Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Tizedik rész

Lina szemszöge

Jungkookal további húsz percig sétáltunk, közbe pedig beszélgettünk, vagy csak élveztük a csendet, ami körülvesz minket. Időközben pedig titokban őt figyeltem. Még a sötétben is nagyon vonzó.

- Megérkeztünk. – szólalt meg Jungkook, jelezve, hogy kicsi kalandunk első részét véghez vittük. A látvány pedig meseszerű volt.

Ahogy korábban Jungkook mondta a kicsi filagória valóban ott állt a terület közepén, virágokkal beborítva, lámpásokkal megvilágítva, benne egy hintával. Elképzelni sem tudtam annyira varázslatos volt, szinte már irreálisan hatott az egész. Elengedve Jungkook karját, egyedül léptem tovább és haladtam egyenesen a kis építmény felé nagyra nyílt szemekkel és kitágult pupillákkal, hogy minden egyes milliméterét rendesen az emlékezetembe tudjam vésni. Úgy nézhettem ki, mint egy kiscica, aki előtt meglóbálnak egy bolyhos pamacsot. Kívülről nézve elég vicces lehetett.

- Gyönyörű vagy, Lina! – épp felakartam lépni az első lépcsőfokon, hogy belülről is megcsodálhassam a kis építményt, amikor meghallottam Jungkook rekedtes, vágytól csöpögő, mély hangját és megéreztem kezeit amint vállaimra simít velük. Tettétől leblokkoltam, de ő óvatosan megfordított, hogy vele szembe álljak, ezzel egyúttal, pedig a menekülési útvonalat is elzárta előlem azzal, hogy szorosan magához vont, átkarolva törékeny testemet. – Eddig még nem volt alkalmam elmondani neked, de... - nézett mélyen a szemeimbe. Jobb karját felemelte arcomhoz, megsimította azt, tekintete lesiklott ajkaimra, majd hüvelykujját végig húzta alsó ajkaimon, amitől totálisan megszédültem. Végül pedig újra szemeimbe nézett. – De csodálatos vagy, Lina! Kedvellek az első perctől kezdve amióta megláttalak és nem bírom kiverni a fejemből azt az érzést, hogy ne kerüljek mindenáron a közeledbe, hogy ne lássalak, halljalak vagy hogy ne érezzelek. – simított újra orcámra – Ahányszor meglátlak megdobbantod a szívemet és csodás érzések szikrázását éred el bennem csupán csak azzal, hogy láthatlak. Tudom, hogy mindez, most váratlanul ér és valószínűleg kicsit meg is ijedhettél. – mosolyodott el szégyenlősen – De nem kell megijedned. Nem akarom rád erőltetni az akaratomat és nyomást sem szeretnék helyezni rád. – váltott át komolyra hangja – Én csak már úgy érzem nem bírom tovább visszafojtani az irántad érzett szerelmemet és mindent megakarok tenni annak érdekében, hogy te se félj kimutatni az érzelmeidet. Tudom, hogy én sem vagyok közömbös a számodra. A jelek, amiket adsz túl egyértelműek, és Taehyung is nagyon átlátszó. Kicsit sem próbálja palástolni, hogy mennyire szeretne összehozni minket. Ezt pedig cseppet sem bánom, én is ugyan ezt szeretném. – határozottan és vakmerően nézett szemeimbe, egy percre sem hagyva abba arcom simogatását, ami túlságosan is jól esett és ami segített ébren tartani, hogy tudjam ez a valóság és nem csak álmodom – Mikor édesanyám mesélt a bálról, te jutottál legelőször az eszembe és csak az volt előttem, hogy ma kerüljék bármibe, de elmondom mindazt, amit érzek és remélem, hogy nem fogsz visszautasítani. Rengeteg lehetőséget elszalasztottam már és nem szeretném, hogy ez legyen a következő. Boldoggá szeretnélek tenni és megadni neked mindent. Megengeded ezt nekem? Megtisztelnél ezzel, Lina?

A végére már patakokban folytak a könnyeim. Ha nem tudnám biztosra, hogy ez a valóság, el sem hinném, de még csak elképzelni sem merném. A srác, akiért már évek óta oda vagyok szerelmet vallott nekem egy gyönyörű labirintus kellős közepén, a holdfényes, csillagos éjszakában egy olyan helyen, ahol csak ketten vagyunk. Ez életem legszebb éjszakája. A szívem vibrál a boldogságtól és nem győzöm magamba szívni Jungkook szavait, hogy egy életre, de még azon túl is örökre megőrizhessem azokat. Már szólásra nyitottam volna az ajkaimat és készültem a nyakába vetni magam, amikoris ő ezt megakadályozta azzal, hogy.... hogy... magához vont, ha lehetséges, akkor még annál is szorosabban, mint amennyire eddig is szorosan tartott maga mellett és megölelt. Állát a vállamon pihentette, forró leheletét éreztem nyakam bőrén és ő mindeközben lágyan simogatta a hátamat és duruzsolt bele a fülembe.

