Hívj a Nevemen | enhypen

17; Szülinapos fiúk

_______________________________

A szőke félve, de felült az idősebb mögé a motorra, a kezeit a saját combjaira helyezte, míg Jay hátra nyúlva fonta körül a fiatalabb kezeit a hasa körül. 

A várható pillangók egyből vadul kezdtek repkedni a fiatalabb gyomrában.

December nyolcadika volt, az ikrek születésnapja.

-Ha túl gyorsan hajtanék, kapaszkodj nagyon erősen belém, jó?- nezett hátra a fekete hajú, bólintást kapva válaszul.

Lehajtva a sisakját robogtak ki a HYBE kapuján, maguk mögött hagyva az iskolát.

Ez volt az idősebb kérése, mint születésnapi ajándék, egy vele töltött nap, és ki lenne ő, ha nemet mondana Jay Parknak?

Még mindig voltak érzései felé, hiába beszélték meg, hogy jobb lenne, ha csak bárátokként folytatnák a kapcsolatukat.

Csöndben még kedvelhetem.

Sunoo élvezte a szelet, amiben süvítettek, és az idősebb meleg testét, élvezte, hogy átölelhette őt, és egy közös nap várt rájuk szombaton, amikor nem kellett a tanulni valójukkal sem foglalkozni.

Csak ők ketten.

Semmi és senki nélkül.

Hívhatom ezt randinak?- gondolta magában a szöszi elmosolyodva.

A nap hét ágra sütött már reggel 10 órakor is, kedvezve a két fiatalnak ebben a decemberi napon.

Fél óra múlva a városban találták magukat, ismét Szöul csúszós utcáin.
Az idősebb az ismert kedvenc helyére vette az irányt, a kis kunyhójába az erdőbe, amit még a 16.-dik születésnapjukra kaptak az ikrek a nagyszüleiktől.

A szőke szorosabban kapaszkodott az idősebbe, amikor beértek az erdős útra. Jay figyelmesebb lett, és lassabban hajtott Sunoo kedvéért.

A fekete hajú fiú leparkolt az ismerős fa-kunyhó mellett, levéve a saját és a szőke sisakját is. Vigyorogva engedte beljebb a fiatalabbat, aki ámulva figyelte a hóba borult kis házat, majd beljebb lépve Jayel együtt vették le a kabátjukat.

-Nyugodtan nézz körbe, addig felkapcsolom a fűtést.- szólalt fel az idősebb, majd magára hagyta a szöszit, aki a bakancsával bajlódott a kicsi folyosón.

Odébb rakta a havas cipőjét, majd a nappaliba sétált ami egybe fonódott a konyhával, nem volt pici a házikó, de nagynak sem volt mondható.

A figyelmét a falon lévő képek és festmények fogták meg, majd közelebb sétálva vette őket jobban szemügyre.

A Park család képei voltak.

Jay és Sunghoon.

Az ikerpár és Jimin.

Jay az apjával.

Sunghoon az anyukájával.

Majd az összesen egy festményen, bár elég réginek tűnt.

Lehet azelőtt készült mielőtt kiköltöztek Koreából?

Egy polchoz érve észrevett pár díjat, medált, és kitüntetést, majd egy ugyan ilyen polcot amellett, kevesebb díjjal, és több képpel.

Észrevette rajta Jaket, ahogyan az ikrekkel vigyorog a kamerába.

Mosolyogva lépett arrébb, külön egy nőről volt kitéve egy kép, az anyjukról, Sunoo ámultan figyelte a gyönyörű nőt.