Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Harmadik rész

Tae-vel épp a bárpult mögött állunk, kezembe a listával pipálgatom ki mindazt, ami rajta szerepel, ezzel is biztosítva azt, hogy valóban minden megvan és nem felejtkeztünk el semmiről. Már lassan itt az öt óra, ami azt jelenti, hogy már most itt van a család nagy része, szórakozgatnak, iszogatnak. Remek hangulat alakult ki, a zenész is nagyon jó munkát végez, a pincérek is tettre készek, az unokatesóim is mind remekül elvégezték feladataikat és Tae-vel mi is készen vagyunk az italokkal. Épp az utolsó ital meglétét pipáltam ki, amikor megérkezett a lift, vele a szüleimmel. Édesapám most is, mint mindig nagyon sármos üzletemberhez méltón nézett ki. Édesanya pedig ismét felülmúlta gyönyörűségét a nemrégiben tervezett sellőfazonú estélyi ruhájával. Gyönyörű párt alkottak, amely roppant irigylésre méltó volt, mind a hétköznapi és mind az üzleti életben, én pedig a világ legboldogabb embere voltam, amiért ők voltak a szüleim.

- Sziasztok! Remekül néztek ki. – dicsértem széles mosollyal az arcomon szüleim, miközben felénk sétáltak és üdvözlésképpen meg is öleltem őket.

- Te is kincsem, elragadó vagy, mint mindig. – dicsért meg engem apu is, majd Tae-hez fordult.

- Jó estét kívánok! – Tae is üdvözölte szüleimet egy mély meghajlással. Tae imádta a szüleimet, ahogy a szüleim is imádták Tae-t. Úgy bántak vele, mintha a saját fiúk lenne. Nagyon szerették benne, hogy tisztelettudó, okos mégis néha bolondos, hogy apa nagyon jó beszélgető partnerre lelt a személyében, hogy rengeteget törődik a családjával és hogy én is ő benne találtam rá a legjobb barátra.

- Szervusz fiam! Remek fess úriember lett belőled. Mond csak a szüleid, hogy vannak? – kérdezte apa. Tae családjáról azt kell tudni, hogy ők is ugyanolyan magasrangúak, mint mi. Két éve költöztek ki Franciaországba, mivel ott bővítették tovább a divat cégüket. Tae pedig nem akarta elhagyni szülőhazáját és állítása szerint nélkülem sem bírta volna ki, így ő itt maradt. Mintha én kibírnám nélküle... A lényeg, hogy azóta Tae vett magának egy lakást, a szülei pedig havonta dúsítják a bankszámláját, azonban mivel utál a szülei pénzéből élni, így neki állt dolgozni. Elmondása szerint imád koktélokat készíteni és bárpultosként dolgozni, bár néha azért szokott panaszkodni a hosszú éjszakázások miatt, de ha van rá lehetőségem mindig bemegyek hozzá és mint törzsvendég szórakozgatom olyankor vagy épp tanítgat engem, hogy a nyomdokaiba léphessek, ahogy ő szokta ezt mondani. A kis vicces. Tény, hogy nekem is bejön a dolog, főleg, így, hogy vele csinálhatom, de nem hiszen, hogy ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben. Na mindegy is, van időm még ezen agyalni.

- Köszönöm, ön is kifogástalanul néz ki és persze a kedves felesége is elragadó, mint mindig. Valamint a kérdést is köszönöm, a szüleim remekül vannak. Az idei őszi kollekcióra valami igazán nagy durranásra készülnek, emiatt roppant elfoglaltak, de a nyáron tervezik, hogy haza jönnek és elmennénk egy hétre a Fülöp-szigetekre. Természetesen vinnénk Linát is, ha megengedi uram. – hogy mi van? És nekem erről Tae mikor akart szólni? Nincs ellenvetésem ellene, mert nagyon jó ötletnek tartom és iszonyatosan örülök is neki, de igazán mondhatta volna, később meghúzgálom a fülét emiatt annyiszent.

- Természetesen, semmi akadálya nincsen. Kedvellek fiam és elengedem veled a lányom bárhova, de vigyázz ám rá. – emelte fel a hangját a végére apu, és kicsit meg is fenyegette barátomat, amire mi anyuval csak elkuncogtuk magunkat. Szeret viccelődni Tae-vel és a frászt hozni rá, ami most is elérte a kellő hatását, mert a srác enyhén szólva is nagyon ijedt arcot vágot. – Na csak viccelek fiam, engedd el magad. – veregette meg apu Tae vállát. – Üzenem a szüleidnek, hogy majd, ha lesz egy kis szabadidejük csörögjenek rám, volna egy kis megbeszélni valónk.

