Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

17. Francia balhé

-Hiányoztam, drága menyasszonyom? -kérdezte Dominic egy minden fogát villantó mosoly kíséretében, miközben továbbra is fölém magasodva nézett le rám.

-Na, mi az, nem is válaszolsz? -kérdezte gúnyosan. -Csak mert, tudod, nem szép dolog elszökni otthonról, de ezt most hagyjuk is. Tudod mi nem szép dolog még? Megfosztani valakit egy nagy üzlettől. Sőt, nem az, hogy ez nem szép. Ez bosszúért kiált, drágám. Nem futhatsz el előlem örökké, hiszen nézd -tárta szét a kezét -már itt is vagyok. És most hazaviszlek. -hajolt le, majd erősen megragadta a csuklóm, hogy felhúzzon a földről. A szorítása piros foltot hagyott a bőrömön és abba is biztos voltam, hogy másnapra kék-zöld foltos lesz. Ezzel azonban nem értem rá foglalkozni, sokkal inkább azon voltam, hogy valahogy elmeneküljek. Utólag persze okosabb döntés lett volna, ha szólok valakinek, hogy hová mentem, mert így nem számíthattam arra, hogy bárki is a keresésemre indul. Így hát nem volt más választásom, mint egyedül tenni valamit. Abban reménykedtem, hogy ha leérük a szálloda halljába, valakinek majdcsak feltűnik, hogy akaratom ellenére hurcolnak ki, vagy ha nem, kitalálok valamit, amíg a liftben vagyunk.

-Jó lenne, ha nem próbálkoznál semmivel. -figyelmeztetett Dominic továbbra is szorítva a kezem, mintegy kitalálva a gondolataimat. -Az épület tele van újságírókkal és fotósokkal, a legkevesebb, ami hiányzik, hogy jelenetet rendezz! Megértetted, ugye? -fröcsögte az arcomba fenyegetően.

-Megértettem. -suttogtam megtörten, tudva, hogy egy szavam sem hiszi el és mindenre felkészül, ha leérünk.

Amikor a lift csilingelve megállt az emeletükön, kinyílt az ajtó, majd Dominic maga előtt rángatva a hátsó sarokba tessékelt, hogy nehogy meglépjek, amíg ő megnyomja a földszinthez tartozó gombot. Amint az ajtó becsukódott, beállt szorosan velem szembe, olyan közel, hogy már éreztem a leheletét az arcomon.

-Amikor leérünk, szépen sétálni fogsz mellettem csendben, ahogy kell. Nem nézel rá senkire, nem kiabálsz, nem futsz el, különben mindenre esküszöm, hogy nem éred meg a holnapot. -fenyegetett továbbra is. Tudtam, hogy piszok nagy szerencsére lenne szükségem, hogy valahogy kimásszak ebből a helyzetből, vagy pokolian okosnak kell lennem, hogy megléphessek.

Amint ezen gondolkodtam, a lift megállt, azonban nem a földszinten. A harmadik emeleten négy ember várakozott, hogy beszállhasson: egy idős pár, akik minden bizonnyal a Williams vendégei lehettek, hiszen a csapat logójával ellátott pólót viseltek, és mivel lakhattak abban a szállodában, ahol maguk a pilóták is, elég tehetősek lehettek ahhoz, hogy minimum egy Paddock Clubos belépőt a magukénak tudjanak. Ezen kívül nagy meglepetésemre Seb és a felesége Hanna csatlakozott hozzánk, előbbi pedig azonnal felismert, sőt, a helyzetet is, amiben voltam, hiszen az ajtónyitással egyidőben Dominic szorosan megragadta a csuklóm és félig maga mögé rántott, ezzel is védve egy esetleges szökési kísérletet.

Az ajtó ismét bezárult, Seb pedig, amennyire lehet, odaoldalazott mellém, majd a derekánál fogva maga elé húzta a gyönyörű, szőke hajú nőt, akinek a kezén a mozdulat során megcsillant a már előbbi által is viselt karikagyűrű, amint kezét a férjéére helyezte. Ekkor a német halkan súgott neki valamit, amire aprót bólintott, majd szinte észrevétlenül rám pillantott és egy bátorító mosolyt küldött felém. Kissé arrébb lökve Dominicot félig elém kerülve megfordult és Seb nyakába fonta a kezeit, mire a német beszélni kezdett, de nem hozzá, hanem hozzám, olaszul, amiről valószínűleg tudta, hogy alap szinten beszélem.

-Remélem egy az idióta nem érti amit mondok. -kezdte, mire óvatosan, továbbra is kitartóan egyenesen bámulva az ajtóra, megráztam a fejem, mire folytatta. -Megnyomom az első emelet gombját, a lift meg fog állni. Hanna majd kigáncsolja, te csak ránts egyet a kezeden, én pedig biztosítom az utat neked. Ha kijutsz, itt van egyből mellettünk a lépcsőház. Kezdj el futni, de ne felfele, mert úgyis tudja, hogy arra mennél. Menj lefelé, be az étterembe. Nem rég jöttünk el onnan, Toto és Susie közvetlen az ajtó mellett ülnek. Velük biztonságban leszel. -hadarta el gyorsan, mire én megpróbáltam a lehető legtöbbet felfogni belőle, majd aprót bólintottam, hogy tudja, benne vagyok, őszintén remélve, hogy minden úgy fog működni, ahogy azt Seb kigondolta.