Családi bál - BEFEJEZETT - Jungkook ff.

Tizenkettedik rész

A visszafelé út gyorsan eltelt. Siettünk, mert már így is sokáig elmaradtunk és Tae-t is megkellett keresnünk. Vagyis ez lett volna a terv, ha édesapám nem állja el az utunkat.

- Lina, édeslányom, mégis hol voltál? – szidott le cseppet sem szelíden – Külön megkértelek, hogy ne tűnj el, erre órák óta azt sem tudjuk merre jársz és kivel, mert szegény Taehyung ő itt volt, aki nélkül máskor egy tapodtat sem mozdulsz és aggódott érted akár csak mi! – édesapám nagyon mérgesen nézett rám és tudtam, hogy ebből most nem mászok ki egykönnyen. Azt hiszem ezt most elszúrtam.

- Ne haragudj! – kértem azonnal bocsánatot – Jungkookkal voltam, beszélgettünk és kicsit elszaladt az idő. – meg sem próbáltam hazudni, egyrészt mert nem megengedett másrészt pedig, mert sosem tudnék hazudni. Apa ezek után vérben úszó szemeit Jungkookra vezette és gyilkos szemekkel meredt rá, míg én levegőt sem mertem venni.

- Rendben van! – szólalt meg apa egy kis idő után, miközben nagyon gondolkodott valamin – De többet ilyen ne forduljon elő kicsim és ha mégis, okvetlenül szólj róla nekem vagy édesanyádnak. – vezette újra rám szemeit, melyek most már sokkal békésebben csillogtak.

- Megértettem. – bólogattam hevesen.

- Te pedig fiam! – mutatott ujjal Jungkookra szigorral a hangjában – Ajánlom, hogy rendesen bánj a lányommal, különben meg tudod mit kapnak azok, akik bántják az én kis hercegnőmet! – inkább parancsolta sem, mint mondta.

- Biztosíthatom efelől uram, hogy ez nem fog megtörténni. Sosem bántanám Linát. – utolsó mondata közben felém nézett és édesen elmosolyodott, annak ellenére is, hogy édesapám szüntelenül őt figyelte, arra várva mikor rezdül meg csak egy pillanatra is. De ilyen nem történt. Jungkook rezdületlenül állta édesapám tekintetét, ami nem csak engem, de apát is meglepte. Nem sokan mernek ellent mondani édesapámnak vagy kibírni a közelében remegés nélkül főleg, ha még a kemény énjét is előveszi, de az, aki ezt mégis kibírja, felér egy teljesített próbával és édesapám a bizalmába fogadja. Jungkooknak pedig ez sikerült.

Apám elmosolyodott, közel lépett hozzám, majd arcomat megcsókolva, vállon ragadta Jungkookot és oldalra húzta magával. Távozásukkor még annyit hallottam, hogy édesapám azt mondja Jungkooknak, „Na gyere fiam! Van mit megbeszélnünk!" Aish. Remélem túl éli. A következő pillanatban már azt vettem észre, hogy hátulról valaki nekem ront és szorosan megához ölel, nevemet mantrázva.

- Lina! Lina! Jól vagy? Annyira aggódtam. Olyan sokáig voltatok, hogy azt hittem Jungkook elrabolt vagy megölt. Édesapádnak szólni sem mertem róla, mert tuti engem nyírt volna ki, amiért nem mentem utánad, és... - folytatta volna, de én kibontakoztam öleléséből és csendre invitáltam.

- Vegyél levegőt, nyugi! Nem történt semmi baj, de nagyon sok mindent kell megbeszélnünk. – és karon ragadva elkezdtem a mosdók irányába húzni a zavarodott fiút.

A mosdóktól nem messze található egy mini moziterem, mely most nincs használatban a bál miatt, így oda tértünk be, hogy anélkül, hogy bárki megzavarna, elmesélhessek mindent legjobb barátomnak, ami az elmúlt órákban történt.

- És most pedig nem tudom, hogy mivan. – panaszoltam kislányosan.

- Hmmm. – elmélkedett Tae is, miközben nagyon vicces fejet vágott – Ez még nem azt jelenti, hogy később esetleg nem kérdezi meg. – próbált bíztatni.

- De mikor? Egyáltalán megkérdezi majd? – hisztiztem tovább

- Lina! – ütött gyengéden tarkón Tae – Szerelmet vallott neked és még mindig megfordul ilyesmi a fejedben? Hát normális vagy te lány! – kiabált velem már a végére. Tae mindig vidám és nyugodt, de ha valóban felmérgesítik, akkor kitör belőle az állat. De én már megvagyok edzve, így nem ijedek meg tőle, csak csendbe maradok és várom míg megnyugszik, ami mindössze pár percet vesz igénybe. - Ne haragudj bogyó. – ült mellém és ölelt meg szorosan – Csak néha olyan butus vagy. – simogatta fejem búbját szüntelen. Imádom amikor átvált a nagybátyó szerepébe. Meghit pillanatunkat azonban az ajtó túloldaláról érkező kopogás zavarta meg, majd rögtön utána be is lépett az illető.

