[Hétfő]
Igazándiból a hétvégén, miután Bakugou elment semmi érdekes nem történt csak tényleg pihentem meg néha segítettem Haruminak, azóta Bakugouval sem beszéltem. Ma újra találkozunk, kicsit ideges vagyok hogy véletlen elmondom a szombat reggeli történteket így reggel kissé idegesen indultam el amit persze Mina egyből észre is vett. -Kiri minden oké? Idegesnek tűnsz- pattogott előttem mintha nem is hétfő reggel lenne. -Ah igen csak félek Bakugoutól, egy kicsit- fújtam ki magam halkan Mina mellett, hiszen Bakugou nyilván ma sem késett egy másodpercet se -Mit csináltál?- biccentette oldalra a fejét és úgy nézett végig rajtam mint aki belém lát. -Igazándiból semmit, de nem is beszélhetek róla, Bakugou akkor 'lerobbantja a fejem' csak hogy őt idézzem- tényleg nagyon féltem így idegességemben már a kezemet tördeltem. -Ha nyomaszt akkor mond el, nem fogja megtudni ígérem!- nyugtatott Mina majd közelebb hajoltam hogy megsúgjam neki az egész hétvégét. -Majd reggel arra ébredtem hogy a mellkasomon alszik- emeltem ki a mondandóm végét, elmondtam neki mindent hisz Minát nagyon régóta ismerem és meg is bízok benne, főleg az elmúlt időben nagyon jóba lettünk. Visszatérve, Mina lefagyva állt majd hirtelen csak el kezdett síkitozni majd jó szorosan magához ölelt. -Mina, halkabban! És levegőt is hagy kapjak!- próbáltam kimászni az ölelésből mire végre engedett a szorításából és nem síkítozott. -Akkor most szerelmes beléd vagy mi??!- pattog előttem jobbra balra Mina. Bakugou? Az igen csak homofób Bakugou? És még ha nem is homofób, miért pont belém lenne szerelmes? Plusz még alig ismerjük egymást, képtelenség ilyen rövid idő alatt szerelembe esni...ugye? -Nyilván hogy nem szerelmes, biztos valami fura szokása- Mina mondhatni a fülembe ültette a bogarat hogy mi van ha Bakugounak tetszek, mármint nem mintha nekem tetszene, vagy nem tudom, eddig semmi visszataszító nincs benne, de ő csak egy barát! Nem is kéne ilyeneken gondolkodnom. -Aha, aha, na de te élvezted?- kérdezte Mina továbbra is izgatottan én pedig csak lefagyva álltam hogy mégis mit kéne válaszolnom, igent mondjak? Magam se tudom hogy élveztem e, nem volt rossz egyáltalán nem zavart de akkor élveztem? -Hát nem is tudom, igazándiból nem gondolkodtam még ezen ennyire- próbáltam hazudni, ha kijelentettem volna hogy igen akkor megint síkítozott volna egyből elkezdett volna shippelni minket. Majd még beszélgettünk egy fél órát majd én leültem Bakugou mellé, remélve hogy nem lesz köztünk kínos csönd, hát volt, vagyis számomra ő lehet hogy le se szart és csak bámulta a telefonját mint mindig. -A-Amúgy bocsi hogy a hétvégén meg öleltelek- most sem értem magam, miért kérek azért bocsánatot, mert megöleltem? És akkor mivan? A barátok csinálnak ilyet, én meg azt hittem hogy nem lesz kínos ez az alvós dolog, de most valamiért mégis a világ legkínosabb dolgonák érzem, lehet Bakugou elhitette velem hogy ez igen is kínos? Vagy netán Mina ültette a fülembe hogy ez lehet több mint barátság? -Leszarom, de ne szokj hozzá utálom az öleléseket- ez részben meg nyugtatott, láttam hogy nincs nagyon beszélgetős kedvében, továbbra is a telefonját bámulta így gondoltam vissza megyek beszélni Mináékhoz. Egy húsz perc múlva mindenki megérkezett, Aizawa sensei is így mindenki leült, és elkezdődött egy újabb hét az 1A-ban.
