Runaway Bride (Carlos Sainz fanfiction) BEFEJEZETT

16. Velünk vagy ellenünk?

-Terhes...-suttogtam, miközben fogalmam sem volt, mi történik.

-Ezt nem értem...-meredt maga elé Mick is értetlenül. -Ha annyira azt akarta láttatni, hogy veled készül házasodni, akkor mégis miért vitte azt a libát nyilvános helyre, ha tényleg terhes?

-Szerintem nem az ő ötlete volt. -kezdtem gondolkodni. -Dominic ennél sokkal okosabb. Van egy olyan sejtésem, hogy erre még ős sem számított. Mi van, ha Aida pont most mondta el neki? Vagy nem tudom, srácok. Lehet ez a nap még ennél is őrültebb? -dörzsöltem meg az arcom két kézzel, mire Gina felkiáltott.

-Nehogy ilyet mondj, csajszi! Nem tűnt még fel, hogy valahányszor valaki ilyesmit mond, csak még rosszabb lesz minden?

-Ne már Gina, ne hülyéskedj. Az egész nem jelent...semmit. -mondta Carlos, de időközben a telefonom kijelzőjére pillantott, ami új bejövő hívást jelzett...anyától, jézusom. Míg én döbbenten, pislogás nélkül meredtem a készülékre, a német lány Carlossal kezdett vitatkozni, miszerint ő márpedig megmondta, hogy ez lesz.

-Angyalom- szólított meg Corinna -nem szeretnék beleavatkozni a dolgaidba, de talán jobb lenne, ha felvennéd édesanyádnak a telefont. Lehet, hogy aggódik. -nézett rám szomorúan, mintha vele is előfordult volna, hogy valamelyik gyermeke nem vette fel a telefont neki.

Éppen ezért, mert láttam, mennyire szeretné, egy nagy sóhajtás után rányomtam a hívás fogadására, majd egy pillanatig habozva beleszóltam.

-Anya? Miért hívsz ilyenkor?

-Ellie? Szépségem, mondd csak, hogy vagy? -szólt bele anya is, de a hangja a szokásosnál jóval inkább tele volt érzelemmel, sőt, talán egy árnyalatnyi aggódást is felfedeztem benne, épp, ahogy Corinna jósolta.

-Jól, anya, nincsen semmi baj. Miért? -válaszoltam még mindig kissé hidegen.

-Csak mert láttuk apáddal a híreket...hogy Aida...na, hát hogy állapotos. És...-dadogott zavarában- arra gondoltunk, mi van, ha igazak voltak a hírek? Hogy ők ketten kapcsolatban vannak? És akkor eszünkbe jutott, amikor panaszkodtál, hogy bántott. Kislányom, akkor igazat mondtál? Tényleg hozzád mert nyúlni? -kérdezte, mire kikerekedtek a szemeim, majd a többiektől elnézést kérve felmentem a szobánkba.

-Anya, én sosem hazudtam nektek. Dominic eléggé, hogy is mondjam, indulatos ember. És legtöbbször rajtam töltötte ki a haragját. Az egyik legutóbbi alkalommal, Monacoban kórházba is kerültem miatta. El akartam meneküli, de nem tudtam, pedig kezdtem már testileg és lelkileg is tönkre menni. -kezdtem el könnyezni.

-Jajj, édesem, bár segíthetnénk valahogy. -csuklott el anya hangja is. -De hiába hiszünk most már neked, aláírtuk a papírokat Dominic-kal, így pedig mi már nem avatkozhatunk bele a dolgaitokba. Hivatalosan legalábbis. -hallottam a hangján, hogy az utolsó mondatnál elmosolyodott. -Nem hivatalosan azonban apád és én is mindenre hajlandóak vagyunk.

-Igazán hálás vagyok nektek. De az az igazság, hogy a helyzet megoldódni látszik. Kaptam ugyanis munkát a Mercedesnél, mint sajtós, és szereztem néhány új barátot, a pilótákat, akik mindenben segítenek.

-Ez nagyszerű, drágám, örülök, hogy biztonságban vagy. Apád pedig mindeközben amúgy megőrült a háttérben, ha nem hallanád, mert bezsongott, hogy ismered személyesen a pilótákat. Ja, és azt üzeni, hogy üdvözöl valami...kit mondasz, drágám? -szólt hátra, valószínűleg apának- szóval, üdvözli Hamiltont. -mondta, mire mindketten nevetni kezdtünk. Ezután még beszéltünk néhány apróságról, úgy, mint az esküvő lefújása (Dominic háta mögött) vagy a családi ügyeink, amiket régen nem vitattunk már meg. Összességében talán azt mondanám, végre valahára kibékültünk, és így hogy a teljes támogatásukat élveztem, boldogan mentem vissza a többiekhez, akikkel további 4 napig élveztünk a Schumacher villa adta lehetőségeket, mire mindenki ment a maga útjára, azaz a következő futamra.