Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

8. Ölelések és hideg pillantások

A következő hét villámgyorsan eltelt. Még mindig a szobám fogságában voltam, de egy bizonyos szőke német miatt sosem unatkoztam. Mickkel nagyon könnyedén megtaláltuk a közös hangot, és amikor nem volt edzése vagy megbeszélése, szinte álladóan üzengettünk egymásnak. Ő volt az egyetlen, akivel nyomorult életem minden kis titkát megosztottam, először részben azért, hogy tudja, nem hazudok, aztán pedig azért, mert látszott, hogy őszintén érdekli. Mindeközben persze ő is mesélt magáról, a családjáról, az álmairól, és arról is, mekkora rajta a bizonyítási vágy, hogy imádott édesapja nyomdokaiba lépjen.

Anyával is többször beszéltem, bár az leginkább egyoldalú volt, hiszen mindenáron tudni akarta, milyen elképzeléseim vannak az esküvőmet illetően, de soha nem tudtam kielégítő válasszal szolgálni, így a beszélgetéseink nagy része azzal végződött, hogy borzalmasnak nevezett majd rám csapta a telefont.

Dominic szinte minden egyes nap hajnalban ért haza, ami egyébként nem is lett volna furcsa, de az már mindenképp, hogy a hosszan húzódó találkáira kivétel nélkül mindig a legjobb ruháiban járt. Ez elég szokatlan volt, mivel tudtam, hogy jobban kedveli a kényelmes farmerokat egyszerűbb ingekkel, mintsem hogy egymás után több nap is öltönybe bújjon. Mivel a hét folyamán egyszer sem méltóztatott rám nyitni az ajtót, már csak azt láttam, ahogy csütörtök reggel beszáll egy bérelt autóba, ami majd a repülőgéphez viszi. Mint azt Liztől, aki minden nap meglátogatott és hosszasan beszélgetett velem, sikerült megtudnom, hogy a hétvégén Bakuban rendeznek nagydíjat, így oda fogunk utazni.

Szombat reggel a szokásosnál is nyűgösebb voltam, ugyanis bármennyire is győzködtem Micket, hogy feküdjön le időben és pihenjen, minden áron tudni akarta, hogy tervezem a találkozást a többiekkel. Hát, ezt amúgy én is nagyon szerettem volna tudni. A német fiú szerint enyhén szólva is látni sem akarnak, pedig még nem is tudják, hogy egyáltalán ott leszek. Amikor azonban meglátták Dominicet a sajtókonferencián, Carlos állítólag fogta magát, és egyszerűen kisétált két kérdés közt, Charles pedig csúnyán nézett és egy szavas válaszokat adott a kérdezőknek. Az ébresztőm megszólalása után pislogtam néhányat, majd oldalra fordulva kinyomtam azt. Felültem, majd a babakék falakkal körbevett szobát kezdtem el szemlélni, hogy van-e valami, amit tegnap elfelejtettem bepakolni. Amikor láttam, hogy minden indulásra készen áll, felkeltem, majd egy gyors zuhany után felöltöztem. A néhány órás repülőút miatt egy egyszerűbb, babarózsaszín bodyt és egy fehér, magas derekú farmert húztam magamra, a lábamra pedig egy egyszerűbb nude magassarkú szandál került. A kezembe vettem a fehér borítéktáskámat, melyen a monogramom virított arany betűkkel, majd a bőröndömet magam után húzva távoztam a szobából, amelyet Liz már reggel kinyitott. A konyhában magamhoz vettem a vajas croissantom és egy üveg kólát, majd az ajtóhoz indultam, amikor a telefonom csörögni kezdett, a képernyőn pedig Mick neve jelent meg.

-Szia, mizujs? -köszöntem a barátomnak jókedvűen. Hihetetlen, hogy egy kis meleg és napsütés mennyit tud dobni az ember hangulatán.

-Szia, Ellie -köszönt ő is. -Csak azt akartam kérdezni, elindultál-e már és hogy mikor jössz. Már alig várom, hogy végre élőben is megismerjelek.

-Most indulok a reptérre, szóval mire végzel az időmérővel, már ott is leszek. Ha jól tudom, ugyanabban a szállodában leszek mint ti, szóval ha minden úgy alakul és meg tudok szökni, esetleg találkozhatnánk is.

-Remekül hangzik, de tulajdonképp pont ezért is akartam veled beszélni. Ma reggel Charles áthívott estére videojátékozni, szóval arra gondoltam, meglephetnénk őket azzal, hogy te is ott vagy. -lendült bele egyből a tervezgetésbe. -Akkor elmondhatnál nekik mindent, ami történt és biztosan hinnének neked.