Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

14. Tárgyalunk

A következő néhány hét borzasztóan gyorsan eltelt, most pedig már minösszesen néhány óra választ el attól, hogy Dominic aláírja a szerződést, amivel majd 25 százalék részesedést vásárol a Mercedesből. Nem mondhatnám, hogy ujjongott az örömtől, amikor Toto ismertette vele a csapat azon álláspontját, miszerint szeretnének engem is belevenni a dologba, ha már elméletileg a menyasszonya vagyok, sőt, még állandó, hosszú távú munkát is ajánlanak.

Amikor a csapatfőnök először tett említést a dologról telefonban, azt hittem, azt sem én, sem a mindeközben csendben, a konyhában ebédet főző Liz nem éli túl. Éppen a kertben, közvetlenül a medence mellett napoztam és Carlossal beszélgettem üzenetben, amikor meghallottam, hogy a legkedvesebb vőlegényem a dolgozószobájában, a nyitott ablak mellett elordítja magát. Egy percig attól tartottam, hogy még a végén elpattan egy ér az agyában, de ez nem történt meg. Helyette rácsapta valakire a telefont, akivel addig beszélt, majd leviharzott az emeletről, ki a kertbe, egyenesen hozzám. Mielőtt még feleszmélhettem volna, hogy mire is készül, kirántotta alólam a törölközőt, melynek köszönhetően sikeresen belezuhantam a vízbe. A hajamat hátra simítva, prüszkölve rúgtam fel magamat a hullámok fölé, hogy levegőt kaphassak, majd szememmel Dominic után kutatva dühöngeni kezdtem.

-Normális vagy?! Meg is fulladhattam volna!

-Lehet jobban jártam volna! -üvöltött vissza. -Tudod mi történt az előbb? Kérlek szépen, az előbb hívott fel Toto Wolff, akivel te, állítása szerint nagyon nyájas és kedves voltál legutóbb az üzleti vacsorán, amire küldtelek! -süvítette.

-De hát éppen erre kértél! Hogy tegyek jó benyomást az érdekedben! -háborodtam fel szerintem jogosan, majd kimásztam a vízből és egy törölközőt csavartam magam köré.

-Ja, de arról nem volt szó, hogy idő közben apakomplexusod lesz! Mi bajod van neked?

-Neked mi bajod van? Nem mozdultam rá, jézusom, ott ült mellette a felesége is, akivel össze is barátkoztunk! Csak tettem, amire kértél! -lendültem bele egyre jobban. -De persze honnan is tudhatnád ezt, ha te éppen a volt legjobb barátnőmmel jártad a várost?!

-Hogy merészeled a szádra venni?! Semmi közöd nincsen az életemhez!

-Ja, hogy most már nincs? -nevettem gúnyosan. -Szerintem azért mégiscsak lenne jogom tudni, mit műveltek a hátam mögött! Ha másért nem, akkor ezért itt mindenképpen! -emeltem fel a kezem, amin a jegygyűrűm volt.

-Oké, akkor nekem meg ahhoz lenne közöm, hogy tudjam, miért akar téged is belevenni a Mercedes a szerződésbe! -vágott vissza, mire a pulzusom eléggé megemelkedett, és nagyon kellett koncentrálom, hogy eléggé meglepettnek tűnjek.

-Micsoda? Mégis miért akarnák ezt? -tettettem, hogy nem tudom, miről van szó.

-Én tudjam? Te vacsoráztál velük!

-De mit mondtak mégis? -kíváncsiskodtam, igyekezve, hogy ne áruljam el magam.

-Hogy mit mondtak? Azt, kérlek szépen, hogy csak úgy mennek bele az üzletbe, ha látják, hogy ez nekem családi ügy. Így hát csak akkor írják alá a papírokat, ha te leszel az új vloggerük vagy social mediás emberük vagy mit tudom én. A lényeg az, hogy meg kellene engedjem, hogy velük utazz az év háromegyedében és minden rendezvényen velük legyél.

-És neked ez azért baj, mert...? -kérdeztem. -Elvégre ha akkora problémát jeletek neked és mindig idegesítelek, akkor nem is értem, miért baj ha sose leszek itthon.

-Azért baj, mert akkor nem tudlak szemmel tartani. Ez pedig nem tetszik. -vallotta be. -Sőt, a tudat, hogy össze leszel zárva húsz pilótával egyenesen irritál. Na, persze nem azért amiért gondolod, egyszerűen csak nem akarom, hogy megint velünk legyen tele a net. Már a legutóbbi cikkek is majdnem tönkretettek. -dühödött be újra.