Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Ötödik rész

Édesapa beszéde szív facsarítóra sikeredet. Édesanyával egymást karöltve zokogtunk, annyira megindító volt. De ahogy megfigyeltem nem csak mi pityeregtük el magunkat, a család többi tagja is a zsebkendőjével törölgette könnytől elázott arcukat. Ez pedig csak még inkább sírásra késztetett. Valahogy nem bírom nézni sem mások sírását mert az engem is zokogásra késztet. Kár is.

A Jeon család hihetetlen könnyen beilleszkedett, nagyon kedvesek és illedelmesek. Azt hiszem kellemeset csalódtam. Nyilván nem gondoltam őket vérengző fenevadaknak, csak nem vagyok valami rugalmas ember, így nehezen viselem el a változásokat, azonban most ezt az egyesülést nagyon is jól bírom, ami érdekes számomra.

Tae megöldösése pedig a megnyitási ceremónia után a kezdetét is vette. Szegény srácot végig kergettem az épületen, miközben mindenki, aki mellett csak elrohantunk vagy rosszallóan a fejüket csóválták, vagy nevettek rajtunk. Utóbbiba tartozott Jungkook is. Szemem sarkából láttam, ahogy mosolyogva végig nézi a kis produkciónkat. Élvezte, kétségkívül jól szórakozott rajtunk és semmi rosszindulat nem volt benne. Kicsit zavart, hogy ő is minket figyelt, de örültem is neki. Jó érzés volt, hogy felfigyelt rám.

Meglepetésemre pedig még utánunk is jött. Épp utolértem Tae-t, amint majdnem elérte a hátsó kijáratot, hogy azon keresztül iszkoljon meg előlem, de szerencsémre gyorsabb voltam – hála annak, hogy lepasszoltam valahol a cipellőimet – és a hátára ugrottam.

- Most meg vagy! - üvöltöttem hangosan a füllébe. – Vond vissza, amit mondtál! – kértem cseppet sem kedves hangon.

- Nem! Előbb vagy utóbb úgy is megtörténne. Te is akarod és ő is. – üvöltötte és nyavalyogta szinte egyszerre.

- Nem! Nem akarom és Jungkook sem akarja. Szóval vond vissza és verd is ki a fejedből! – ütlegeltem a vállát, míg ő megpróbált lehámozni magáról és fájdalmasan jajveszékelt is mellé, hogy szálljak már le róla.

- Mit nem akarok? – ezen kérdésre mindketten leálltunk bármiféle mozgásban. Kővé dermedve, kigúvadt szemekkel bámultunk magunk elé és próbáltuk elhitetni az éppen minket vizslató fiúval, hogy márpedig mi valóban szobrok is vagyunk. – Hahó? – a szoborrá válás nem volt valami hiteles, ezért kénytelen voltunk rendezni magunkat.

Gyorsan leugrottan Tae hátáról, megigazítottam a ruhámat és hajamat és próbáltam valami értelmes kifogást találni arra, hogy ezt most mégis hogyan kellene megmagyaráznunk Jungkooknak. Szerencsére barátom hamarabb kapcsolt, mint én, így ő szólalt meg először.

- Szeva! – Tae jobb mancsát felemelve köszönt Jungkooknak, megvillantva hozzá bájos téglalap alakú mosolyát. – Csak egy fogadásról volt szó. – mondatát meghallva azonnal irányába fordultam és szemeim annyira kigúvadtak, hogy jó, hogy ki nem estek és szaladtak el inkább. Akkor legalább nem lennék tanúja a saját szégyenemnek.

- Fogadás? - kérdezte meghökkenve az előttünk álló fiú. – Na és milyen fogadás? Mi közöm hozzá? – hangja cseppet sem volt mérges, inkább csak némi kíváncsiságot véltem felfedezni benne. Ám ezzel nem volt egyedül. Legalább annyira voltam kíváncsi, mint ő, hogy vajon Tae mégis mit eszelt ki.

- Arra gondoltunk Linával, hogy fogadhatnánk. Aki veszít az fizet még egy estét és azok, akik részt vesznek a játékban, mind itt maradunk és eltöltünk közösen még egy estét együtt. – mesélte izgatottan barátom az előbb kitalált ötletét. Mondjuk nem is volt olyan rossz ötlet, de így akkor elmaradna a gyertya fényes habfürdőzésem, amit már előre kiterveltem a bál utáni sok stressz levezetésképpen. – Te pedig Jungkook úgy jössz a képbe, hogy te is csatlakozhatnál. – jajjj nekem. Tae kezd túlzásokba esni. Ezt azért mondom, mert Tae nagyon ráállt arra, hogy összehozzon Jungkookkal. Gondolom ebből a kis félreértésből is előnyt kovácsol, hogy ezt megvalósíthassa. A tervét nyíltan még nem kötött az orromra, de kérem, jobban ismerem, mint a kisujjamat. Előttem nem tud titkolózni.

Jungkook elég érdekes fejet vágva nézett hol engem, hol a barátomat, így nem igazán tudtam kivenni arcvonásaiból, hogy vajon mi járhat a fejében.

