Levadászva

28

Tristan

- Halljam mit akar! - álltam meg az asztal előtt míg ő kényelmesen helyet foglalva leült velem szemben.

Az irodába hárman tartózkodtunk, a többiek kint vártak, mivel egyedül Xamirának mint a lánya, van meg az az előjoga hogy részt vehessen vagyis az úgynevezett "öröklési kiváltság". Ez engem is rengeteg mindenre feljogosított amíg vezér nem lett belőlem. Egész úton kézzel lábbal tiltakozott hogy az apja a Fehér Tigrisek központjába hozzon el.
Jay szintén célzott rá legalább vagy húszszor hogy elment a józan eszem hogy idejöttem az oroszlán barlangjába teljesen egyedül, és még egy nőt se csináltam fel hogy legalább meglenne a következő örökös ha engem kinyírnának a hülyeségem miatt.
Igaz ami igaz ez valóban merész húzás volt még tőlem is, de ha meg akart volna ölni akkor azt már a helyszínen is megtehette volna. És be kell valljam majd megölt a kíváncsiság hogy a legendás Tigrisek vezetője milyen ajánlattal állhat elő a számomra.
Rettenetesen furcsa volt ez a szituáció mert elég ritkaság számba megy a maffiózók világában hogy két vezér tárgyal, bármiről is legyen szó. Nem éppen az ész érvek emberei vagyunk.

- Foglaljon helyet nyugodtan ahol csak jól esik - mutatott körbe az irodájában, majd amint látta hogy nem érdekel a körítés, intett egyet és az egyik maszkos embere egy aktát adott a kezébe. - Három hete négy ügynökömet ölték meg ugyanazzal a módszerrel amivel ismét két kiváló emberemnek vették el az életét. A chipek kivágva, és a testükre ez a szimbólum vésve.

Ahogy elém csúsztatta én meg kinyitottam a szavam is elállt. A holttestek mindegyike egy sárkánnyal volt megjelölve, centiméterre pontosan ugyan így találtuk meg az én embereimet is annyi különbséggel hogy bennük tigris minta volt.

- Ez nem bizonyít lófaszt se - jelentettem ki majd az aktát az asztalra vágva folytattam - ezt ti is elrendezhettétek a magatok javára hogy úgy tűnjön mintha nem csak az én embereimet mészárolnák le. Komolyan azt várjátok hogy bevegyem ezt a faszságot?
- Szerinted megöletünk a mi klánunkból is ügynököket csak hogy te elhidd amit mondunk? Tudod én velük nőttem fel! Mind a kettő a barátom volt akiknek a képét az aktába láttad! - csattant fel az asztaltól idegesen Xamira.
- Hidd el tudom milyen az amikor a kikötőben megtalálod a barátaid holttestét! - válaszoltam ingerülten majd amint az apja csendre intette Xamirát folytatta:

- Mivel az embereiteket nem mi öltük meg és ti sem a mieinket ezért nyilvánvaló a szituáció hogy valaki egymás ellen akárja ugrasztani a két szervezetet.
- Honnan veszi hogy nem én voltam aki elrendelte hogy végezzék ki őket? - tettem fel a kérdést az asztalra támaszkodva.
- Tetszik a bátorságod!- mosolyodott el az apja majd felállva a székből felém indulva egy borítékot tett le elém - Innen veszem!

Kinyitva két biztonsági kamera kép volt előttem amin egy teljesen beöltözött maszkos alak volt, a másik képen pedig a karja felnagyítva rajta egy kígyó tetoválással. Alig látszódott az eredeti fotón de nagyon pontosan fel volt élesítve így egész jól kivehető volt a minta amit szabad szemmel nem venne észre az ember.

- Ezt az egyik raktáramnál lévő felvételen találtuk ahol az embereimet kivégezték. Pontos munkát végeztek de elkövettek egy hibát. Az egyiküknek a sérült karjáról leszakított anyag pont annyit mutatott hogy a kamera fel tudja venni. Valószínűleg a te ügynökeiddel is ezek az illetők végeztek.

- Az nem lehet! Kígyó szimbóluma senkinek nincs - állapotta meg Xamira a képet nézve akinek láthatóan szintén új volt az információ.
- Hát ez a probléma! - válaszoltam. - Ha pedig egy új szervezetről lenne szó akkor ők nem lennének ilyen hülyék hogy megtámadják a két leghíresebb maffia klánt. Ráadásul ilyen magasan képzett emberekben akik meghaltak, még egy gyakorlott maffiózó is nehezen tudna kárt tenni. Itt valami nagyon nincs rendben. Azt......
- ...... akarják elérni hogy mi nyírjuk ki egymást! - fejezte be Xamira a mondatomat majd az apja folytatta:

- Tehát itt egy személyes ügy van a háttérben ami úgy néz ki mindkettőnket érint! Mivel nem tudjuk kivel vagy mivel van dolgunk ezért célszerű lenne ha nem egymásra fognánk a fegyvert hanem a valós célpontra koncentrálnánk. Ezért az lenne a javaslatom hogy amíg ki nem derül az elkövetők azonossága, bármilyen új információ van arról a másiknak tudnia kell!
- Apa ugye nem azt akarod mondani hogy fogjunk össze a Fekete Sárkányokkal? - vonta kérdőre az apját.
- Tulajdonképpen de! Nem akarok több felesleges halálesetet.
- Ebbe Tristan úgyse egyezi.....
- Rendben van! - vágtam rá. - Nekem is érdekem az embereim biztonsága. De én is támasztanék egy feltételt Mr.Hollson! Mivel a Fehér Tigrisek uralma alatt van az egész nyugati partszakasz ezért a beszállító hajóimnak sajnos kerülniük kell ha árut hoznak, ami jelentős időveszteség....
- És gondolom használni szeretnéd! - fejezte be a mondatomat - Legyen.
- MICSODA? - háborodott fel Xamira. - Itt mindenkinek elment az esze? Mégis hogy gondoljátok hogy ezer éves ellenségekként hirtelen majd a legjobb csapatot fogjuk alkotni? Bárki is ez a klán én megtalálom és elintézem őket! Nincs szükségem rá! - mutatott felém majd elmosolyodva felé hajoltam.
- Tudod cicavirág ez egy előnyös alku számomra, ráadásul ha téged ez idegesít már megérte!
- Hogy az a.......- puffogot Xamira majd az apja vágott a szavába:

- Akkor megegyeztünk Mr. Wright?
- Meg! - ráztam kezet vele.