Hívj a Nevemen | enhypen

15; Fájdalmas emlékek

_______________________

Két hosszú hónap után, Park Sunghoon visszatért a gimnázium falai közé.
Mondhatjuk, hogy felépült, csupán még pár napig kell viselnie a karján lévő gipszét, ami első perctől idegesítette.
De legalább nem történt egyéb baja, pár zúzódáson, és egy törött karon kívül.

Vigyorogva csapódott a kis baráti köréhez az ebédlőben, egy kézzel egyensúlyozva a tálcájával, míg az unokatestvére a segítségére érkezett, maga mellé ültetve az idősebbet.

Mindenki mosolyogva fogadta a barna hajút, kivéve Sunoot, aki felé sem nézett. Nem akart a szemeibe nézni, nem tudott a szemeibe nézni.

Az az este ismét egyből lejátszódott volna az emlékeiben, az agya ismét vissza emlékezett volna a gondolataira, a teste ismét érezte volna az idősebb érintéseit.

Nem akarta.

Gyűlölte még csak a gondolatát ennek.

-Tesó, jó, hogy itt vagy már.
Mindenki betegesen aggódott érted, Sunooval az élén. Tudtad, hogy ő szólt Jaynek, hogy autóbal---

-Hyung, túl sokat fecsegsz..- tömött egy darab kenyeret az említett Jake ajkai közé, megállítva a beszédben.

A barna hajú egy fél mosollyal nézett a szőke irányába, de a mosoly eltűnt az ajkairól, ahogyan észrevette, hogy a bátyja ült Sunoo mellett, átölelve őt a vállánál fogva.

Bang.

-De csak az igazat mondom.- mormogta magában Jake, majd egy ütést kapott a kobakjára Heeseungtól, amin mindenki felnevetett az asztalnál, kivéve a csapat a fekete bárányát.

A székének dőlve turkált az ételében, elment az étvágya a páros láttán, talán azt gondolta, hogy Sunoo aggódott érte. Hiszen Jake is azt mondta, és a nem fogadott üzenetek és hívások a fiatalabbtól is erre utaltak, mégis akkor miért volt Jay karjai között?

Semmit sem értett.

Pedig tisztán emlékezett a szőke hangjára, ahogyan őt szólította, miután kiesett a kezéből a telefon.

Aggódott értem. Értem. Nem Jay miatt. Engem kéne ölelnie. Én ülök itt törött kézzel. Miatta. Miatta volt balesetem. Minden az ő hibája.

Nagy lendülettel vágódott ki a széke, majd felkapva a tálcáját dobta azt a kukába, feldúltan távozva az ebédlőből.

Park Sunghoon, mi a fasz baj van veled? Ez csak egy kölyök, miért hagyod, hogy befolyásoljon az, hogy mit tesz?

A gondolatai mardosták, nincs egy csepp köze sem Kim Sunoohoz, azon kívül, hogy verbálisan és fizikálisan bántalmazza.

Csak egy újabb seggarc akit megverek, akit hónapok óta basztatok.

Próbálta bebeszélni magának, hogy nem érdekli, hogy miért nem érdekelheti őt a fiatalabb. Az osztályterembe érve vágódott le a székére, sas szemekkel nézve a bent tartózkodó személyekre.
Hangosak és idegesítőek, miért nem tudnak csak meghalni?

Frusztráltan próbált a hajába túrni, megfeledkezve arról a kis információról, hogy képtelen használni a jobb karját.

Fájdalmasan nyögött fel, amikor erre rájött, majd idegesen vonult ki a teremből is.

Elég volt mára az iskolából.

A bal kezében lévő táskájával rontott be az internátusba, egyenesen a szobájukba futva, hogy minél előbb elzárkózhasson az emberek elől.