Hívj a Nevemen | enhypen

21; Hívj a Nevemen

____________________________

˝Szia, Sunoo. 

Nem tudom, hogyan is kezdjem, azt sem tudom, hogy mit kéne írnom.
Most először ejtettem ki a neved úgy, hogy nem gyűlölettel gondoltam rád. Furcsa még számomra is, de mégis megtörtént. Bocsánatot akarnék kérni, de tudom, ha most megtenném, az nem lenne őszinte. Sőt, nem biztos, hogy megbocsájtanál nekem. 

De idővel.. Idővel remélem képes leszek őszintén megbánni a tetteim, és te is megbocsátod a vétkeim. Most talán az elejéről kellene kezdenem, nem igaz? Gondolom Jay mesélt a múltunkról, és én úgy szerepeltem benne, mint az anyánk gyilkosa. 

Én.. Én nem akartam, egy pillanatra sem akartam, hogy aznap este megtörténjen a baleset.
Miután rajta kaptam apámat egy másik nővel, csupán 8 éves voltam.
Az apám, akit tiszteltem és példaképemként gondoltam rá, megcsalta anyámat. Akkoriban hittem neki, hogy ez csak egy apró baleset volt. De utána többször is megtörtént, végül pedig anyám is rájött, elváltak. 

Tíz évesek voltunk Jayel, míg Jimin hyung csak egy évvel volt öregebb nálunk. Ő Koreában maradt, a nagyszüleinkkel, Jay apámmal tartott, annak ellenére is, hogy tudta mit tett anyánkkal. Én Japánba költöztem anyámmal, a rokonaihoz, ahol nem épp a legjobb barátokra tettem szert. Szomorúvá tettem anyámat minden nap, mégsem akartam befejezni a dolgokat amiket csináltam, így végül anya elrángatott egy műkorcsolya edzésre. 

Megtetszett, imádtam, szerettem, szerelmes lettem a műkorcsolyázásba, a káros dolgaimat mégsem fejeztem be. Végül egyszer diszkvalifikáltak, mivel valaki drogot rejtett a táskámba az egyik verseny alatt. A szüleim azt gondolták, hogy tényleg drogozok, a saját anyám, nem hitt nekem, amikor sírva mondtam neki, hogy én nem drogozok. Apám úgy gondolta, hogy jobb lenne ha mellette nőnék fel, mint Jay, ezért anyámmal kiköltöztük hozzájuk Amerikába. 

Természetesen ettől semmi sem lett jobb, sőt, még jobban gyűlöltem az apámnak nevezett valakit, aki anyám jelenlétében is nőket hívott a házunkba. Jay erről semmit sem tudott, nem is mondtam neki semmit sem, úgy sem hitt volna nekem. 

A baleset napján, hajnalban tényleg idióta döntést hoztam, csak hogy észre vegyék, hogy nem vagyok jól.
Kurvára idióta döntést.

Anyám a helyszínen elhunyt, míg én megúsztam kisebb karcolásokkal, és egy törött térgyel, ami miatt nem volt lehetőségem folytatni a korcsolyázást. Apám és én hónapokig vitatkoztunk, néha még össze is kaptunk, ő is engem hibáztatott, Jay is, az egész rokonság. Riki volt az egyetlen, aki mellettem állt, de most miattam ő is megy vissza Japánba, velem együtt. 

Tudom, hogy ezzel most kicsit sem érdemeltem ki a bocsánatod, és nem is kérem, ez nem fogja jóvá tenni a tetteim. Csak tudatni akartam veled, hogy minden történetnek két oldala van. Jaynek is van rossz oldala, amiről nem tudsz. Lehet évek múlva ismét találkozunk, remélem addig mindketten helyre jövünk lelkileg.

Vigyázz magadra, és találkozzunk újra, Kim Seonwoo.

Park Sunghoon˝

A levél, amit még pár napja kapott, mielőtt a barna hajú visszarepült volna Japánba az unokatestvérével. Most vette rá magát, hogy elolvassa, de megbánta. Mintha az idősebb bűntudatot akarna benne kelteni, hogy nem az ő hibája, hogy ilyen lett. Undorodva gyűrte össze az ujjaival a levelet, miközben egy könnycsepp rohant végig az orcáján.
Nem sajnálhatom meg, ő sem sajnált engem.

-A kocsi már itt van Sun, gyere.- nyitott be az üres szobába Namjoon, apró mosollyal az ajkain. Sunoo sóhajtva húzta nagy mosolyra az ajkait, bólintva a bátyja mondatára.

