Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

7. Szőke herceg fehér lovon

Néhány órával korábban

Amikor Dominic a kórházból egyenesen a reptérre vitt, hogy elinduljunk haza, azt hittem, a többiek előbb-utóbb keresni fogak. Hogy majd üzenetekkel bombáznak, hogy hová tűntem, mi történt, stb. De minél tovább vártam, annál egyértelműbbé vált, hogy nem fognak keresni. Hiába tudtam, hogy ma van az időmérő, hogy valószínű mindannyian izgulnak, mégsem értettem az egészet, amikor tegnap még mindent tűvé tettek értem.

A felszállás után csak dühösen bedugtam a fülem és vártam, hogy a kedvenc zenéim megnyugtató dallamai ellazítsanak, de ez több okból sem történhetett meg. Egyrészt, az agyam folyamatosan pörgött azon, hogy vajon én rontottam-e el valamit. A másik dolog azonban minden kérdésemre választ adott. A velem szemben levő ülésen ugyanis Dominic éppen videokonferenciát tartott a családja ügyvédjeivel és sajtósaival.

-Mindent elintéztem egy közleménnyel -mondta az említett, amikor arról kérdezték, mire készüljenek a kórházi eset orvoslását illetően. – elmondtam, hogy a nő beteg, nem vette be a gyógyszereit és valószínűleg ezért zúzott szét mindent odabent. -jelentette ki, mire felvont szemöldökkel hallgattam, mégis mit volt képes hazudni, hogy magát óvja.

-De a rendőrség nem fog gyanakodni Önre, Mr. Davis? Elvégre az ujjlenyomatai mindenütt ott hevernek a szobában, minden egyes összetört dolgon. -kukacoskodott az egyik férfi, akinek a hangját nem tartottam ismerősnek.

-Én is gondoltam erre, elhiheti -hallgattatta el nyomban – de mivel én is a szobában laktam, nem tartozom magyarázattal azt illetően, hogy mi mindent fogdostam össze odabent. Plusz, elrejtettem valamit, ami szintén engem fog igazolni. A család orvosával felirattam egy igen erős gyógyszer a bipoláris zavarra, amiben állításom szerint Miss Martinez szenved, a doboz tartalmát pedig gondosan elszórtam a lakosztály különböző pontjaira, hogy az esetlegesen odatévedő újságíróknak biztosan ne legyenek kétségei afelől, hogy ki mondja az igazat. -mosolyodott el büszkén, majd elköszönt a beszélgetőpartnereitől, én pedig robbantam.

-Te tényleg pszichopatának állítottál be a fél világ előtt hogy magadat mentsd? Tényleg ilyen gyáva vagy? -visítottam, majd a köztünk levő asztalon átmászva ott ütöttem, ahol értem. Ő azonban csendben nézte a dühöngésem, majd csettintett, mire két őr, köztük Walter is megjelent, lefogtak, majd a székembe kötöztek, ahol az út további részét töltöttem.

-Akkor hadd mondjam el, mit okozott a kis akciód még így is, hogy kézben tartottam a dolgokat. Elestem egy évi több milliárd dollárt hozó befektetéstől, a tíz csapatból öt már most kijelentette, hogy semmi esetre sem tárgyalnának a cégünkkel a közeljövőben, mert a te mentális állapotodról szóló hírek árthatnak az ő jóhírüknek is. Most legszívesebben elvágnám a torkod, remélem tudod. -nézett rám, akárcsak egy darab szemétre. – Mégis, mivel szükségem van rád, az a büntetésem számodra, hogy a jövő hétig a szobádba zárlak, enni pedig maximum kenyeret kapsz. A hétvégén azonban megint futamra megyünk és erősen ajánlom, hogy ezúttal ne hozz rám szégyent. Csütörtökön indulok, te azonban csak szombat este jössz utánam, hogy megkíméljem az idegeimet. Remélem világos voltam. -zárta le a beszélgetést, majd ismét telefonálgatni kezdett.

Néhány percig még bámultam a felhőket az ablakból, majd egyszer csak, akár egy villámcsapás, értettem meg mindent. Mi van, ha a többiek azért nem válaszolnak, mert azt hiszik, Dominic mond igazat? Mi van, ha ezért haragszanak rám?

A telefonomat előkapva azonnal írtam Carlosnak, hogy ne higgye el, bármit is olvas, és bár láttam, hogy azonnal megnyitotta, nem írt vissza, hiába vártam. A legnagyobb megdöbbenés azonban csak ezután következett. Amikor át akartam menni a közös csoportunkba, a rendszer azt írta ki, hogy többé már nem vagyok a csoport tagja, így nem olvashatom el az oda érkező üzeneteket. Azonban ezen felül észrevettem még valamit. Néhány hete a telefonomra telepítettem egy applikációt, ami folyamatosan hangfelvételt készít, ha a készülék be van kapcsolva. Eredetileg arra terveztem felhasználni, hogy meggyőzzem a szüleimet, hogy az állítólagos vőlegényem hogy beszél és bánik velem, most azonban valami egészen másra is használhatnám. A telefonom memóriájában ugyanis most ott hevert a bizonyíték a tegnapi bántalmazásra és arra is, ahogy beismeri, hogy az egész az ő műve volt.