Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Tizenhetedik rész - Vége

- Először táncolj velem. Zárásképp ehhez a csodás éjszakához. – kérte, nekem pedig most először nem a sok negatívum és kudarc jutott eszembe a táncról, hanem az, hogy mennyire jó lenne és mennyire szeretném. Vele. Akibe szerelmes vagyok és akinek kész vagyok mindenemet oda adni.

Bementünk a bálterembe. Bent a fények még mindig világítottak, csodás fény pompát varázsolva ezzel a teremre. A falakon a fehér és arany szín dominált. Festmények, virágok, lámpások sokasága díszitette és a kedvencem, az égő sorok, melyek a falak mentén húzódtak végig álom szépek voltak. Jungkook elindított egy kellemes muzsikaszót, mely kísérheti táncunkat és visszajött hozzám, a terem közepére, ahol vártam rá. A látvány még mindig ugyan olyan volt, mint korábban. Nem volt rajta a zakó, a fehér ing feltűrve, a nyakkendője kiengedve. Laza volt, mégis elegáns, vadító és szexi.

- Hölgyem, szabad egy táncra? – kérte udvariasan, felém tartott kézzel én pedig kezemet övébe helyezve szívesen fogadtam el tánc felkérését.

- Örömmel. – kezeink egymásba forrtak, az én kezem izmos vállán, az övé karcsú derekamon pihent.

- Amikor elmentem apukáddal – kezdett bele amire roppant kíváncsi voltam – nagyon érdekes dolgokat mondott. – ringatóztunk a kellemes dallamra, hol egymás szemeiben elveszve, hol egymás ajkait hívogatva.

- Miféle érdekes dolgokat? – úgy néz ki az a beszélgetés érdekesebb lehetett, mint gondoltam.

- Eleinte faggatott. Olyan kérdéseket tett fel, melyekkel csak tesztelt és mind arra vonatkozott, hogy mik a terveim veled. – búgta ajkaimra és megforgatott kezei közt.

- És mik a terveid velem Jungkook? – súgtam remegő hangon. A libabőr és a forróság végig járta testemet.

- Nyugalom, kislány. Idővel mindent megtudsz. – mondta ezt roppant szexin és nem is kicsit csigázta fel ezzel a fantáziámat és gondolataimat. – Édesapád azt mondta, hogy találtak neked párt. – e mondat hallatán lefagytam és nem voltam képes tenni még egy lépést sem, így a táncunkat is megbénítottam.

- Hogy micsodát? – kétségbeestem és a könnycseppek végig folytak az arcomon. Nem bírnám ki, ha elveszíteném Jungkookot, most kaptam meg és a szüleim máris elvennék őt tőlem. Egyáltalán mikor akarták ezt közölni velem? És a legfontosabb, hogy meg sem beszélték ezt velem. Nem kérték ki a véleményemet vagy azt, hogy egyáltalán akarom-e és ez nagyon fájt. Nagyon fájt, hogy nem bíztak meg bennem és hogy elárultak.

- Na, ne sírj Lina! Meg sem vártad, hogy befejezzem. – törölgette arcomról lefolyó könnycseppjeimet – Bár, megértem a reakciódat, én is hasonlóan reagáltam, csak én nem kezdtem el sírni. – hangja kissé szomorkás volt, aggódó és vidám.

- Hasonlóan? – szipogtam már annyira keservesen sírtam.

- Igen. Első gondolatom az volt, hogy elakarnak venni téged tőlem, pedig csak most kaptalak meg. – szavaitól csak még jobban sírtam. Ezek szerint ő is hasonlóan aggódik értünk, mint én. – Ám utána apukád tovább folytatta, hogy kit néztek ki neked. – mérges lettem és közbe akartam szólni, hogy most hagyja abba, mert nem akarom hallani, hogy ki lehet az, akit a szüleim nekem megfelelőnek találtak, de Jungkook megelőzött még mielőtt tiltakozhattam volna. – Engem!

