Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Hatodik rész

Éppen a bárpultnál ülök az egyik bárszéken és a mentás koktélomat iszogatom, miközben nézem, ahogy Tae a zenére ropva törölgeti a poharakat és szolgálja ki a vendégeket. Jó kedve annak is tudható be, hogy a fogócskánk második köre elmaradt. Végül úgy döntöttem nem kísérlem meg megint, hogy szúrós szemek tapadjanak ránk és vagy hogy édesapám megdorgáljon minket a viselkedésünk véget, így későbbre halasztottam a dolgot. Erről persze Tae nem tud, akkor nem lenne ennyire felhőtlen az öröme. De garantálhatom neki, hogy miután haza értünk agyon csikizem.

- Figyi Tae! – valami nem hagy nyugodni, amire muszáj rákérdeznem, hogy most vagy én vagyok ennyire figyelmetlen, vagy nem tudom.

- Igen? Mi a baj? – érdeklődte túlbuzgón, majd helyére rakta az éppen megtörölt boros poharat.

- Mond csak, te láttad, hogy Jungkook táncolt volna bárkivel is? – miután elviharzott mondván, hogy kezdjünk is neki a játéknak, én azóta még egy hölggyel sem láttam őt táncolni és meg kell valljam ez kicsit zavar.

- Most, hogy mondod, nem igazán. – gondolt vissza ő is az elmúlt pár óra eseményeire. – Szerinted meggondolhatta magát és kilépett?

- Nem hiszen, vagyis fogalmam sincs. Gondolom, akkor csak szólt volna nekünk, nem, de? Meghát olyan lelkes volt, kizárt, hogy hirtelen meggondolta volna magát. – gyanús nekem ez az egész. Mintha tervezne valamit. Vagy csak én reagálom túl a dolgokat.

- Mire gyanakszol? Csak nem azt gondolod, hogy félre hívogatja a lányokat és a hátsó kertben táncol velük, csak azért, hogy a végén elő álljon egy nagy durranással? – elmélete nevetésre késztetett, de ő is nevetésben tört ki, miután realizált, hogy mit is mondott. (Rossz az, aki rosszra gondol.) Hát nem pont valami ilyesmire gondoltam, de egynek végül is, ez is megteszi.

- Nem is mondasz hülyeséget. Én azonban konkrétan nem tudom hova tenni a viselkedését, vagy tényleg lehet, hogy csak minket foglal le annyira az italok ellenőrzése, hogy nem vesszük észre, mikor épp táncol valakivel. – barátom épp hozzá akarta fűzni megjegyzését, az iménti mondatomra, ám ezt egy hozzánk letelepedő személy megakadályozta. Így barátom csak helyeslően bólintott, hogy vélhetően ez lesz a logikus magyarázat.

- Sziasztok! Min Yoongi vagyok. Remélem nem zavarok, csak gondoltam ide köszönök. Veletek még nem volt alkalmam beszélgetni. – A Jeon család tagja. Korábban említettem, hogy kellemeset csalódtam, de ez nem volt igaz ám mindegyik tagra. Itt volt például ez a Yoongi nevezetű srác, aki bár jóképű volt és apa szerint egy eléggé nagy üzletlánccal is rendelkezik, azonban mégis volt valami a tekintetében, a jellemében, ami megrémisztett. Első ránézésre nagyon nem volt szimpatikus.

- Szia! Én Park Lina vagyok. Örvendek a találkozásnak. Ő pedig itt Kim Taehyung, a legjobb barátom. – mutattam be egyúttal drága barátomat is, miután velem kezet rázott és már nyújtotta is karját Tae felé, hogy vele is megismételje ugyanezt.

- Én is örvendek! Szolgálhatok esetleg valamilyen itallal? – kérdezte Tae illedelmesen, elvégezve ezzel főfeladatát pultosként.

- Nem köszönöm. Én nem iszom. De esetleg egy pohár vizet elfogadnák. – wow. Ez azért meglepett. Nem egy olyan kaliberű pasinak néz ki, mint aki mellőzné az alkoholt. – Na és milyen az estétek? Alig táncoltatok csak néhány emberrel és emellett állandóan csak a pultnál lógtok. Talán dolgoztok is?

- Te figyeltél minket? – bukott ki belőlem rögtön az első kérdés, ami megfogalmazódott bennem. Tudtam én, hogy valami nem stimmel a sráccal és nagy nyugodtan még be is vallja, hogy figyelt minket. Nem tetszik, egyáltalán nem és nagyon ijesztő.

