Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

12. Vigyázz, kész...!

Carlos

A futam mindig szent és sérthetetlen. A hétvége legfontosabb része, amikor a legjobban számít az eredmény és hogy mit tudsz kihozni az autódból, amin a szerelők éjjel-nappal dolgoztak, hogy a lehető legjobbat adhassák neked. Ezek azok a pillanatok, amikor a legjobban kellene tudod koncentrálni. Nekem most mégsem ment. Reggeli közben teljesen éberré váltam, különösen, hogy a srácokkal kezd körvonalazódni a terv, amivel talán segíteni tudunk Ellienek. Már alig tudtam türtőztetni magam, mert a többiekkel megbeszéltük, hogy a futam után közösen fogunk a lánnyal beszélni, hogy lássuk, szerinte működőképes-e, ami az eszünkbe jutott. Én azonban szerettem volna látni, mielőtt autóba ülök. De mivel erre már sem idő, sem lehetőség nem volt, úgy döntöttem, inkább üzenek neki.

Carlos

Remélem, ma láthatlak a pályán és hogy nekem szurkolsz ;) Utána örülnék, ha tudnánk beszélni. C.

Ellie

Lehet róla szó, de csak ha nyersz egy kupát ;) Vigyázz magadra.

Vigyázz magadra. Ez a két szó többet jelentett mindennél, mert azt mutatta, hogy Ellie nem bánta meg a tegnap estieket (vagy csak nem akarja mutatni) és hogy én is fontos vagyok neki, ahogy ő nekem. Ezekkel a gondolatokkal húztam össze az overallomat és toltam be magam az autóba a glóriát fogva. A sisakomat, majd a kesztyűmet is felvettem, majd, mikor a szerelők mindent késznek találtak, levették a gumikról a melegítőket, és utamra indítottak a rajtrácsra.

Nem indultam rossz helyről, úgyhogy, ha csak nem szúrok el valamit nagyon, talán még pódiumra is kerülhetek, hogy Ellie kérésének eleget tegyek. Előlem csupán a két világbajnoki esélyes, Max és Lewis várják, hogy kialudjanak a lámpák, közvetlenül mögöttem azonban az idei szezon talán legeslegjobban sikeréhes fiataljai, Charles és a még kicsit mindig kómás Lando. Nem lesz egyszerű futam, sőt, már az első kanyarig eljutni sem, hiszen a városi pályák mindig rengeteg, hosszú és folyamatos koncentrációt igényelnek.

Amikor a felvezető kör után ismét felálltunk a rajtrácsra, hogy megkezdjük a körözést Bakuban, csak azon imádkoztam, hogy ne legyen tömegbaleset a rajtnál, mert az könnyen a verseny végét jelentheti néhány pilótának, és nagyon nem akartam közéjük tartozni.

-Rendben, Carlos, a gumihasználatot elnézve minden a tervezett stratégia szerint alakul, maradunk az A tervnél. Ismétlem, A terv. – szólalt meg a rádión keresztül a versenymérnököm.

-Vettem. -válaszoltam sietve.

Néhány pillanattal később az összes piros lámpa kialudt, én pedig azonnal a gázra léptem és nyomtam, ahogy csak tudtam. Max egy kicsit lassan reagált, így mire az első kanyarhoz értünk, már előtte voltam. Sietve belenéztem a tükörbe, hogy felmérjem, mi történt mögöttem, de mire megtettem volna, a kormányomon máris megjelent a felirat, miszerint safety car-t fognak alkalmazni, így lassítani kezdtem. Akkor mégsem tudtuk elkerülni a balesetet.

-Safety car, safety car, tartsd a megbeszélt értékeket. -hangzott fel újra egy utasítás a mérnöktől.

-Mi történt hátul? -hagytam figyelmen kívül a kérést.

-Mazepin összeakadt Latifivel aztán magukkal rántották Yukit a falba. -kaptam a választ.

-Mindenki jól van? -érdeklődtem.

-Igen. Te csak koncentrálj a futamra. Melegítsd a gumikat. -jött az utasítás.

-Vettem. Mi most a sorrend?