Levadászva

2

Tristan

A telefonom csörgésére keltem ami az ágy melletti éjjeli szekrényre volt letéve.

- A rohadt életbe..... - túrtam bele a tegnap este még tökéletesre állított hajamba, majd felülve a mobil után nyúltam:

- Ajánlom hogy kurva fontos legyen amiért felköltöttél Jay.
- A tőled megszokott baráti fogadtatás. Mi van hosszú volt az éjszaka?
- Inkább mond mit akarsz.
- Helyzet van, úgyhogy szedd össze magad és told be a segged az apád cégéhez.
- Mióta osztogatsz nekem parancsokat?
- A legjobb haverodként jogom van hozzá nem?

Mire válaszolni akartam felébredt a mellettem lévő fekete hajú szépség:

- Tristan gyere bújj ide mellém. Még nagyon korán van.

- Gondolhattam volna hogy megint egy csajjal voltál - nevetett Jay a telefonba.
- Csak levezettem a tegnapi munkám okozta fáradtságot.
- Igen, minden munkád után ezt csinálod, sőt akkor is mikor nincs. Ez lassan átmegy sportba tesó.
- Ki kell elégíteni az igényeimet. Mond meg az apámnak hogy fél óra és ott vagyok - válaszoltam majd vonalat bontva kikeltem az ágyból és elkezdtem felöltözni.

- Tristaann.......ne öltözz! Inkább gyere ismételjük meg a tegnap estét - szólalt meg nyivákolós hangon ismét.
- Ez eddig tartott baba, mennem kell!
- Naaaa......- kelt ki az ágyból, mire láttam hogy a csupasz testét egyedül az én ingem fedi. Amint elém ért elkezdte csókolgatni a nyakam, a újjai pedig az alsógatyám körül vándoroltak. - Valamivel csak maradásra tudnálak bírni nem?
- Szép gondolat - állítottam meg a kezét, majd eltolva magamtól a falhoz szorítottam és széles mosolyra húztam a számat. - Csak az van, hogy én sose fekszek le kétszer ugyanazzal a nővel. Egyszeri alkalomnak nem voltál rossz.
- Ezt hogy értsem?
- Úgy ahogy mondtam, ja és ezt elkérném ha nem haragszol - vettem le róla az ingemet.
- Kihasználtál?

Erre a kérdésre önkénytelenül is elnevettem magam.

- Miért mire számítottál ? Esküvőre?
- Tristan...ne ne csináld ezt velem - jött utánam sírós hangon könyörögve. - Én szeretlek téged!
- Majd túl leszel rajta Monica - válaszoltam, majd az öltönyömet magamra kapva az ajtó felé indultam.
- Nem Monica a nevem hanem Sandra!
- Leszarom a neved - csuktam be magam után az ajtót, mire hallottam hogy még toporzékol egy sort.

A liftből kiszállva a bejárat előtt parkoló kocsimba ülve a cég felé vettem az irányt.