- És Lina ezek szerint nem igazán szeretné, hogy csatlakozzak a játékhoz. – kicsit mérgessé és csalódottá váltak szemei. Megbántódhatott volna? Nem akartam megbántani semmivel. Eleve Tae találta ki az egészet nagyjából két perccel ezelőtt.

- Linának nem azzal van a baja, hogy te is csatlakoznál. – Próbálta Tae oldani a kialakult feszültséget. Közbe pedig a vállaimnál fogva átkarolt és kicsit a haj koronámat is megborzolta. - Sokkal inkább a fogadás témája az, ami zavarja.

- Valóban? Na és mi a téma? – kérdezte Jungkook kicsit vidámabban.

- Téma a tánc! - tánc?

- Nem! – szóltam most már én is közbe. – Én nem táncolok, te ezt nagyon jól tudod. – fontam keresztbe karjaimat durcásan.

- Nem szeretsz táncolni? – intézte felém kérdését Jungkook. Kedves hangja megnyugtatott és úgy éreztem neki elmondhatom, hogy miért nem vagyok annyira oda az ötletért.

- Nem azzal van a baj, hanem hogy nem tudok táncolni és követni sem tudom a partnerem mozdulatait. Nekem az valahogy nem megy. – Vallottam be szégyenlősen. Egy nemes család lányaként elvárt dolog, hogy tökéletesen otthon érezd magad a táncparketten is, de nálam ez nagyon nem akar összejönni. Anyáék még tánctanárt is kerestem nekem, Tae is külön órákat adott nekem, de mindhiába. Azt hiszen menthetetlen vagyok. Mindeközben pedig Jungkook úgy nézett rám, mint fenevad a prédájára, vagy mint aki nagyon gondolkozik valamin.

- Szerintem orvosolható a problémád. – nézett mélyen szemeimbe, ezzel elérve azt, hogy teljesen zavarba hozzon. Vajon, hogy értette ezt? Lehet, ha tudná, hogy hányszor vallottam már kudarcot e téren nem így gondolná. – Szerintem remekül hangzik. Benne vagyok a játékba. A kérdés már csak az, hogy mit kell kezdeni egész pontosan a tánccal? – csapta össze két tenyerét és intézte a kérdést Tae irányába.

- Öööö... minél több partnerrel kell táncolni. Aki a legkevesebb partnerrel rendelkezik az veszít és fizeti a plusz esténket. Éjfél a határidő. – Jobb estém már nem is lehetne. De tényleg. Remélem érződik az irónia.

- És mit kap a nyertes? – tette fel Jungkook a bennem is megfogalmazódott kérdést.

- A nyertes? Hát ezen még nem gondolkodtam. – kis hatás szünet - Lehetne az, hogy mondjuk a nyertes szabadon kérhet a résztvevőktől bármit. – improvizált barátom. Elég jól mennek neki az efféle dolgok. Legalább érthető miért sikerül kivágnia magát mindig minden helyzetből.

- Ez tetszik. Na akkor hajrá, kezdjük is. – buzdított minket Jungkook. – Még az este folyamán amúgy sem volt alkalmam senkivel sem táncolni, szóval most itt az idő. – és ezzel a lendülettel ott is hagyott minket. Már épp készültem volna kiosztani Tae ötletét, mire Jungkook újra irányunkba fordult és visszalépett elénk.

- Majd elfelejtettem. Szerintem ez itt a tiéd. – és felmutatta a kezében tartott cipelőimet, amit, mint említettem elhagytam valahol csak, hogy könnyebben beérhessen Tae-t. Eddig észre sem vettem, hogy végig a kezében tartotta, de ezek szerint őt sem nagyon zavarta a dolog. Remegő kezekkel érte nyúltam és meg köszöntem.

- Kö...Köszönöm! – még dadogsz is Lina. Gratulálok. Az pedig, hogy mennyire elvörösödtem már inkább említésre sem méltó. Lassan más járkáló paradicsomnak fognak itt hinni az emberek.

- Igazán nincs mit! – szexi, roppantul szexi. Ezzel tudnám jellemezni azt, amit a szemeim látnak. És úristen, most kapcsolok. Utánam hozta a cipőmet. Egyáltalán honnan tudta, hogy én épp hol vettem le, mikor még én magam sem emlékeztem volna rá. Hjajjjj. Mindjárt elolvadok. Kedves és rendes, aranyos, szexi és intelligens, valóban tökéletes. Én meg, ehhh. Megfogok bolondulni úgy érzem. – Hamarosan találkozunk. – Ezzel maghajolt és indult is útjára, hogy kezdetét vehesse a mi kis játékunk.

- Fogadás? Tánc? Legtöbb partner? Nyertes és vesztes? – intéztem szúrós szemekkel problémáim forrásainak kérdését Tae irányába miután magamhoz tértem a kábulatból, amit Jungkook okozott bennem. Szegény fiú pedig megszeppenve realizálta, hogy megint kezdetét veszi a fogócskánk.