- Kérlek, válaszolj, Lina! – elvált tőlem, egy lelógó tincset a fülem mögé helyezett és kíváncsian várta a válaszomat.

- Jungkook, én...én nem is tudom mit mondjak. – szemeimből még mindig végelláthatatlanul folytak a könnyeim. Jungkook láthatta, hogy annyira megleptek szavai, hogy valóban egy szót sem tudok most kimondani, így nem is erőltette a dolgot.

- Nem is kell, csak enged, hogy a tettek beszéljenek szavak helyett. – ezzel benedvesítette ajkait és elkezdett az arcomhoz közeledni. Tudtam, hogy mi következik, mégsem bírtam idejében felfogni, már csak akkor, amikor Jungkook mézédes puha ajkait hozzá érintette az enyéimhez és csókja egyenesen a fellegekbe repített. Nem volt vad, követelőző, akaratos, de még csak durva sem. Egy nagyon érzéki, finom, édes és mindent elsöprő kis édes szájra pusziról volt szó, amivel együtt nekem minden álmom valóra vált. És bár kissé szerencsétlen volt részemről – mivel ez volt az első csókom – nekem mégis tökéletes volt és remélem Jungkook sem fog kinevetni a tapasztalatlanságom miatt.

- Szeretlek, Lina! – miután elvált tőlem, duzzadt, vöröslő ajkakkal, kimondta azt az egy bizonyos szót, amitől már tényleg annyira elkábultam, hogy azt hittem menten elájulok. Életem szerelme – remélem nem túlzok nagyon – megajándékozott egy álomszép szerelmi vallomással, valamint azzal az egy szóval, amit már annyira szerettem volna az ő szájából hallani és tőle kaptam meg az első csókomat is. Ha holnap arra kelek fel, hogy ezt az egészet csak álmodtam, csak mert Tae-vel kicsit elszaladt velünk a ló pia terén, akkor megőrülök véglegesen és elmegyógyintézetbe kerülök.

- Én is szeretlek téged Jungkook! – úgy éreztem most már nem hátrálhatok meg, így minden bátorságomat össze szedve kimondtam én is a varázsszavakat. Vallomásomtól olyan szintű boldogság ült ki arcára, amit még nem sok emberen volt szerencsém látni. Következő lépéseként felkapott az ölébe és háromszor megpördült velem a levegőbe. Annyira boldog voltam és önfeledt nevettem, hogy miután letett még akkor sem bírtam felhagyni a nevetéssel.

- Elképzelhetetlenül boldoggá tettél most. – a vigyor az ő arcáról sem tudod eltűnni.

- Pedig nagyon magabiztosnak tűntél, azt hittem a válaszomban is legalább ennyire magabiztos vagy. – mosolyogtam rá én is.

- Az is voltam és még most is vagyok és a válaszodat illetően – emelte fel mutató ujját, palástolva vele zavarát - inkább csak nagyon bíztam benne, de azért féltem is attól, hogy elutasítanál. – nézett egyet oldalra és játszotta a keményfiút, zakóját is megigazítva, mintha nem igazán érdekelné a dolog, miközben nagyon jól tudjuk, hogy ez nem így van.

- Hát, akkor most már nincs mitől félned. – és gyorsan még mielőtt bármit is reagálhatott volna, hozzá hajoltam és nyomtam egy puszit az arcára és felszaladtam a lépcsőn. Jungkook utánam szaladt, elkapott és ő is lopott egy csókot, de ő az ajkaimat vette birtokba.

- Csókot így kell lopni édes. – mosolygott rám szerelemtől csillogó szemeivel. – És tévedsz! Mindig lesz okom félni attól, hogy elveszíthetlek téged. – boldogan mosolygó szemeiben, most már rettegés és szomorúság csillant meg, ami engem is elszomorított.

- Az nem fog megtörténni Jungkook. – simítottam most már én orcájára – Szeretlek téged, mindig is szerettelek és szeretni is foglak amíg élek. – Jungkookot szavaim jól láthatóan meghatották, mégsem fűzött hozzá semmit. És nem is vártam ennél többet, elég volt látnom azt, ahogyan rám nézett és ez mindent elárult.

- Akkor most már csak egy kérdésem van! – mondta, engem pedig elfogott az izgalom, hogy vajon mit szeretne – Felkérhetlek egy táncra?