Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

2. Nézz a lábad elé!

Két nappal később két, Louis Vuitton bőröndöt és egy kisebb kézitáskát átadva az egyik emberünknek lépkedtem fel a magángépünk lépcsőjén. Mivel csütörtök volt, amikor a pilóták és a csapatok köztudottan sajtókonferenciákon vesznek részt, Dominic szándékosan mára időzítette az érkezésünket, hiszen ilyenkor még nem sokan teszik tiszteletüket a pálya körül, sokkal inkább majd péntektől.

Azt remélte, így könnyebben odaférkőzhet azokhoz, akikkel üzletet kíván kötni, ráadásul, mivel a média figyelme másra irányul, kevesebb eséllyel landol a dolog az interneten.

Az igazat megvallva úgy terveztem, hogy a több órás repülőutat egy szépítő alvással, esetleg sorozatnézéssel töltöm, azonban amikor Dominic idegesen levágta magát a velem szemben lévő ülésbe, már sejtettem, hogy erre esélyem sem lesz.

-Na, akkor beszéljük meg, hogyan nem fogsz még csak véletlenül sem viselkedni a hétvégén. -csapott a közepébe. -Ez a három-négy nap karrierem talán legfontosabb időszaka lehet, ha nem cseszed el nekem. Elvárom, hogy végig mellettem állj és hogy úgy nézz ki, mint aki száztíz százalékig támogatsz. Ellenkező esetben, gondolom mondanom sem kell, hogy súlyos büntetésre számíthatsz. -fenyegetett.

-Tehát elvárod, hogy egy bugyuta kirakatbaba legyek, aki szépen mosolyog és bólogat, igaz? – néztem rá unottan.

-Így is mondhatjuk. A lényeg, hogy ne légy láb alatt, de ne is lássák, hogy unod ezt az egészet. Sőt, igazság szerint ki is találtam egy feladatot, ahol kedvedre kelletheted magad és még nekem is jót teszel vele. -gúnyolódott. – A te dolgod lesz, hogy kiismerd a pilótákat és összebarátkozz velük, hogy lássák, a Davis család, amellett, hogy tehetős, jószívű és segítőkész, és hogy érdemes maguk mellett tudni minket. -fejezte be a szerinte tökéletes tervének ismertetését.

-Azt akarod, hogy tegyem magam néhány nárcisztikus srácnak és ehhez még jó képet is vágjak? Nevetséges. -röhögtem ki. – Ha annyira csodálatra méltó üzletember vagy, aminek mondod magad, szerintem nélkülem is kitűnően fogsz boldogulni. – vigyorogtam, tudva, hogy amilyen egoista, úgysem mer ellenkezni. Ha egy valamit megtanultam a rövid ismeretségünk alatt Dominic Davisről az az, hogy soha nem lenne hajlandó beismerni, hogy segítségre van szüksége.
Pontosan ezért, amikor duzzogva felállt, majd a biztonsági főnökünk székéhez lépett, tudtam, hogy nyert ügyem van, valamint, ha minden jól megy, ezt az utazást minden különösebb probléma és kellemetlenség nélkül megúszom, sőt, ennek köszönhetően talán egyszerűbben meg is szökhetek.

Miközben a tökéletes tervem törtem a fejem, valószínűleg valahol az óceán felett elnyomhatott az álom, mert a következő, amire emlékszem, hogy a drága jegyesem agresszíven kirántja a nyakamból a pihepuha utazópárnám és rám kiált, hogy húzzam a vékonybelem lefelé a gépről, melyet duzzogva és félig még mindig alva ugyan, de megtettem, majd beszálltam a bérelt Ferrariba, amit Dominic intéztetett el még a hét elején.

A jellegzetesen vörös, csillogó kétszemélyes sportkocsi anyósülésén csodáltam a várost, amely rengeteg hírességnek, a világ, ezen belül Európa leggazdagabb és legbefolyásosabb emberének adott otthont. Bár a szüleimnek hála szinte a Föld minden országában jártam már legalább egyszer, Monaco egészen eddig kimaradt a sorból egy véletlennek köszönhetően, mert amikor apa néhány évvel ezelőtt meglátogatta egy régi barátját itt, pont influenzás lettem, ezért kénytelen voltam otthon maradni.

Éppen emiatt minden újdonságként hatott, hiába láttam már számtalan képet és videót a helyről korábban. Lenyűgözött a tenger közelsége, a kanyargós, szűknek mondható utcák, a rengeteg hotel, étterem, a Kaszinó és az is, hogy az év ezen hétvégéjének kezdetén minden, de tényleg minden a Forma 1-ről szólt. A pályán ugyan még lehetett engedéllyel közlekedni, de mindent lelkiismeretesen elkerítettek már a nézők elől. A kordonok másik oldalán, a kikötőben számtalan méregdrága yacht parkolt, köztük egy olyan is, ami a családomnak is volt Görögországban, Santorinin, ahol a családi nyaralónk állt.

Körülbelül negyedóra autókázás után megérkeztünk a hotelbe, ami Monte Carlo legelőkelőbb szálláshelye volt, és ahol Dominic információi szerint a csapatok is megszálltak. Miután megkaptuk az ajtót nyitó kulcskártyákat, a férfivel együtt beszálltunk az üvegből készült liftbe, majd beléptünk az elegáns, modern stílusú lakosztályunkba, melynek erkélyéről lélegzetelállító kilátás nyílt nem csak a csillogóan kék, hívogató tengerre, amiben nagyon szívesen fürödtem is volna, hanem látszott a versenypálya is.