Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

6. Bármit is hallasz

Carlos

Egész éjjel nem aludtam. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy valami módon segítenem kell Ellie-nek. Magam is meglepődtem, hogy ilyen rövid idő alatt ennyire fontos lett nekem ez az apró, kék szemű teremtés, mégsem tudtam vele mit kezdeni. Tudtam, csak úgy járhatok sikerrel, ha a többiek is segítenek őt megszöktetni, mégis, a mai kórházas akció után biztos voltam benne, hogy Dominic Davis jóval veszélyesebb, mint azt valamennyien gondoltuk.

Szombaton, az időmérő napján már hajnali ötkor ébren voltam, hiába nem aludtam többet 2-3 óránál. Ébernek és erősnek éreztem magam, késznek, hogy mindent megtegyek, hogy megóvjam ezt a lányt. Mivel a reggeliig még bőven volt időm, a fürdőbe mentem, ahol egy hosszú, hideg zuhanyt vettem, amit minden nap, amikor autóba ültem, alkalmaztam, majd nagyot sóhajtva meredtem a karikás szemeimre a tükörben. Bármennyire is kipihentnek éreztem magam, a szervezetem tudta, hogy távolról sem vagyok az. Ezt tetézte az időmérőt megelőző stresszes állapot is, az egészséges izgalom és az aggódás, hogy jó helyezést érjünk el csapatszinten. Charlesnak ez volt a hazai futama, magától értetődő, hogy a legjobb akart lenni, de voltak néhányan, akik sokkal jobb autókkal vágtak neki a napnak, mint az idei Ferrari. Ráadásul, hogy mást ne is mondjak, ott volt a mezőnyben egy hétszeres világbajnok, valamint számtalan, sikerre éhes fiatal is. Mellé pedig az idei versenynaptár egyik legnehezebb pályája.

Amint végeztem a fürdőben, futni indultam. Mivel a szezon kezdete előtt Charles meghívott magukhoz, hogy még jobban összeismerkedjünk, jól ismertem a város minden szegletét, de mivel jobban kedveltem a csendes helyeket, a part egy távolabbi részére indultam. Egy óra végeztével ismét frissítő zuhanyt vettem, majd lesiettem reggelizni, ahová utolsóként érkeztem, mivel az összes barátom, valamint Seb és Mick is csatlakozott. Mosolyogva üdvözöltem mindenkit, azonban amikor senki nem viszonozta a gesztust, érdeklődve pillantottam körbe.

-Mi van, lemondták a futamot vagy mind citromba haraptatok? -viccelődtem, mire Charles csak elém tolta a telefonját, amin egy jó nevű hírportál volt megnyitva egy hosszú cikkel. Mivel már a szalagcímben láttam a Davis nevet, azonnal lehuppantam egy székbe, majd minden idegszálammal koncentrálva olvasni kezdtem.

Mi lesz a Davis birodalommal, ha az örökös egy pszichopatát vesz feleségül?

Amint azt nagyjából két hónappal ezelőtt megírtuk, a Valentin Davis multimilliárdos üzletember fia és örököse, Dominic Davis (22) eljegyezte a szintén tehetős ősökkel rendelkező Eleanor Martinezt (18). (link). Az eddig álompárnak tűnő fiatalok tündérmeséje azonban csúnya fordulatot vett a tegnapi nap folyamán, hiszen az ifjú hölgyhöz a monacói kórházba sietett a vőlegénye, akik a hétvégén megrendezésre kerülő Forma-1-es nagydíj miatt tartózkodnak a városban.

Információink szerint Eleanort a szálloda személyzete eszméletlen állapotban találta a romokban heverő szobájukban, ahonnan azonnal kórházba szállították. A rendőrség idegenkezűség miatt indított nyomozást az ügyben, később azonban Mr. Davis egy közleményben tisztázta a helyzetet. Ezt a következőkben változtatás nélkül közöljük.

„Iszonyúan sajnálatos, ami Eleanorral történt. Sajnos mostanában tőle független okokból meggyengült a mentális egészsége, és bár szakemberek segítségét is kértük, illetve gyógyszeres kezelés alatt is állt, többször voltak kirohanásai, epizódjai. Ezeket igyekeztünk kezelni, az elmúlt héten azonban elharapódzott a helyzet. Ő maga erősködött, hogy az orvos tanácsai ellenére velem tart Monacoba, hogy minden erejével támogasson. Pénteken reggel gyengélkedett, ezért azt javasoltam neki, hogy pihenjen és maradjon a szobánkban. A következő információm az volt, hogy súlyos sérülésekkel kórházba került.

Meg vagyok döbbenve. Valószínűleg nem vette be az előírt gyógyszereket és újabb rohama volt, amit nem tudott kezelni és nem volt, aki leállítsa. Őszintén aggódom érte, hiszen akár meg is halhatott volna. Éppen ezért ezúton is szeretném köszönetemet és hálámat kifejezni a hotel dolgozóinak, hogy segítettek a Szerelmemnek és hogy megmentették."

