Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

15. Békés Svájc

-Na mizujs, Hermosa, szökünk? -kérdezte, én pedig sikítva borultam a nyakába, majd ott, a menekülési akció kellős közepén hosszan és mélyen megcsókoltam a férfit.

-Te meg hogy kerülsz ide? Vagy nem is... az előbb beszéltünk. Már akkor is itt voltál? -zavarodtam össze, amikor ajkaink elváltak egymástól.

-Nem egészen. Éppen hazafelé tartottam a gyárból, amikor Mick felhívott, hogy George említette neki, hogy lehet, hogy szükséged lehet rám ma este. Nem tudom, miért vagy hogyan, de úgy gondoltam, teszek egy kitérőt. És milyen jól tettem. -mosolygott rám, miközben én továbbra is az ölébe ültem, kezeit pedig a csípőmön pihentette és apró köröket rajzolt rá.

-Hosszú történet. Az az egy biztos, hogy minél hamarabb el kellene tűnnünk éppen, vagy legalább bezárni a gép ajtaját. -kaptam a fejem abba az irányba, ahol az imént beléptem, miközben az ablakon át láttam, amint Dominic magánrepülője lassan mellénk gördül és lassan megáll.

Szerencsémre valószínűleg pont emiatt mi megkaptuk a felszállási engedélyt, a stewardess pedig becsukta az ajtót, elhaladva mellettem pedig rám parancsolt, hogy üljek a helyemre és kössem be magam. A szám szélét rágva néztem, ahogy Dominic sietve lerobog a lépcsőkön, valószínűleg azért, hogy minél hamarabb otthon lehessen és kitölthesse rajtam a dühét, ám ekkor a mi gépünk lassan araszolni kezdett hátrafelé, hogy a kifutópálya felé vegye az irányt.

Amikor a gép már jó néhány perce a levegőben volt, Carlos a velem szemben lévő ülésben kioldotta a biztosági övét majd intett nekem is, hogy tegyek ugyanígy és a kezemet megfogva ismét az ölébe húzott, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Nem szeretem, ha aggódsz. -mondta, mire meglepetten néztem rá. -Tudom, hogy feszült vagy. Látszik. Harapdálod a szád. Bár megjegyzem, ezt én is szívesen tenném. -hajolt közelebb incselkedve, annyira, hogy már éreztem a nyakamon a leheletét, amitől kirázott a hideg.

-Megteheted, ha szeretnéd. -suttogtam vissza, miközben a szempilláim lecsukódtak. Carlos nyelt egyet, majd megnedvesítette az ajkait és megszüntette a köztünk lévő távolságot. Ez a csók azonban más volt, mint az eddigiek. Lassú és érzelmektől fűtött volt, nem volt benne semmi sietség. A spanyol kezei lassan felkúsztak a csípőmről a hajamba, hogy még közelebb húzhasson magához. Fél kézzel én is Carlos dús, sötét fürtjeit markoltam, a másikkal pedig felfedezőútra indultam. Végigsimítottam széles vállait, majd pólón keresztül végig húztam a kezem kidolgozott, izmos hasán is, amellyel egy sóhajt csaltam ki belőle. Hirtelen kezdett nagyon meleg lenni az utastérben ott, több ezer méter magasan. A csókjaink elmélyültek, én mégsem álltam még készen komolyabb fordulatokra. Elvégre csak néhány hete ismertük egymást. Valószínűleg a spanyol is ezen a véleményen lehetett, mert egy utolsó mélyebb csók után eltolt magától egy kicsit, majd egy puszit lehelt a homlokomra, és még jobban az ölelésébe húzott, majd megtalálva a legkényelmesebb pozíciót, felefúrtam a fejem a vállába. Nem tudom, hány percig ülhettünk így szótlanul, amikor a fiú megszólalt:

-Na, sikerült elterelnem a gondolataidat, ugye?

-Az nem kifejezés -nevettem fel, felidézve az elmúlt perceket.

-De azért, ugye elmeséled, miért tartunk épp Svájcba? -kérdezte halkan.

-Svájcba? -emeltem meg kissé a fejem, majd rájöttem, hogy Mickhez megyünk, aki jelenleg ott lakik. -Ó, igen, oké. Hát az úgy volt...

Amikor hosszan elmeséltem Carlosnak mindent a tárgyalástól elkezdve Lewis hívásáig és az utamig a repülőhöz, a fiú hosszan hallgatott, majd először fel akarta hívni Totot, hogy gratuláljon neki a leleményes tervhez, mire figyelmeztettem, hogy elvileg engem is köt a titoktartás, ahogy mindenki mást is, szóval ő erről nem is tudhatna. Ekkor azt javasolta, hogy kapcsoljam ki a telefonomat, nehogy a kedves jegyesem esetleg lenyomoztassa vagy el próbáljon érni, és miután igazat adtam neki, így is tettem. Szinte végig beszélgettük az utat, részben azért, mert nagyjából egyáltalán nem ismerjük egymást, részben pedig, mert ez volt a világ legmegnyugtatóbb tevékenysége, amit el tudtam képzelni. Amikor a gép leszállt Svájcban, a reptéren egy autó várt ránk, hogy Mickhez vigyen minket.