- Reméltem, hogy itt lesztek. – Jungkook bezárta maga mögött az ajtót és elindult felénk végig tartva velem a szemkontaktust. Ám még mielőtt elém érhetett volna...

- Héjkás! Legközelebb ne kiabálj Linával és ne vidd el, úgy mintha csak a tiéd lenne! -. Kiabált rá Taehyung, amitől nem kicsit ijedtem meg, annyira váratlan volt. – Ő az enyém is és csak akkor adom oda, ha engedélyt kértél, hát, hogy képzelted ezt?! – ekkora már felpattantam ültemből én is, így Taehyung védelmezően átölelt, mint báty a kishúgát megmutatva, hogy halálosan komolyan gondolja, amit mondott, és kinyír mindenkit, aki a közelembe jön, miközben mérgesen nézett a velünk szemben álló mosolygó fiúra.

- Igenis főnök! – szalutált Jungkook, ezzel oldva barátom haragját.

- Lina, nagyon fontos számomra, nem akarom, hogy baja essen. – váltott át Tae hangja sírósra és fúrta fejét vállamba. Jungkook hozzánk lépett és kezét Tae vállára helyezte.

- Nagyon jó tesó vagy Taehyung. – most ő nyugtatta – Lina, nagyon szerencsés, hogy ilyen bátyja van, mint te. – ez már a kis síró bébi figyelmét is felkeltette és kibújva nyakamból Jungkookra nézett – Megígérem neked, ha eljön az idő, te leszel az első, akitől elkérem Lina kezét. - Tae-vel szerintem ugyanolyan ledöbbent fejet vághattunk, Jungkook pedig megint kinevetett, az este folyamán nem tudom hányadszor. – Ne nézzetek így rám! – mosolygott szüntelen. Tae erősen letörölte a könnycseppeket az arcáról és mérgesen nézett továbbra is Jungkookra.

- Azt ajánlom is, de ne gondolod, hogy könnyű dolgod lesz! – ezzel együtt pedig kirohant a teremből, kettesbe hagyva Jungkookkal. Mi pedig csak bambán bámultuk a füst nyomott, amit hagyott maga után.

- Azt hiszem, ő keményebb dió lesz, mint édesapád. – tette ujjait álla alá, majd elém lépett és átkarolta derekamat. Szemei pedig újra megteltek szerelemmel és vágyakozással. – Meg akarlak csókolni, Lina! – jelentette ki arcomat cirógatva, mintha csak engedélyt kérne. Miért van az, ha kimondja a nevemet szinte ájult állapotba kerülök? Annyira mámorítóan hangzik az ő szájából, az ő hangjával. Akár egy szirén éneke, mely teljesen megbolondítja a hajó legénységét. – Megengeded? – kérdezte elcsukló hangon én meg csak bólogattam. Nem mertem megszólalni, mert féltem, hogy annyira vékony lesz a hangom, hogy tönkre vágom vele a pillanatunkat.

Csókja édes volt, mint a hajnali harmat és azt kívántam bár sose érne véget. Jungkook csak egy percre vált el tőlem, hogy levegőhöz jussunk és már rögtön hajolt is volna vissza, hogy újra birtokba vegye ajkaimat, de megállt még mielőtt ajkaink összeérhettek volna. Hosszú percekig csak az ajkaimat figyelte, míg végül tekintetét a szemeimbe fúrta. A vágy felemésztette, akár csak engem, mégsem tett semmit. Látszott rajta, hogy nagyon nehezen fogja vissza magát, mégis kitartott.

- Nem lehet. – suttogta közénk vágyakozó hangon – Nem akarom elsietni és az idő sem a legalkalmasabb. – az egyik ok, amiért megszerettem, az az volt, hogy mérhetetlenül tisztelettudó és rendes srác, tudja hogyan kell egy nővel bánni és sosem tenne semmi megtorlásra valót. De most igazán beleférhetett volna. A padlót tanulmányoztam megállíthatatlanul, amikor Jungkook eltávolodott tőlem és államnál fogva felemelte fejemet, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek. – Ne nézz így rám! – kérlelt szomorúan – Ha továbbra is így fogsz rám nézni, meg fog szakadni a szívem és nem fogom tudni vissza fogni magamat. – szinte könyörgött – Most még van egy kis dolgom, édesanyám sem örült a kimaradásnak, muszáj beszélnem vele. – ölelt meg jó szorosan – És a te édesanyád is épp téged keres, azért jöttem, hogy szóljak, vár téged. – szavai hallatán rögtön felkaptam a fejem, annyira elfelejtkeztem már megint mindenről, hogy a fejem is megfájdult hirtelen.

- Jajjjj, ne! Anyu kifog nyírni! – fogtam a fejem – Megyek, akkor és megkeresem, valamint Tae-t is, mindkettőjüket meg kell nyugtatnom. – Jungkook megértően bólintott és homlokon csókolt, amit szintén nagyon imádok.

- Később megkereslek! – mondta ezt miután elvált tőlem, és egy bátorító mosolyt küldött felém én pedig ezután elszakadva Jungkook fogva tartó tekintetétől, elindultam a kijárat irányába, amikor pedig elhaladtam mellette éreztem, amint ujjaival végig simít ujjaimon búcsúzásképpen.