Lesújtva borultam le az asztalra. Lehet, hogy minden, amit a lány eddig mondott, hazugság volt? Lehet, hogy tényleg nem a jegyese bántja? Tényleg beteg lenne? A kétség, mint egy fojtogató érzés kúszott fel a torkomig, hogy már levegőt sem kaptam. Üres tekintettel néztem a többiekre, de valószínűleg ők is hasonlókon gondolkodhattak.

Hihetetlen, hogy néhány órával ezelőtt meg akartam menteni egy lányt, akit alig ismerek, mindeközben lehet, hogy én lettem volna veszélyben. Csak arra eszméltem fel, hogy Seb megérinti a vállam.

-Öcskös, nem tudom, ki ez a lány, de nem ér ennyit. Koncentrálnod kell. Sőt, mindannyiótoknak ezt javaslom. -nézett körbe a lesújtott társaságon- Emberek, két napja ismeritek ezt a lányt. Lehet akárki. Lehet az, akinek mondja magát, de lehet az is, akinek ez a cikk leírja -mutatott a telefonra. – Bárhogy is, nem azért vagytok itt, hogy homokba dugjátok a fejetek. Nekem se lett volna soha négy világbajoki címem, ha hagyom, hogy ilyeneken rágódjak a hétvége egyik legfontosabb eseménye előtt. Ja, és amúgy egy óra múlva szabadedzés, úgyhogy rohadt gyorsan térjetek észhez, mielőtt én teszek róla. -mondta búcsúzóul, majd egy lemondó sóhajt követően felállt az asztaltól.

Láttam a többieken, hogy igazat adtak a németnek, én azonban képtelen voltam arra gondolni, hogy valaki ennyire átvert. A legrosszabb pedig nem is ez volt. Hanem hogy őszintén elkezdtem kedvelni ezt a lányt. Mikor a többiek szedelőzködni kezdtek, én még meredten bámultam magam elé. Mick, a hétszeres világbajnok, Michael Schumacher fia volt az utolsó, aki befejezte a reggelijét, majd mellém lépett.

-Carlos, tudom, hogy nem ismerjük egymást túl régóta -kezdte a fiatal szőke – de láttam, ahogy valamelyik nap vacsora közben ránéztél erre a lányra. Nem vagyok vak, én ugyanígy néztem a volt barátnőmre. Nem voltam elég tökös hozzá, hogy meghallgassam, ezért elhagyott, – mosolygott szomorúan – szóval légyszi, te ne legyél hülye és menj utána. Tudd meg az igazságot, oké? És igazából ha gondolod, rám is bármikor számíthatsz, ha segítség kell. – paskolta meg a vállam, majd miután megköszöntem a tanácsot, ő is távozott.

Még sokáig emésztettem magamban, amit mondott, és rájöttem, hogy tökéletesen igaza van. Ha tényleg Ellie-nek van igaza, akkor nem csak azért leszek balfék, hogy nem hittem neki és hagytam elmenni, hanem azért is, mert akkor továbbra is veszélyben van, de már nem lesz, aki segítsen neki.

Ezen felbuzdulva vágattam fel az emeletre, ahol a szobájuk volt, azt tervezve, hogy ha kell, azonnal magammal is viszem, akár a világ végére is. Odaérve azonban minden reményem szertefoszlott.

A szoba ajtaja tárva nyitva volt, bent pedig egy szobalány tevékenykedett. Amikor meglátta a döbbent tekintetem, megkérdezte, segíthet-e valamiben, nekem pedig improvizálnom kellett.

-Igen, ne haragudjon, de tegnap ebben a szobában iszogattunk a barátaimmal, és itt felejtettem a telefonom, esetleg bemehetnék körülnézni? -kérdeztem.

-Persze, ahogy óhajtja. Addig én kiviszem az ágyneműket. A barátai ma hajnalban kiköltöztek, de hátha megtalálja, amit keres. -ajándékozott meg egy mosollyal, majd engem kikerülve kiment.

A tény, hogy Ellie szó nélkül lelépett azzal az emberrel csak még kíváncsibbá tett. Körbejártam a szobát, hátha találok valamit, ami közelebb visz a megoldáshoz, vagy akár az igazsághoz. Mikor sehol nem találtam semmit, lemondóan indultam kifelé, azonban az ajtóból még visszanéztem, és megláttam, hogy az ágy alól egy ezüst gyógyszeres tartót. Visszamentem, hogy felvegyem, de amikor megláttam, az szó szerint sokkolt. Egy nagyon erős, általában bipoláris zavarban szenvedő betegek számára felírt orvosság volt, legalábbis ezt írta a Google, mikor rákerestem. A levélből alig használtak néhány szemet, egy pedig annak ellenére, hogy ki volt pattintva, nem fogyott el. Hirtelen megint azt éreztem, amit a cikk elolvasása után. Hogy átvertek és kihasználtak. De most volt bennem még valami. A düh. És hogy soha nem akarom látni azt a nőt többé. Pontosan ebben a pillanatban üzenetem érkezett.

Ellie

Carlos, bármit hallasz, semmi nem igaz. Ne higgy el semmit! Ellie

Néztem egy ideig a sort, amit írt, majd egy erőltetett nevetés után bezártam, és kitöröltem a számát a telefonomból.