5. A közveszélyes őrült

977 34 2
                                    


Azt hiszem, most volt először, hogy nyugodtan, rémálmok nélkül aludtam volna több órát egyhuzamban. Sajnos azonban a valóság, ami soha nem szépíti a dolgokat, nagyjából hajnali háromkor, mint valami tank tört be a tökéletes álomvilágomba.

Dominic ugyanis éppen ekkor látta elérkezettnek az időt, hogy az ajtót kivágva, piszkosul részegen betámolyogjon a szobánkba. Először úgy tettem, mintha aludnék, de rajta tartottam a fél szememet, amit jól is tettem, mert a következő pillanatban lerántotta rólam a takarót.

-Ébresztő, Kiscsillag! - mondta gúnyosan, lassan forgó nyelvvel. – Most játszani foguk.

-Normális vagy? Mit művelsz? – kérdeztem a meglepettségtől bénultan, de amikor a következő pillanatban a hajamnál fogva húzott végig a fürdőbe, minden próbálkozásom szertefoszlott, hogy erősnek tűnjek, és hangos zokogásban törtem ki.

*

Azt hiszem, mindenki jobban jár, ha az ezután következetteket nem részletezem. Ha eddig bármikor is azt állítottam volna, hogy Dominic durván bánik velem, na azt az érzést legalább ezerszeresére fokozta. Biztos vagyok benne, hogy eltört a csuklóm, mert iszonyatosan be van dagadva és pokolian fáj, a szám felhasadt, és szokásosan mindenütt kék-zöld vagyok. Tegye fel a kezét, aki ezutóbbin meglepődött. Ja, én sem. És persze ha mindez nem lenne elég, most mindketten magyarázkodhatunk. Ő azért, hogy miért tört ripityára az zuhanyzó oldalát képező üveg, én pedig azért, hogy miért szivárog még mindig vér a fejemből. Mint mondtam, nem részletezném, de azért eléggé fáj, ha szabályosan beleverik az ember említett testrészét egy ilyen vastag cuccba, na.

Jelenleg péntek délután három óra van, azaz a második szabadedzés pillanatokon belül kezdődik, én azonban továbbra sem tudok még csak felülni sem. Egyedül vagyok, a vőlegényem pedig valószínűleg negédesen társalog a boxutcában valami milliárdossal. Lüktet minden porcikám és valószínűleg elég vért vesztettem, hogy szédüljek. Az egyedüli dolog, ami 10 perc erőgyűjtés után sikerült, hogy lemásszak a földön heverő telefonomhoz, ami az utóbbi fél órában folyamatosan jelezte a bejövő üzeneteimet, amiket azonnal meg is nyitottam. A többsége a tegnap megismert pilótáktól, valamint Charlotte-tól és Carmentől jöttek, de feltűnt egy csoportchat is, aminek (valószínűleg Lando) a Menekítsük ki Leant hadművelet nevet adták.

Menekítsük ki Leant

Lando: Jó reggelt, Csipkerózsika. Minden oké? Csak mert mindjárt szabadedzés és még nem láttunk.

Daniel: Ellie, hol vagy? Itt az idióta Davis a boxunkban, de téged sehol nem látlak.

George: Baszki, most már nálatok van? Az előbb még itt volt.

Charlotte: Csajszi, tényleg aggódunk. Írj már valamit

Carmen: Ellie, melyik szobában laktok? Odamegyünk, de a hülye recepciósok nem hajlandók megmondani.

Charles: Szeretném jelezni, hogy a faszfej most már a Ferrarinál van, de előttünk a Mercedestől jött ki.

Max: Red Bullnál is jelen. Mi a francot akar? El, te meg válaszolj már, hogy jól vagy-e! Kezdünk nagyon aggódni.

*

Carlos

Hermosa, legalább nekem válaszolj, kérlek.

Vagy hívj, ha akarsz.

Vagy legalább a szobaszámod írd meg.

Csak segíteni akarunk...

Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETTWhere stories live. Discover now