Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Nyolcadik rész

 Ha valaha bárki volt már olyan szerencsés, vagy jelen esetemben szerencsétlen, hogy még ezelőtt soha nem járt labirintusban, akkor az nem értheti meg azt a tömény mennyiségű rettegést, amit én érzek most. Jungkook a harmadik elágazásnál ugyanis előrukkolt azzal a csodálatos ötlettel, hogy váljunk szét és keressük meg egymást, anélkül, hogy eljutnánk a labirintus szívéhez. Ez nem, hogy egy lehetetlen feladat, de még a frászt is hozza rám. Míg ketten együtt sétáltunk biztonságban éreztem magam, szórakoztunk, élveztük egymás társaságát, de most egyedül bolyongva már vagy tizedszerre kikötve ugyan annál a pontnál, nemcsak kezd eluralkodni rajtam a kétségbeesés, de még fura hangokat is hallok minden irányból és úgy érzem mindjárt valamelyik sarokból kiugrik egy démon és felfal. Nem tudom Jungkook mit akar most elérni ezzel a kis játékkal, de én nagyon nem repesek ettől. Félek a sötétben és a labirintus csak rosszabbítja a helyzetet.

Épp azon az ösvényen sétálok végig, amit már háromszor megjártam és ezt onnan tudom ennyire biztosra, mert ez a leghátborzongatóbb útszakasz, mivel csak itt, ezen a részen hibásodott meg a kicsi lámpáska, félhomályt téve lehetővé ezzel csupán. Már majdnem a végéhez is értem, és fellélegezhettem, hogy kijutok ebből a pokol szakaszból, amikoris megjelent előttem egy sötét alak. Rögtön megtorpantam és mint egy szobor rezdületlenül álltam és vártam, hátha csak a félelem játszadozik velem és beképzelem az egészet. Az árny azonban legnagyobb félelmemet megvalósítva lassan, de biztosan elkezdett felém sétálni, nekem pedig a lélegzetem egyre gyorsabb és gyorsabb ütemet vett fel, elérve ezzel azt, hogy teljesen kiakadjak. Ez a jelenet, mely most körülvett, nagyon horrorfilm jellegű volt. Tipikusan az a feelingje az egésznek, amikor menekülsz a baltás gyilkos elől, de ő pont egy sötét sikátorban ér utol, ahol nincs egy lélek sem és ott csap le rád a legváratlanabb pillanatban.

Már kezdtem feladni a reményt, hogy Tae valami csoda folytán megérzi a bajt, a segítségemre siet, megtalál és megment. Azonban, ahogy az ismeretlen alak egyre közelebb és közelebb ért mozdulatlan valómhoz, egyre jobban láthatóvá váltak arcvonásai és miután már egy karnyújtásnyira állt tőlem megbizonyosodhattam arról, hogy a sötét árny, akitől majdnem megcsókolt a halál szele, valójában Jungkook volt.

- Megvagy! – mosolygott rám a világ legédesebb mosolyával. A megkönnyebbülés úrrá lett rajtam és megtörtént az, amit eddig mindig igyekeztem elkerülni, de most nem tudtam megálljt parancsolni érzelmeimnek. Könnyfátyolos szemekkel néztem Jungkook csillogó szemeibe és próbáltam felfogni, hogy tényleg ő áll előttem és most már megnyugodhatok. – Miért sírsz, Lina? Megijesztettelek? – törölte le jobb kezével első kibuggyanó könnycseppemet. Ám ettől a tettétől csak jobban elérzékenyültem és az első könnycseppet követte a következő és a következő.

Jungkook látva, hogy még mindig nem tudtam megnyugodni, jobb orcámhoz hajolt és lecsókolta onnan az éppen lefolyó könnycseppemet, ezzel megakadályozva azt, hogy a földre hulljon. Tettétől kellemes bizsergés futott végig testem minden szegletén és a lábaim is kezdtek nagyon elgyengülni, ám még mielőtt összeestem volna a kábulattól, vagy épp a hirtelen rám tört megkönnyebbüléstől, Jungkook épp abban a pillanatban karolta át másik kezével a derekamat és tartott szorosan maga mellett. Annyira eksztázisba estem, hogy azt is elfelejtettem hogyan hívnak. Azután Jungkook oda hajolt a fülemhez és mély, csábító hangon belesuttogott.

Ne féljLina, én mindig vigyázni fogok rád. – illata, melyet még eddig ennyire közelrőlsosem érezhettem, minden félelmemet elűzte és helyét a teljes nyugodtság vetteát. Illata olyan volt számomra, mint arózsaszín köd, ellepett, bekúszott sejtjeimbe és megfertőzött teljesen.Egyúttal pedig, szerelmeseb lettem, mint eddig valaha. – Menjünk, már nagyonközel vagyunk. – hangja felébresztett kábulatomból és bólintottam, hogy tudjatisztán hallottam, amit mondott. Ujjait összekulcsolta enyéimmel és immár újrateljes biztonságban sétálhattam/sétálhattunk a labirintuskanyargós útvesztőjében.