- Rendben van Mr. Park, nem fogom elfelejteni.

- Helyes. Most menjünk és érezzük jól magunkat. Gyere drágám. – karolta át anyukámat.

- Jó szórakozást gyerekek. Ne tűnjetek el nagyon sokszor. – adott puszit minkettőnk arcára és figyelmeztetett arra, hogy ne nagyon huncutkodjunk.

Ezzel a három évvel ezelőtti bálra célzott. Tae-vel ugyanis annyira unatkoztunk, hogy robannó bombát tettünk az egyik nénikém italába, ami pont akkor robbant mikor inni készült belőle. Senki ne aggódjon, természetesen nem történt vele semmi komoly baj, azon kívül, hogy a hófehér ruhája vörös foltos lett. Iszonyat jót nevettünk rajta és meg kell azt is említenem, csak, hogy bevédjem magunkat, hogy igenis megérdemelte. Konkrétan a szüleim előtt osztott ki minket arról, hogy milyen dolog az, hogy egy fiú és egy lány ilyen szoros kapcsolatot ápolnak egymással. Szerinte erkölcstelen és elfogadhatatlan. Az ő szótárában nincs olyan, hogy egy nő és egy férfi barátok lehetnek, ami roppant felháborító. Unalmas élete lehet szegénykémnek. Nem ő a kedvenc nénikém, gondolhatjátok. Visszatérve a bombára, nem csak mi, de a család többi tagja is annyira nevetett, hogy szegény Chaeyeon nénikém fogta magát és az éjszaka közepén haza sietett. És hogy apukám mit lépett erre? Konkrétan hátba veregetett és megdicsért minket. Azt mondta, hogy nagyon leleményes volt és még szórakoztatóbbá tettük ezzel az estét. Azt persze hozzáfűzte, hogy többet ilyen ne forduljon elő, de még ezt is nevetve mondta nekünk. Ma este viszont kicsit tartok Chaeyeon nénikémtől is, remélem idén nem akar majd kitolni velünk és vissza szivatni minket.

Na de vissza a témához.

- Hmm... A Fülöp-szigetek? – tettem hüvely és mutató ujjam az államra, azt sugallva, mintha gondolkoznék valamin.

- Mielőtt bármit is mondanál, tudd, hogy azért nem szóltam, mert meglepetésnek szántam. Ez lett volna a szülinapi ajándékod, de apukád olyan keményen tud nézni, hogy képtelen vagyok a szemébe hazudni. – kezdett bele a mentegetőzésbe, amitől úgy nézett ki, mint egy zavarodott kisfiú.

- Hé, nyugi Tae, nem haragszom, csak meglepett. Látom előre, hogy mennyire jól fogunk szórakozni, már alig várom. – ugrándoztam örömömbe. Drága barátom tökéletesen tisztába van azzal, hogy minden álmom legalább egyszer elmenni a Fülöp-szigetekre. Valamiért a szívembe lopta magát, és mindenáron átakarom élni azt a csodás látványt és érzést, amit nyújthat. Mindaz, hogy ezt a legjobb barátommal tehetem meg csak még csodálatosabbá teszi.

- Én is, de most ki kell találnom mellé valami más ajándékot is. Apud elrontotta a meglepimet. – duzzogott tovább karbafont kézzel.

- Jajjj ugyan butus, számomra ez tökéletes. Nagyon köszönöm TaeTae. – adtam puszit durcis pofijára, hogy kicsit megenyhüljön.

- Najó, mázlid van, hogy imádlak. – adta be derekát.

- Yeee. Akkor induljon a buli! – és már vettem is volna el egy üveg sojut, hogy elkezdjük megalapozni az éjszakát, mire Tae pöccintett egyet a vállamra, ezzel érve el, hogy ráfigyeljek. – Mi a baj?

- Először volna itt valaki, akit elkellene intézned.

- Valóban? És kicsoda?

- Sziasztok! – ez a mély orgánum volt az, ami a sírba vitt és ezzel rögtön meg is értettem, hogy mire célzott az előbb TaeTae. Arcom kétségbeesettbe torzult miután realizáltam, hogy éppen álmaim pasija áll a hátam mögött és nekem újra lehetőségem nyílik megcsodálni tökéletes arcvonásait, elveszni gyönyörű szemeiben vagy épp egy újabb esély arra, hogy leégessem magam.