Hívj a Nevemen | enhypen

13; Hazugságok hazugságokon

______________________________________

-Jungwonie, hányszor mondjam el, hogy Sunghoon hyung hazakísért, és csak ennyi történt?- erőltetett nevetést a szőke, próbálva minél természetesebb lenni.

Az ágyában feküdt, nyakig takarózva, miközben az egyik plüss mackóját ölelte.

Ismét hazudott a fiatalabbnak, mostanára már hozzá is szokhatott volna, de a bűntudat maró érzése folyton ott volt.

Nem volt jó barát.

Nem volt jó testvér sem Taehyung számára.

Természetesen, a valóság messze állt attól, amit a legjobb barátjának állított.

Miután a fiatalabb Park iker kilépett az ajtón, sírva fakadt, körbeölelve a meztelen testét.

Mocskosnak érezte magát, undorítónak, szégyentelennek, egy piszkos rongynak.

Nem a képek miatt, amiket készített róla az idősebb, sem az érintéseitől.

Sokkal jobban bántotta őt az, ahogyan a teste reagált Sunghoonra, ahogyan az idősebb játszott az érzelmeivel, amikor a gödör mélyén volt.

Mocskosnak érezte magát, hogy a teste képes volt orgazmust generálni, gyomorforgatónak találta magát akárhányszor csak tükörbe nézett.

Gyűlölte, ahogyan az idősebb nézett rá, kiéhezetten, mégis az egyik fele vonzónak találta, tetszett neki, hogy valaki van mellette, és érezteti vele, hogy milyen fontos.

Összezavarták a saját gondolatai, mígnem az ajtó kinyílt, rálátást nyerve a szőkére, aki az ágyon feküdt magzatpózban, sírva.

Taehyung, aki csak egy szabad szobát keresett maga és Jungkook számára, aggódva rohant az öccse felé.

Az ágyon lévő lepedőbe takarta be a testét, elfedve őt, míg Jungkook bezárta maguk mögött az ajtót, felkapcsolva a villanyt.

Sunoo könnyei szaporodtak, amint észrevette a bátyját maga mellett, aki szorosan fonta körül a karjait a fiatalabb körül, megnyugtató köröket rajzolva a hátára.

Hyung..

-Hyung, remélem, hogy igazat mondasz, nem bocsátom meg, ha egy kis darab részletet is kihagytál..- kuncogott fel a másik vonal végén Jungwon, majd elköszönve rakta le a hívást.

A szőke sóhajtva nézett az előtte ülő bátyjára, aki azóta az este óta egy pillanatra sem hagyta egyedül az öccsét.

Immár három nap telt el azóta.

Sunoo pedig minden egyes alkalomkor, amikor az idősebb beszélni szeretett volna, elzárkózott tőle.

Te vagy az utolsó, akinek elmondanám azt az estét.

-Sunghoon, Jimin öccse is ott volt veled? Ezt miért nem mondtad hamarabb?
Ő tett valamit? Bántott?- kérdezett rá idegesen a bátyja, de választ nem kapott.

Sunoo figyelembe se vette az idősebbet, magához ölelte az egyik plüss mackót, elfeküdve az ágyban.

-Nem akartam ezt mondani, de ha továbbá is ignorálsz, és nem beszélsz velem arról az estéről, akkor szólok Namjoonnak. Nem tehetsz úgy, mintha semmi sem történt volna, Sunoo.- szólalt fel az idősebb a hosszú csönd után.

A fiatalabb bambi szemekkel nézett az idősebbre, aki próbált határozottnak tűnni, nem akart összeomolni az öccse előtt.

Azt sem tudta, hogy mire gondoljon, vagy hogy egyáltalán gondolnia kellene e valamire.