Kirishima Ei-chan
Ne légy ilyen makacs! Fel hívhatlak legalább?
Katsuki Bakugou
Minek? Semmi értelme idő pocséklás.
[Üzenetek vége]
Ezután egyből fel hívtam mivel tudtam hogy úgy se fogja magát megadni. -Na tényleg fel vetted?- kissé meglepett hogy fel is vette a telefont és nem csak mérgesen bele ordibált hogy miért hívom. -Lett volna bármi más választásom?- kérdezte unott hangon a telefonba. -Hát nem parancsoltam meg hogy vedd fel szóval igen- ezen elkezdtem hangosan nevetni -Csak mond már mit akarsz- néha eléggé lehangolóan tud beszélni amit még szokni kell részben azért hogy ne rontsa el a kedved. -Szóval szeretnél a squadom tagja lenni?- mivel videó hívásban voltunk így látta az óriási vigyort az arcomon viszont válasz adásában nem nagyon hatotta meg. -Nem- nem úgy tűnt mint aki egy másodpercet is gondolkodott volna rajta így tudtam hogy ennyivel nem szabad feladni. -De miért nem?- próbáltam kissé szomorkásan nézni ami megint csak nem járt sikerrel. -Mert nem akarok azokkal a lúzerekkel lenni- nem hiszem hogy egy szót is szólt volna hozzájuk az elmúlt pár napban. -Nem is ismered őket, pedig tök jó fejek meg viccesek, figyelj van egy ötletem- jutott eszembe hirtelen, hogy az egyik találkozónkra ő is eljöhetne -Na már megint mit találtál ki?- kérdezte egyhangúan -El jöhetnél holnap velünk a parkba, és akkor eldöntöd hogy tetszik e vagy sem!- jelentettem ki miközben büszkén mosolyodtam el a tökéletes tervemen. -Már egyszer elmentem veletek és nem volt jó, ennyi nem elég?- kérdezte szemforgatva -Nem! Ez más lesz, ez jobb lesz! El kell jönnöd, a kedvemért légyszi!- próbáltam megint a boci szemeket bevetni de nála semmi féle trükk sem működik. -Ugyanolyan szar lesz szóval kihagyom- hiába, annyira makacs, teljesen ki fárasztott, legalább még időben le tudok feküdni. -Eh- sóhajtottam -Holnapig légyszíves gondolkodj rajta! Most viszont megyek aludni, jó éjt!- utoljára még bele vigyorogtam a kamerába amire ő megint csak szemét forgatta. -Tök mindegy- majd lerakta.
[Másnap 7:45]
Kissé elaludtam, mindössze 15 perc múlva kezdődik az első óra és én még csak most keltem fel. Jobban teszem ha rohanok.
[UA.-ben 8:15]
-Kirishima, mivel magyarázod 15 perces késésed?- állt elém a fáradt mégis ijesztő Aizawa sensei mikor épp hogy csak be estem. -Elnézést elaludtam!- Aizawa sensei bólintott majd gyorsan a helyemre is siettem és az óra folytatódott tovább -Dinka- suttogta mellettem Bakugou miközben halkan fel nevetett -Én? Mégis miért?- néztem rá értetlenül -Azt hittem te korán kelős típus vagy- el kezdett játszani a tollával így egy másodpercig nem figyelt rám de gondoltam én is vissza szólok hogyha már így állunk -Mert a tökéletes Bakugou mindig ugyanakkor ér be?- amikor nincs suli tényleg nem vagyok korán kelő, jobb esetben tízkor felkelek. -Pontosan- bólintott magabiztosan -Hiszem én azt, amúgy akkor ma délután jössz velünk?- fordultam felé újra mosolyogva. -Ja és nemleges választ nem fogadok el- fűztem hozzá gyorsan mondandómhoz mire ő csak sóhajtott. -Akkor minek kérdezed?- nézett rám miközben vörös szempárjai kicsit mérgesen cikazott körbe körbe -Mivel tudom hogy így is nemet mondanál- nevettem el magam egy kicsit -Na akkor jössz?- kérdeztem izgatottabban hiszen lehet össze jön a tervem. -De ha az első tíz percben unalmasak lesznek haza megyek- sóhajtott majd visszafordult. -Köszönöm!- erre már Aizawa sensei is lecsítított minket hogy ne zavarjuk az órát így én is előre fordultam és figyeltem tovább az amúgy unalmas órát.
