Levadászva

30

Tristan

- Gyere! - válaszoltam az irodaajtóm mögötti kopogó hangra.

Egész nap papírokat néztem át és az egyébként se fényes kedvemre még egy jó erős fejfájás is rátett egy lapáttal.
Egyedül a mellettem lévő whiskey-s poharamban leltem némi örömet.
Mikor felnéztem, az ajtón Vanessa jött be egy tálcával a kezében, a hóna alól pedig egy dosszié lógott ki amit az asztalomhoz sétálva óvatosan letett elém. Miután végigmértem a tálca tartalmát, láttam hogy két pohár vaníliafagyi van rajta.

- Itt vannak az akták amiket kértél!
- Nem téged biztalak meg ezzel! És ez mi?

A kérdésemet követően alig észrevehetően elpirulva halvány mosolyra húzta a száját:

- Tudom.......csak mostanában annyira elfoglalt vagy hogy alig látlak. Észrevettem ahogy Maxim az iroda felé jön és megkértem hogy inkább én hozzam be neked. A vanília fagyi pedig apróság.

A válaszát követően a szemöldököm a homlokomra szökött.

- Te most viccelsz velem?
- Én a-azt hittem örülni fogsz Tristan. - nézett rám csalódottan. - Gyerekként imádtad, mindig megettünk egy pohárral ha rossz kedved volt, gondoltam.........

- Ne gondolj semmit Vanessa! - vágtam a szavába. - Neked az a feladatod hogy a szállítmányaim gond nélkül eljussanak oda ahová azt én mondom! Múltkor is fennakadás volt a Riói beszállítóval! Azért mert nem szóltam érte nem azt jelenti hogy el van nézve. Kibaszottul tudod hogy nem tűröm el a hibákat!

- Én csak azt hittem hogy ettől jobb kedved lesz és.......- vágta rá elcsuklott hangon miközben a padlót nézte.

Nyilvánvaló volt a számomra hogy a tegnapi napra utalt mikor visszaérve a Tigrisektől, ismét arra a hírre érkeztünk meg Jayel hogy újabb emberemet ölték meg.

-........És azt hitted jóízűen elfagyizgatok veled miközben valaki újabban a klánunk mészárlásával üti el a szabadidejét? Az hogy gyerekkori barátok vagyunk nem mentesít fel arra hogy eltérj a munkakörödtől az engedélyem nélkül! Mi a világ két legnagyobb befolyásával rendelkező maffia szervet egyike vagyunk! Nem egy napközis játszótér ahol kedvedre azt csinálsz amit akarsz! Ez volt az utolsó hiba amit elnéztem neked!

Vanessa tekintete végig a földet kísérte. Utáltam ilyennek lenni, de amit megkövetelek azt megkövetelem! Ezen a szinten nincs helye hibának.

- Bocsáss meg Tristan!
- Ha nem lennék tisztelettel az apáink közös múltjára akkor ezt nem úsznád meg ennyivel! - jelentettem ki majd az asztalra mutattam - Vidd ezt innen és távozz!

- Igenis! - hajolt meg majd gyorsan megfogta a tálcát és elhagyta a helységet.

Éppen hogy bezáródott az ajtó Jay lépett be.

- Miért sírt Vanessa? - érdeklődőt ahogy helyet foglalt.
- Megtaláltad? - tértem a lényegre majd a barátom meglepő pillantást vetett rám:

- Hűha ahogy látom nem vagy a legjobb hangulatban, de igen!
- Akkor beszélgetek vele egyet! - álltam fel a székből ahogy feltűrtem az ingem újat.
- Meghalt! Amint elfogtuk és bevittük hogy kikérdezzük a szájába volt egy cián tabletta amire a kínzás közben ráharapott és kinyírta magát!
- A rohadt életbe! - csaptam rá az asztalra egy óriásit. - Nekem kellett volna lemennem de tárgyalásom volt!
- Te azonnal megölöd amilyen hangulatban vagy haver. Csak azt az egy dolgot árulta el hogy valamilyen Vörös Mambákhoz tartozik!
- Vörös Mambák? - ismételtem meg azonnal - Ilyen maffia klán nem létezik. Ha meg van is akkor annak olyan jelentéktelennek kéne lennie hogy szót sem érdemel.
- Lucas már futattja a programokban.
- A tabletta már akkor is a szájában volt mikor elfogtátok. Jóval azelőtt megölhette volna magát hogy elkezdtük kikérdezni. Tehát valaki azt akarta hogy ezt árulja el nekünk.
- Pontosan - bólintott rá a barátom. - Csak azt nem értem hogy ez kinek az érdeke. 
- Hát ezt én sem! De nagyon nem tetszik a dolog - vágtam rá.