- Dehogyis, vagyis... - mentegetőzött rögtön – Igazából de, csak egy kicsit. Jó lenne tudni és megismerni azokat, akiket immár a családomnak mondhatok. Ne értsétek félre. Semmiféle rossz szándék nem vezérelt. – váltott át kiscica módba, ami elképesztően illet neki és várta vajon melyikünk fog először megszólalni.

- Semmi gond haver. – tette le elé Tae a kért vizét. – Lina sem úgy értette, csak kicsit fura, hogy nyomban letámadsz minket azzal, hogy figyeltél minket. De megértjük a dolgot, új a helyzet neked is és szeretnél beilleszkedni, szóval nem gáz. – Tae szavai hallatán, Yoongi egy megkönnyebbült sóhajt eresztett el.

- Igen, igen így vagy. Ne haragudj, hogy előbb csak úgy letámadtalak a kérdésemmel. – vágtam a szavába még mielőtt szólásra nyitotta volna a száját és kértem tőle elnézést előbbi kirohanásom miatt.

- Nekem kéne elnézést kérnem, de köszi, hogy ennyire megértőek vagytok. – szavatkozott lehajtott fejjel, kezei közzé véve a poharat majd beléje kortyolt.

- Semmiség, a család már csak ilyen. Támogatjuk egymást. – mosolyogtam rá kedvesen. – Mellesleg válaszolva a kérdésedre. Mint ahogy már észre vehetted Tae a pultos, én pedig szintúgy „dolgozom". – mutattam macskakörmöket a levegőben – Az egyik főszervezőként az én feladatom biztosítani az asztaloknál a kellő mennyiségű italt. – világosítottam fel, miközben ő egy ó-t formálva ajkaiból, döbbent le válaszomtól.

- Így már érhető miért szaladgáltál mindig ide és oda. – kortyolt nagyot a vizéből én pedig helyeslően bólintottam, ezzel is megerősítve szavaimat. – Na és most esetleg volna egy pár perced? Ha nem vennéd tolakodásnak, felkérnélek egy táncra, amennyiben a munkád megengedi. – hát ez váratlanul ért. Mióta elkezdődött a fogadásunk volt négy táncom, ami roppant fájdalmas volt, de nem mondhattam rájuk nemet, főleg mivel az egyik édesapám volt, a másik három pedig a bácsikáim. Így kénytelen voltam letáncolni mind a négyükkel egy-egy táncot. Az pedig, hogy most Yoongi is felkért, hát nem töltött el túl nagy boldogsággal. Szeretnék nyerni, de ha így folytatom az aligha fog megvalósulni. Még mindig nem vagyok kibékülve a tánccal, vagyis pontosabban a tánc nincs kibékülve velem. Tae vesztésre áll, a munka miatt eddig csak három lánnyal volt alkalma táncolni, Jungkook pedig rejtély, tekintve, hogy egyikünk sem látta még táncolni senkivel sem és egy ideje az árnyékát sem láttam már.

- A hölgy már foglalt! – egy mély, parancsoló és haragos hang szólalt meg Yoongi háta mögül, ezzel megfagyasztva a légkört és síri csendre invitálva mindannyiunkat. Az illető lassan megindult felénk és egyenesen közént állt be. Na és ki az? Hát persze, hogy az emlegetett szamár.

- Szevasz, tesó. Rég láttalak! – Yoongi üdvözölte volna Jungkookot egy pacsival, azonban ő meg se moccant, csak dühödt, mérges ábrázattal szugerálta Yoongit, olyannyira, hogy szinte majd meg ölte a tekintetével. Úgy néz ki nem igazán szívlelik egymást. Yoongi látva Jungkook merev ábrázatát, pedig inkább a távozás mellett döntött. – Asszem most megyek. Majd még később összefutunk. – Hajolt meg illedelmesen Yoongi és ezzel sarkon fordulva el is ment.

- Ne beszélj vele többet! – rivalt rám nyomban Jungkook, amit nem tudta hova tenni és még felfogni sem volt érkezésem, de már azt észleltem, hogy karon ragadva húz kifele az épületből egyenesen a hátsó kert irányába. Én pedig kétségbeesetten lestem a hátam mögé Tae arcát figyelve, és néma segítséget kérve tőle, csakhogy ő is ugyan olyan rémült arcot vágot, mint én. Valószínűleg Jungkook szigorú megnyilvánulása őt is megijesztette akár csak engem. És ha Tae ijedt, nem tud engem megmenteni, ami csak egy dolgot jelenthet.... Azt hiszem bajban vagyok.