Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Tizenhatodik rész

Megvártam míg Tae előkészíti az italokat és együtt csatlakoztunk Jungkookhoz. Tae kirakta az italokat a tálcáról, amit a tőlünk nem messze lévő asztalra helyezett, hogy a miénken ne foglaljon helyett és kényelmesen tudjunk beszélgetni. Mindhárman azzal kezdtük, hogy belekortyoltunk az italunkban, várva ki szólal fel először. Végül Tae volt az, aki nem bírt már magával.

- Nos, akkor ki nyert? – kérdezte mit sem tudva. Én már tudom ki a nyertes, mármint, ha Jungkook szavai beigazolódnak.

- Öt táncom van. – kezdtem én a kört.

- Nekem hét. – mondta mindent tudóan.

- Fenébe! – túrt idegesen a hajába Tae – Nekem hat van.

- Ezek szerint én veszítettem. – mosolyogtam lesütött szemekkel. – Én fizetem a plusz esténket. – mondtam ki én beelőzve ezzel Tae barátomat.

- És én kérek valamit a győztesektől. – jelentette ki teljes győzelmében, büszkén Jungkook. Eddig még nem is gondoltam arra vajon mit fog kérni tőlünk, pedig ő már pontban éjfélkor tudta, hogy ő nyert. Vajon nagyon zavarba ejtő, esetleg véghez vihetetlen lesz a kérése? Nagyon kíváncsi vagyok már és alig várom, hogy megtudhassam.

- Na és mit kérsz Jungkook? – kérdezte Tae kíváncsian.

- Nos, először is, még nem most kérem a nyereményemet. Másodszor pedig – nézett most rám – Lina, kedves, hogy tervezed elmondani a szülőknek a plusz éjszakát? – kérdezte meg azt, amin már agyaltam egy ideje, nagyjából a fogadás kezdete óta, mivel tudtam, hogy én leszek az, aki veszíteni fog. Nagyon bonyolult kibeszélésen vagy kifogásokon nem kellett agyalnom, mivel úgy hiszem a szüleim könnyen belefognak egyezni, végül is Tae-vel és Jungkookkal lennék.

- Nem tudom még, de az lesz, hogy egyszerűen eléjük állok és megkérdezem, utána pedig inprovizálok, ha nem jönne össze vagy elmenne a dolog valami más irányba. - a fiúk csak egyetértően bólintottak. Jungkook felállt, kezébe vette a kólásüveget és ránk nézett.

- Akkor koccintsunk erre a napra, éjszakára, kalandokra, – itt Jungkook rám kacsintott - az egyesülésre, új barátomra Taehyungra, – és átkarolta újdonsült barátját – és nem utolsó sorban a mi kis játékunkra, amely még nem ért véget és csak holnap kezdődik el igazán. – Tae-vel mi is felálltunk, hogy egymagasságba legyünk Jungkokkal, felemeltük mi is üvegünket és a magasba emelve koccintottunk egyet mindhárman, majd jóízűen megittuk a tartalmát. Tae letette a kiürült üveget az üveg asztalra, mely hangosan ért a felületre és nyújtózott egy jó nagyot.

- Na jó! Mivel Jungkook nem most kéri a jutalmát, így én mentem szét nézni és elpakolni a pulton, fél négy van emberek, már csak páran vannak itt rajtunk kívül.

- Segítünk mi is! – szólaltam fel még mielőtt elment volna.

- Igen, segítünk haver. – mondta Jungkook és a megszólítás, amivel Tae-t illette megdobbantotta a szívemet. Gyerekkori legjobb barátom és szerelmem barátok lettek és ez hihetetlen boldoggá tett.

...........................

Jungkook és én a pult mögött szorgoskodtunk, míg Tae elment az asztalok körül szét nézni. Jungkook a takarításhoz levette a zakóját, feltűrte inge ujját a könyökéig és a már megmosott poharakat törölgette szárazra és patyolat tisztára, míg én ezeket helyeztem vissza a polcokra, a helyére. Nem győzöm ragozni mennyire dögös és szédítő, még a nyál is összefut a számban a látványától, ahogy végig nézek izmos felsőtestén és lazára vett nyakkendőjén és azt kívánom bárcsak megérinthetném és bárcsak megcsókolni.

- Már egyszer mondtam. – fejemet oldalra fordítva csodálkoztam vajon mire érthette ezt, mivel gondolataim még annyira hangosan voltak, hogy nem tudtam tőlük értelmesen gondolkodni – Ha továbbra is így bámulsz, nem fogom tudni vissza fogni magam. – tekintete ködös volt és vággyal teli.

- Hogyan? – kérdeztem szemöldökömet emelgetve, hogy kicsit hecceljen őt.

- Vágyakozva. Akinek csorog a nyála a látványomtól és úgy, mint aki arra vár, hogy itt helyben leteperjem, felvigyem a szobámba és azt tegyek vele, amit csak akarok. – közbe pedig két kezével megtámaszkodott csípőm mellett, bekerítve ezzel engem.

- Óhhh – elpirultam és elgyengültem, annyira, hogy majdnem az egyik pohár szenvedte meg a kárát. Jungkook lányos zavaromat megmosolyogta és a figyelmét továbbra is a poharak törölgetésének szentelte. Még vagy tíz poharat helyeztem a helyére, amikor végre Tae is megérkezett, újabb adag mosásra váró poharakkal.

- Pfhújj gyerekek! Már csak mi vagyunk itt. Körbe jártam az egész mindenséget és sehol senki, mindenki nyugovóra tért. – látott el minket a helyzet információival.

- Ez csodás! – örültem meg azonnal – Akkor végre mehetünk mi is aludni. – nagyon álmos voltam már, és ki kell pihennem magam, hogy ha felkeltem tisztán tudjak gondolkodni és elújságolni a szüleinknek a kialakult helyzetünket a plusz éjszakára.

- Hát pont ez az csajszi. – és egy perc alatt mellettem termett – Jó éjt hercegnőm! – megpuszilt és megölelgetett és már hírét sem láttam olyan sebesen elrohant a lift irányába, hogy holnap estig ki se másszon az ágyából.

- Ketten maradtunk Lina! – szólalt meg Jungkook a kis csend után, amit Tae hagyott maga után.

- Igen! Menjünk mi is aludni. Fáradt vagyok. – és ásítottam egy nagyot. Jungkook ezt megvárta és közel jött hozzám, hogy kezeit derekamra helyezhesse és az álmot máris kiűzte ezzel a tettével a szemeimből.

- Még nem lehet! Tőled most kérem a jutalmamat. – nézése áthitató volt és mindent mondó. Akar valamit és ezt nyíltan ki is mutatja.

- És mi lenne az? – kérdeztem tőle boldogsággal az arcomon.

- Először táncolj velem. Zárásképp ehhez a csodás éjszakához. – kérte, nekem pedig most először nem a sok negatívum és kudarc jutott eszembe a táncról, hanem az, hogy mennyire jó lenne és mennyire szeretném. Vele. Akibe szerelmes vagyok és akinek kész vagyok mindenemet oda adni.