- Micsoda? – a fülem elkezdett sípolni és homályosan láttam már mindent, nem akartam elhinni, fel nem tudtam fogni, amit mondott, mégis hatalmas megkönnyebülés lett úrrá rajtam, a bánat boldogsággá vált, a könnycseppek örömkönnyekké. – Téged? Téged akarnak? Hogy te légy a párom? – tettem fel a kérdéseket.

- Miért ennyire hihetetlen Lina? Nem ezt akarod te is? Én ezt akarom! – határozottsága még szilárdabb volt, mint eddig valaha – És mérhetetlenül örülök annak, hogy még a szüleink is össze akartak minket hozni és közös jövőt terveztek/terveznek nekünk, mert ha ők nem így akarnák, vagy nem terveznék, ez akkor is így történt volna. – fogta közre orcámat és lehelt egy könnyű csókot ajkaimra, biztosítva ezzel szavait.

- Tényleg? – szipogtam párat, de Jungkook szívmelengető szavainak hála már sokkal nyugodtabb voltam.

- Tényleg! Amikor édesapád megkérdezte mik a terveim a válaszadás pont úgy jött ki, hogy ismerkedés és házasság és ő azon volt felháborodva, hogy a kettő között nincs ott a barátnő pozíció, mint párom, hanem már egyből a házasságra ugrottam. – ezen nagyot kacagtam, de amikor észbe kaptam kikerekedett szemekkel néztem fel rá.

- Házasság? – kérdeztem megszeppenve. Lesokkolt, amit mondott.

- Igen. Idővel, ha te is készen állsz rá, megkérlek, hogy legyél a feleségem és ha igent mondassz, én leszek a világon a legboldogabb férfi. – a könnyek megállíthatatlanul utat törtek maguknak és nem tudtam őket megállítani. Jungkook, ő pedig cseppet sem úgy nézett rám, mint aki viccelne. Szerelmes tekintete égetett mindenhol, ahol csak rám nézett.

- Nem is vagyok a... - nem érkeztem befejezni, mert Jungkook féltérdre ereszkedett és jobb kezemet számra helyezve próbáltam elhalkítani megállíthatatlan zokogásomat.

- Park Lina! Megtisztelnél azzal, hogy a barátnőm leszel? - a boldogság végig cikkázott rajtam. Sírtam a boldogság miatt, amiatt mert ilyen csodálatos dologban még nem volt részem, sírtam, mert életem szerelme volt az első, aki erre kért, és mert ő tette meg és sírtam mert annyira hihetetlen és csodálatos volt, hogy nem tudtam elhinni az egészet.

- Igen! Igen és igen! – nevettem, mosolyogtam, ugráltam és sikoltoztam örömömben. Jungkook időközben felállt és egymás nyakát átkarolva ölelkeztünk össze, majd hirtelen mennyasszonyi pózba emelt és körbe forgott velem a tengelye körül. – Szeretlek Jungkook!

- Szeretlek Lina! – és csókunkkal egymásba forrva zártunk le egy csodálatos éjszakát.

Ez volt az az éjszaka, amit amíg csak élek sosem fogok elfelejteni. Hogy miért? Az ok nagyon egyszerű. A szerelem. A legcsodásabb érzés, amit az ember e földön csak megélhet és ha mindezt az igaz szerelmeddel élheted át, akit a sors neked szánt, az a legvarázslatosabb. Ez volt az az éjszaka, amikor közel kerülhettem a szerelmemhez, amikor kiderült, hogy ő is viszonozza érzelmeimet, amikor meg kaptam az első csókomat, amit ő vett el és ő ajándékozott meg vele, amikor hála neki rájöhettem, hogy a tánc mennyire csodálatos is lehet, amikor szerelmet vallott és amikor meg kért, hogy legyek a barátnője és hosszabb távra tervezi közös jövőnket. Nekem egy éjszaka adott meg minden csodát, amire csak vágyhattam és alig várom, hogy mit hoz a holnap és a jövő. Hiszem, hogy szerelmünk örök és igaz, megbecsülöm, kitartok és megteszek mindent, hogy harminc év múlva is ugyan ilyen szerelmesen és boldogan merülhessünk el egymás szemeinek mély univerzumában.

- VÉGE –