Levadászva

23

Xamira

- Megőrültél? - vont kérdőre Ana ahogy a parton deszkával a kezembe álltam a versenyre készen. - Itt akkora vihar lesz nemsokára! Nézz már a tengerre mekkora hullámok vannak Xamira. Fúj a szél mint az állat. Én aláírom hogy egy nagyon profi szörfös vagy, de ez egyáltalán nem a legalkalmasabb idő erre..........

A barátnőm mondandója közben végig a pár méterrel mellettem álló ellenfelemmel szemeztem. Az igazsághoz tartozik hogy méginkább felidegesített Tristan viselkedése ahogy azzal az öntelt képével a víz felé sétált.

........Xamira???? Figyelsz rám? - integetett az arcom előtt a barátnőm.
- Beletaposok abba a beképzelt pofájába! - jelentettem ki majd én is elindultam a kezdéshez. - Kerül amibe kerül!
- Jaj ennek nagyon nem lesz jó vége! - vágta rá Ana majd követni kezdett.

Hatalmas tömeg gyűlt körénk akik mind fütyüléssel és tapssal bíztatták a verseny kezdetét. Elképesztő hangulat volt a parton a viharos idő ellenére is. Ahogy Tristan mellé értem egymásra néztünk majd a kommentátor vette át a szót:

- A szabályok tehát akkor világosak! Az nyer aki több pontot kap. A pontokat a versenybírók fogják adni akik a technikátokat értékelik. Tehát minél nehezebb fogásokat mutattok be, a pontjaitok annak értelmében nőnek....

- Félsz? - nézett rám felvont szemöldökkel Tristan amitől mosolyra húzódott a szám:

- Csak szeretnéd!
- Pedig jobban tennéd!
- Félni neked lenne okod, de ne aggódj majd valamennyit megpróbálok meghagyni a büszkeségedből miután felmostam veled a padlót! - jelentettem ki, majd ismét egy széles vigyor ült ki az arcára.

-.........tisztességes és sportszerű versenyt várunk el! Amennyiben, ha egyikőtök leesik a deszkáról vagy feladja a versenyt értelem szerűen a másik győzött. Akkor hát amire mindenki vár......KEZDŐDJÖN A VERSENY!

Ahogy elhangzott a kürt hangja egyszerre indultunk meg a hullámok irányába. A víz rettenetesen hideg volt, és evezni sem volt egyszerű mert a karom még mindig hagyott kivetnivalót maga után a robbanás miatt. Voltam már jobb formámba is, viszont az hatalmas löketet adott hogy le akartam győzni. Az első ugrásom tökéletesen sikerült amit a parton a közönség is hallhatóan díjazott, viszont amint oldalra néztem Tristan is egy eszméletlenül nehéz fogással indított, ami a pontjaiban is megmutatkozott.

- Ez hogy tetszett cica? - kacsintott rám.

Egy mély és ideges levegővétel után egy másik hatalmas hullám felé eveztem. A karomon már éreztem hogy az ellenállással szembeni úszás annyira nem tetszik neki, de próbáltam kizárni a fájdalmat és a fogásra összpontosítottam. Ahogy leérkeztem még feldobtam a figurát egy kézen átfordulással is a deszkámon. A hajlékonyságomat, és tökéletesre fejlesztett egyensúlyérzékemet is kihasználtam a siker érdekében ami tetszett is a bíráknak ugyanis átvettem a vezetést.

- Nem is rossz! - nézett elismerően Tristan. - Végre egy méltó ellenfél!
- Még csak most kezdek belejönni! A java csak ezután jön - válaszoltam majd mosolyogva hozzátette:

- Ám legyen!

A kijelentését követően egy érkező hullám felé evezett, viszont ami nem tetszett hogy az idő az egyre csak rosszabb lett. Rettenetesen erős szél fújt és az ég is elsötétedett, ami megnehezítette a dolgunkat mert emiatt egyre inkább nehéz volt a vízen maradni. Olyan volt mintha valami tornádó lenne készülőben. De az ugrását követően a szavam is elakadt. Az egyik legnehezebb technika továbbfejlesztését mutatta be hiba nélkül egy brutál erős hullámból kiérkezve. Valóban okkal volt ő a szörfbajnok, de ez engem csak egyre inkább belelkesített. Elkezdtem nézelődni hogy melyik érkező hullámot válasszam majd megláttam egy óriásit, ami szerintem a legnagyobb volt az eddigiek közül. Ha ezt elkapom meg is nyertem a versenyt!
A deszkán felállva éppen az ugrásra készültem mikor a félcsőből kiérkezve észrevettem egy kiálló uszonyt és már az érkezésemen se tudtam koordinálni, egyenesen a cápa felé tartottam.

- XAMIRA VIGYÁZZ!!!

A következő pillanatban már csak egy lökést éreztem magamon és azt ahogy lerepülök a deszkáról egyenesen a vízbe.