Végre itt hagyja Koreát, a HYBE gimnáziumot, együtt a rossz emlékekkel. A szüleik boldogan fogadták a hírt, miszerint a legfiatalabb fiaik velük szeretnének élni. Nem kérdezték az indokot, csupán örültek. A szőke pedig most először örült, hogy a szülei ennyire nem figyelnek rájuk.

A házat maguk mögött hagyva ültek be az autóba, amiben Taehyung már várta őket. Örült, hogy végre új életet kezdhet, a bátyjával együtt, aki végre megérdemelte a nyugalmat.

Nem árulta el senkinek sem az indokot, hogy miért hagyta, hogy Sunghoon megtegye mind azokat a mocskos dolgokat, amiket tett.
Nem akarta, hogy a bátyjának lelkiismeret furdalása legyen miatta. 

Hiába is tagadná, mindig is fontos volt számára Taehyung.

-Örülsz? Jungkook és Jungwon is jön velünk!- mesélte izgatottan Taehyung, egy mosolyt kicsalva az öccséből.

Bólogatva ölelte at a bátyját, tényleg örült. Jungwonnal mindent megbeszéltek az utóbbi napokban, egyikőjük sem haragudott a másikra, a fiatalabb pedig támogatva tartott együtt Sunooval az Államokba.

Az út további részében Taehyung és Namjoon beszélgettek, most először lesznek szétválasztva az ikrek, ami nagy dolog számukra is. De Namjoon minden ünnepkor majd meglátogatja őket, és a szabadidejében is.

A repülőtérre érve szálltak ki a kocsiból, a bőröndjeiket maguk után húzva siettek be az épületbe.
Háromnegyed óra múlva indul a gépük, szóval nem maradt sok idejük hátra.

A váróteremben észrevették a Jungkookot és Jungwont, ahogyan nevetve beszélgettek valamiről.

A szöszi akkor döbbent rá, hogy mennyire hiányzott neki is a bátyja, hogy minden apróságon együtt nevessenek. Boldogan pillantott Taehyung felé, aki szintén mosolyogva pillantott rá.

Mintha olvasott volna a gondolataiban.

A barátaiktól még tegnap elbúcsúztak, Jake nehezen engedte el a karjai közül a két fiatalabb barátját, de megígérték neki, hogy sokat fognak videó hívásozni.

Heeseung hosszú perceken át ölelte a két fiút, aprósagokat suttogva nekik.

Az egyetlen személy, akivel egy szót sem váltott, az Park Jongseong volt.
A megszégyenítő eset után, nem akart beszélni az idősebbel.

Kerülte, letiltotta mindenhol, és még a leveleit is kidobta. Tudta, hogy gyerekesen viselkedik, de Jaynek tovább kell lépnie rajta.

Ő nem való hozzá.

Fel óra lezajlásával elkezdődött a beszállás a gépbe. Taehyung és Sunoo ölelkezve búcsúztak el Namjoontól, aki mosolyogva lökdöste őket beállni a sorba.

Sunoo utoljára nézett hátra a bátyjára, mosolyogva integetett neki.

A könnyei halkan száguldottak végig az arcán, amikor észrevette a személyt Namjoon mögött.

A fekete hajú könnyes szemekkel, levegőt kapkodva állt meg a váróteremben, szomorúan pillantva a szőkére. Azt hitte, ha elég gyors lesz, akkor még eléri Sunoot, és egy utolsó ölelést tudnak váltani.

Egy utolsó csókot tud hinteni az ajkaira, utoljára a karjaiba zárhatja, csak egy pillanatra, mielőtt elengedné.

De Sunoo nem tervezett oda rohanni hozzá, ahelyett fájdalmasan fordult meg, hátat fordítva Jaynek.

Lassú léptekkel ment a bátyja után utolsónak. Majdnem meg js fordult, miután meghallotta a nevét.

De könnyeit letörölve gyorsított a lépésein, maga mögött hagyva a repülőteret, a bátyját, Koreat, és vele együtt Park Jongseongot.

"Lehet, lehet pár év múlva, megérdemeljük majd, hogy együtt legyünk.

De most, nem hiszem, hogy képesek lennénk boldogok lenni.

Ha tényleg szeretsz, várni fogsz
rám, Jay hyung.

Ha idővel megbirkózom a tudattal, hogy többé már nem vagyok mocskos Sunghoon érintéseitől, szeretném, ha ismét a nevemen szólítanál.

De addig, kérlek ne keress, ne tedd nehezebbé mindkettőnk gyógyulását.

Szeretettel, Sunoo. "

VÉGE