Hívj a Nevemen | enhypen

02; A szoba beosztás

_____________________________

-Hatvankilenc?- olvasta le a számjegyet a kulcsra ragasztott papírról.
A hatvankilences számú szoba a harmadik emeleten volt, az utolsó előtti szoba, a kert felé irányulva.

-Az enyém hetven, nem egy szoba, de legalább egy szinten vagyunk és szomszédok, hyung.- próbálta felvidítani az idősebbet a barna.

-Igen, semmi baj Won, ha netán nem jönnék ki a szobatársaimmal, akkor válthatok szobát, remélem..- suttogta az utolsó szót reménykedve. 

-Akkor, szerintem váljunk szét, pakoljunk ki, és egy órán belül ugyan itt, éppen vacsora idő lesz..- mosolygott Jungwon megölelve a barátját, és integetve sétált az arrébb levő ajtóhoz.

Sunoo mély levegőt véve helyezte be a kulcsot a zárba, ámbár az ajtó nyitva volt, ami azt jelentette, hogy valaki már bent volt. Sóhajtva nyitott be, szembe találva magát az egyik Park ikerrel, kinek a testét csak egy törölköző fedte a törzse körül.

A fiú felvont szemöldökkel nézett az úb lakótársára, aki halkan elmorzsolt egy köszönést, bezárva maga mögött az ajtót.

-Sunoo, nem igaz?- szólította meg őt az ágyon ülő személy, akit idáig a szöszi észre sem vett.

Kicsit megugorva fordult Jongseong felé, halvány mosolyt küldve köszöntés képen.

-Igen, Jongseong hyung.- bólintott Sunoo.

Miért vagyok egy szobában pont velük? - motyogta magában a szöszi, leülve az egyetlen üres, megágyazott ágyra ami Jongseong mellett volt.

-Az az én ágyam.- rideg, mély hang rántotta ki a gondolataiból.

Sunghoon ridegen nézett a szőkére, a fejével az ágyra bokve, amin Sunoo foglalt helyet.

Sunoo azonnal felállt az említett ágyról, bűnbánóan lehajtva a fejét. Ma már kétszer találkozott ezzel a rideg hangnemmel, amihez nem igazán volt hozzászokva.

-Sunghoon, már elfoglaltál egy ágyat, maradj ott.- szólalt fel az idősebb Park.

Hihetetlenül bámult az öccsére, aki azon a reggelen már számtalanszor felidegesítette. 

-Hyung, semmi baj. Ha Sunghoon hyung azt az ágyat szeretné, akkor én elfoglalom az ablak melletti ágyat.- mosolygott rá, és a bőröndjét az említett tárgyhoz húzta, hogy minél előbb szabadulhasson a szobából.

Kényelmetlenül érezte magát az ikrek mellett, és érezte a feszültséget is, ami a szobában áradt.

-Nyafka.- horkantott fel a barna hajú, újabb morgást kiváltva az idősebb fivéréből.

-Már kurvára elegem van belőled.- morogta az éjfekete hajú, és kilépett az ajtón, hangosan bevágva azt maga után.

Sunghoon felhorkantva pillantott a fiatalabbra, aki megbénulva figyelte az ajtót, ahonnan kiviharzott az idősebb.

-Netán szeretnél egy ingyen sztriptízt?- érkezett a rideg kérdés a baljától, észrevéve, hogy a barna hajú még mindig a szobában tartózkodott.

Sunoo megcsóválta a fejét, és felmelegedett orcákkal rontott ki a szobából. Az idősebb kijelentése járta át a gondolatait, nem volt hozzászokva az ilyen szavakhoz.

Most azonnal szeretnék szobát váltani.

Jungwon szobája felé tartott, ámbár arra nem számított, hogy a barátja előtte ront ki a szobából, a bőröndjével együtt, ami meglepte az idősebbet.