondolom meg magam és ugrok ki a kocsi ablakán arra hivatkozva, hogy itthon felejtettem a fülbevalómat, majd szálok gépre és költözök el a világvégére, csak hogy ne keljen részt vennem a ma esti bálon. – mondtam mindezt egy nagyon harsány mosollyal az arcomon, amin persze a szüleim megint csak jól szórakoztak. Tudják, hogy csak viccelek és mindezt csak az idegesség mondatja velem. Ugyanis miközben készülődtem eléggé felébredtem már annyira, hogy túl parázzam a bált és a félelem eluralkodjon rajtam. Az egyetlen reményem, hogy Taehyung már ott van és megnyugtat mert különben valóban az lesz, hogy elszökök innét.
Az út hihetetlen gyorsan eltelt és már azon kaptam magam, hogy a recepciónál állok és apa már nyomja is a kezembe a szobám kulcsát. Saját szobát vettek ki nekem, mert szerintük elég idős vagyok már hozzá a magam huszonegy éves fejével, aminek persze én nagyon örültem.
- A B11 a tiéd a második emeleten, mi édesanyáddal a B8-ba leszünk, ha valamire szükséged lesz keress meg minket.
- Igenis, bár most először is egy forró fürdőre van szükségem. Később pedig megkeresem Taehyungot, elvileg már itt kellene lennie, utána pedig lecsekkoljuk az italokat.
- Nagyon helyes gyermekem, anyáddal mi is elfoglaltak leszünk, úgyhogy a bál előtt találkozunk. – apa ugyanolyan tökéletességre törekvő, mint én, vagyis inkább én vagyok olyan tökéletességre törekvő, mint ő. Nagyon hasonlítunk egymásra, anya gyakran szokott azzal viccelődni, ha valami iszonyat nagy hasonlóságot észlel, hogy apa akkor sem tudna letagadni, ha akarna, mert annyira hasonlítunk egymásra. Hát igen, vicces amúgy, de igaza van, valóban olyanok vagyunk, mint zsák meg a foltja.
- A bőröndjeidet már felvitettük a szobádba és ne feledd, hogy időben készülj el. – nyomott egy puszit a homlokra anya, én pedig megölelve őt, biztosítottam arról, hogy nem fogok elkésni.
Ezután ott hagytam a szüleimet és elindultam a lift irányába, hogy megkeressem a szobámat. Az lift irányába vezető úton alkalmam nyílt újra megcsodálni a szálloda belső terét. Ahányszor eljövünk minden egyes alkalommal azt tapasztalom, hogy évről évre egyre szebb és szebb, nem is csoda, hogy ez a család főtörzshelye, ennél elegánsabb, modernebb és igényesebb szálloda csak a filmekben létezik. A személyzet pedig a legkedvesebb emberek csoportjából áll. Jobb helyet el sem tudnák képzelni, ha a kényelemről van szó. Most is mindenki sürög és forog csak, hogy az estére minden a helyére kerüljön és ahogy látom család többi tagja is lassacskán megérkezik. Nénikémék épp most tértek be az épületbe, én előttem pedig pont akkor zárult be a lift ajtaja. Vagyis csak majdnem, ha egy kéz nem állította volna meg ebben, arra késztetve erre a lift ajtaját, hogy újra kinyíljon. És hogy kitárult lelki szemeim elé? Legyen elég annyi, hogy a szívem máris ezerszer gyorsabban verdesett, mint ami a normális lenne.
