XXII.

357 26 1
                                    

-Baku légyszi gyere te is játszani!- kopogtattam az ajtaján már vagy egy tíz perce mire végre ki jött. -Kurvára idegesítő vagy- lökött arrébb majd elindult lefelé én pedig boldogan rohantam utána -Köszönöm- dőltem felé mosolyogva ő pedig csak halványan mosolygott -Na most hogy végre mindenki itt van kezdhetjük!- jelentette ki Denki majd kezdetét is vette a játék. Ment is a játék mindenki kapott jobbnál jobb meréseket köztük Denki is, neki meg kellett csókolnia Shinsot -Na szóval, Bakugou felelsz vagy mersz?- kérdezte Denki miközben sunyin mosolygott rám amiből nekem leesett hogy mit akar ezért imádkoztam hogy Bakugou ne a merést válassza -Merek- jelentette ki amitől én majd szív rohamot kaptam hogy épp most mit talált ki Denki. -Ülj Kiri ölébe a játék végéig- kezdett bele mosolyogva -Vagy ha ez nem tetszik akkor egy egész napon át kedvesnek kell lenned Midoriyával- vigyorgott tovább Denki mire Bakugou fel állt és úgy nézett Denkire mint aki a szemével képes lenne ölni -Ezért még kapsz szaros pikachu- majd teljes mértékben az ölembe ült viszont hozzám nem szólt. Na igen így ment tovább a játék mikor én egyszer csak éreztem hogy a nadrágom dudorodni kezd, na ekkor nem tudom hány féle képen imádkoztam hogy Bakugou ne vegye ezt észre. -Szaros hajú- szólalt meg Bakugou a játék egyik szünetében amikor csak páran voltak bent, én már itt tudtam hogy halott vagyok és nincs visszaút -I-Igen?- kérdeztem félve mire ő csak sóhajtott egyet -Fel állt?- kérdezte egyértelműen mire én csak bámultam hogy most mit kéne mondani -N-Nem dehogy is...!- dadogtam el magam mire ő direkt elkezdett mozgolódni -Biztos vagy te abba?- nézett rám ugyan olyan unott arccal miközben én nyögéseimet vissza tartva lihegtem -Baku ne csináld ezt- próbáltam el takarni az arcom mire ő egy kicsit arrébb ült -És erre mi a magyarázatod?- nem nézett rám csak minden más fele -Bocsánat- hajtottam le a fejemet -Nem ez volt a kérdésem- morogta el majd én fel állítattam és be húztam a fürdőszobába ahol a falnak nyomva őt mégegyszer bocsánatot kértem és ajkaimat az övére tapasztottam majd egy pár másodperc múlva a levegő hiány miatt el szakadtunk egymástól -Bocsá- kezdtem volna bele mire Bakugou befogta a számat -Ha zavart volna úgyis ellenkeztem volna- húzta mosolyra a száját majd én újra meg csókoltam -Szóval én is tetszem neked?- kérdeztem izgatottan vigyorogva mire ő csak elnevette magát -Hát sikerült elérned hogy egy fiúba legyek szerelmes szóval igen- nem tudtam el hinni hogy ez nem egy álom így csak szorosan át öleltem Bakugout -De nem félsz hogy ezért be fognak szolni?- kérdeztem aggódva mire ő bele hajtotta a fejét a nyakamba -Pont le szarom hogy mások mit fognak gondolni- nyomott puszit a nyakamba amitől én halkan fel nyögtem -A többiek már úgy hallom visszatértek szóval jobb lenne nekünk is ki menni- mondtam izgatottan majd indultam volna az ajtó felé mire Bakugou meg fogta a csuklóm és vissza húzott -Tájékoztatnálak hogy a szerszámod továbbra is áll mint a cövek szóval én ki megyek te pedig el intézed magad- nevetett fel majd puszit nyomva az arcomra ki ment.

Életem szerelme, Bakugou Katsuki | {Kiribaku ff.}Where stories live. Discover now