Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Negyedik rész

- Sziasztok! – ez a mély orgánum volt az, ami a sírba vitt és ezzel rögtön meg is értettem, hogy mire célzott az előbb TaeTae. Arcom kétségbeesettbe torzult miután realizáltam, hogy éppen álmaim pasija áll a hátam mögött és nekem újra lehetőségem nyílik megcsodálni tökéletes arcvonásait, elveszni gyönyörű szemeiben vagy épp egy újabb esély arra, hogy leégessem magam.

- Szia!

- Szia Jungkook! – köszöntünk Tae-vel egyszerre.

- Elnézést a zavarásért, ez az első alkalmam ezen a bálon, kitudnátok segíteni némi információval, hogy hogyan mennek a dolgok ilyenkor ezen a családi bálon? – kérdezte először Tae-re nézve, majd engem talált meg tekintetével és számomra itt el is némult a körülöttem lévő világ. Másra sem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy mennyire szívdöglesztően néz ki öltönyben, hogy mennyire jól áll neki és hogy milyen tökéletes ő úgy önmagában is. Én meg itt vagyok a magam kis problémáival, aki eltörpül egy ilyen félisten mellett. Sosem venne észre, hisz, hogy is vehetne észre egy olyan lányt, mint én, bárkit megkaphatna, akit csak akar, akkor már pont én kellenék neki, hjajjj ugyan már. Lina szedd össze magam, ne kergess hiú ábrándokat.

- Lina! Lina! Csajszi jól vagy? – hozott vissza az élők körébe Tae hangja.

- Hmm? Tessék?

- Nagyon elbambultál. Azt kérdeztük, hogy neked mi a véleményed?

- Miről mi a véleményem? – fogalmam nem volt miről lehet szó. Annyira belemélyültem Jungkook csodálatába, hogy semmit sem hallottam a saját gondolataimon kívül.

- Arról, hogy hogyan tudnék jó benyomást kelteni az idősekre. – mosolyodott el Jungkook, felém intézve szavait, majd lehajtotta a fejét, mintha zavarban lenne. Annyira édes volt, hogy hirtelen fullasztó melegem lett és úgy éreztem menten elolvadok.

- Légy könnyen elérhető, ne menekülj előlük és ha kérdeznek bármivel kapcsolatban is, mindig legyél határozott és magabiztos. – mondtam már a végére totálisan lelkesen, szélesen mosolyogva, amire a fiúk is elnevették magukat. Most sokkal felszabadultabban tudtam neki válaszolni, mint a liftben, érdekes. Lehet, mert itt van most Tae is. Igen, valóban csak ez lehet az oka.

- Csak azért mondja ezt ennyire bátran, mert mivel a családodnak hála sok friss hús van – utalt itt a fiatalokra - így az idősek titeket fognak zaklatnak és Lina megmenekül. – drága TaeTae ahelyett, hogy segítene, inkább beolt, ezzel álmaim pasija tudtára adva, mennyire beszari vagyok. Köszi Tae. Jungkook olyan jót kacagott az előbbi mondatán, hogy majd elsüllyedtem szégyenembe. Nem hiszem ezt el.

- Ennyire szörnyűek lennének? Remélem nem fognak csalódni. – olyan édes a mosolya. Kellemes melegség fut végig rajtam tőle és libabőrössé varázsolja a bőrömet. – Ó, bocsi haver a tiszteletlenségemért, még be sem mutatkoztam. Jungkook vagyok. – és kezet rázott életem két legfontosabb férfija.

- Te ne haragudj. Én Kim Taehyung vagyok. Lina legjobb barátja.

- Áááá, értem, azt hittem a pasija vagy, mivel korábban láttalak, amint beléptél a szobájába és megöleltétek egymást. – miért kell mindig az én szemembe bámulnia? Ezt is szinte csak nekem mondta, tiszteletet parancsolóan, mintha megakarna érte dorgálni. Te jó isten gyere le, ha mindezt csak én képzelem be magamnak, de ez teljesen olyan volt most.

- Nem te vagy az első, aki azt hiszi járunk. Linával már kisgyerekkorunk óta legjobb barátok vagyunk, olyan, mint a testvérem, nem basznám ezt el egy buta érzés miatt. – akárhányszor a barátságunkról van szó, Tae büszkén beszél róla mindenkinek. Nem csodálom hiszen én is büszke vagyok magunkra. A legtöbb fiú, lány barátság hamar megbukik azzal, hogy az egyik fél mindig szerelembe esik, de nálunk ilyen nincs. Mi vagyunk az az egy kivétel.

- Szerintem a szerelem, nem buta, hanem csodálatos érzés, egyszer majd ti is megtapasztalhatjátok, ha még nem volt rá alkalmatok. – ügye nem? Ez ügye nem azt jelenti, hogy barátnője van? De az is lehet, hogy csak egy régi csalódásról beszélt, ami lehet az elején csodás volt, de a végén megromlott mindent. Ki kelessz derítenem. – Most pedig ne haragudjatok, de mennem kell. Később még találkozunk. – Utolsó mondatát már az én szemeimbe nézve mondta, ezzel utalva arra, hogy még biztosan felfog keresni az este folyamán. Ami azt jelenti, hogy nekem végem.

Miután Jungkook elment és csatlakozott egy éppen társalgó csoporthoz, Tae nem bírta megállni, hogy ne menjen az idegeimre, legalább most az egyszer.

- Le sem bírta venni rólad a szemét, féltékeny és még leskelődött is utánad. Tudod mit jelent ez? – mondta mindezt Tae, miután Jungkook már hallótávolságon kívülre esett.

- Te megvesztél? Ne gyere nekem megint azzal, hogy bejövök neki, mert azt biztos, hogy nem igaz és csak feleslegesen reménykednék a semmiben, hogy utána nagyot koppanva pofára essek.

- Higgy, amit akarsz, de ha igazam lesz veszel nekem egy robot alient.

- Na még mit nem. Inkább igyunk, amit eredetileg is terveztünk. – és nyúltam is a sojuért.

- Nem idd le magad Lina, még a végén azon kapod magad, hogy lefeküdtél Jungkookkal. – az üveg majdnem kiesett a kezemből. Ezt komolyan mondja?

- Taehyung!!! Menekülj vagy meghalsz! – és el is kezdett rohanni a kijárat felé, én pedig épp húztam volna le a magassarkú cipőmet, hogy könnyebben utána futhassak. De persze édesapa is pont ezt az alkalmat választotta arra, hogy hivatalosan is megnyissa a mai estét a beszédével és pohárköszöntővel. Tae is meghallva a hívást, miszerint mindenki gyűljön össze, vissza felé indult, én meg a mutatóujjam végig húzva a nyakam előtt, jeleztem neki, hogy ha ennek vége, megkeresem, elkapom és kinyírom.