Hívj a Nevemen | enhypen

18; Egy bántalmazó mindig is bántalmazó marad

___________________________________

FIGYELMEZTETŐ!!!!!!!!!
Ebben a részben van egy kissebb 18+ (imo 16+ de idk) jelenet, ha nem szereted az ilyeneket, akkor nem ajánlom az elolvasását, de egy "□" jelzem hol is kezdődik.

______________

Sunoo azt gondolta, hogy azután az este után, miután Jay megcsókolta, minden rendbe fog jönni.

Azt hitte, hogy miután bevallják az érzéseiket egymás iránt, minden könnyebb lesz.

De az élet nem így működik.

-Minden nálad van?- kérdezte meg utoljára a szőkét Jay, aki mosolyogva bólintott.

A sisakját felvéve ült fel ismét az idősebb háta mögé, boldogan fűzve a karjait a hasára. A melegség körbejárta a testét, hogy Jay ezúttal nem utasította el.

Boldog volt, Jayel csókolózott egész este, a pillangók csak úgy csapdostak a szárnyaikkal, imádta ezt az érzést.
A felhőtlen boldogságot, az érzést, hogy semmi és senki sem tudja elrontani a boldogságát.

A kollégiumba visszatérve sehol sem találta a fiatalabb Park ikert sem, ami csak még boldogabbá tette.

Látta az este írt üzeneteit, és nem fogadott hívásait, de nem igazán érdekelte. Jayel töltötte az estéjét, ez pedig elég volt számára.

Természetesen a hírek gyorsan terjengtek, így a hét kezdetéig mindenki tisztában volt a két fiatal kapcsolatával, ámbár egyikőjük sem bánta.

Jay immár büszkén vallotta be az érzéseit Sunoo felé, amivel szerencsére Namjoon is megbékélt.

Park Sunghoon pedig dühöngött magában, a bátyja ismét elvett valakit tőle, aki hozzá tartozott.

Szikrázó szemekkel bámulta a párost ahányszor látta őket. Neki kellett volna ott lennie a szőke mellett, a kezét fogni, ölelni, susogva bókolva neki.

Mégis a messziségből figyelte őket, Jake és Heeseung társaságában.

A két fiú nem akarta szem elől téveszteni a veszélyes fiút, még a végén ismét verekedés lenne a vége.
Jake nem értette az egyik iker párt sem, akárhányszor megkérdezte az idősebb Parkot, hogy mit szeretne a szőke barátjától, sose kapott őszinte választ.

Csak barátként kedvelem.

Olyan mintha a kisöcsém lenne.

Muszáj megvédenem Sunghoontól.

Nem érzek iránta semmit, ami szerelemnek mondható.

Nem az esetem, aranyos, de tudod jól, hogy sose voltam még fiúval kapcsolatban.

Szép, de túl fiatal hozzám.

Most mégis egy padon ülve smároltak, mindenki előtt. Jake össze volt zavarodva, Heeseung még inkább.

Sunghoon fortyogva állt fel a padról, egyenesen a kollégiumba véve az irányt. Nem érdekelte, hogy voltak még órai, amikről nem igazán kellene hiányozna.

Nem akarta látni a párost, mintha azzal, hogy őket nézte, beismerte volna magának is, hogy elbukott.

Nem szerezte meg magának Kim Sunoot.

Nem szerezte meg a törődését, bocsánatát, szeretetét, testét.

Mindene most már a bátyjához tartozott.