Levadászva

20

Tristan

Az apám íróasztalánál ülve éppen az ablakon át néztem le a hatalmas Los Angelesre mikor Jay jött be az ajtón.

- Ide se hozd! - mutattam a kezében lévő újabb üzlettel kapcsolatos dossziéra.
- Reméltem hogy ezt mondod - mosolyodott el a kanapéra vágódva.
- Passzold le a többit Weston-nak! Én mára befejeztem! - lazítottam ki a nyakkendőmet, majd hátradőlve nagyot sóhajtottam:

- Már egy hete folyamatosan csak dolgozom! Kibaszottul elegem van.
- Akkor menjünk el bulizni ma este! - állt fel lelkesen Jay. - Már az apád temetésén is túl vagyunk. Elbúcsúztatta őt az egész szervezet, ahogy a hagyományokhoz illik. Téged meg kineveztek a Fekete Sárkányok fejének, megvolt a felavatás. Most már ideje hogy kiszakadj az asztal mögül tesó!
- Egyet értek! Már az idejét se tudom mikor voltam utoljára nővel.
- Összefutottam Camilával idefele jövet, és ő mondta hogy ma óriási buli lesz a parton. Kérdezte hogy nem-e szeretnélek téged is elvinni magammal. Mit szólsz Tris?
- Jól hangzik - válaszoltam majd nevetve hozzátettem:

- De ki az a Camila?
- Csak egy random csaj a partról - rántott vállat a barátom. - Viszont elképesztően dögös, meg a barátnői is!
- Ennél több nem is kell! - pörgettem meg a kulcsot a kezembe majd mire elindultunk volna a lift felé, éppen Weston érkezett be az ajtón.

- Apám jobbkezeként nyugodt szívvel bízom rád a további teendőket - nyomtam a kezébe a maradék dossziét, mire ő szájtátva pislogott rám:

- Tristan! Azért jöttem mert a Malajziai leányvállalatunk az engedélyedet kéri az új terjeszkedési folyamatához Japánba! Itt van a szerződés és........
- Megkapják az engedélyem - vágtam közbe - majd később aláírom a papírokat! Most el kell mennem.
- De holnap mindenképpen foglalkoznod kell az üggyel! - kötötte a lelkemre Weston, majd egy lágyabb arckifejezéssel hozzátette:

- Addig meg nyerek neked időt hogy el tudj menni szórakozni!

Már majdnem a számra jött a kérdés hogy ezt honnan tudta, mikor eszembe jutott hogy szinte ő töltötte be a bácsikám szerepét gyerekkorom óta. Nagyon is jól ismer. Apámat majdnem minden üzleti útra elkísérte. Mindig ő volt aki falazott nekem és Jaynek bármit is követtünk el.

- Kösz Weston! - veregettem meg a vállát.
- Na menjetek ne is lássam egyikőtöket se - intett az ajtó felé mire a barátommal egymásra nézve elmosolyodtunk és olyan gyorsan hagytuk el az irodámat amilyen gyorsan lehetett.

Ahogy leértünk a vállalat elé és szóltam a drivernek hogy hozza a kocsimat, három szőke hajú plázacica topogott oda hozzánk.

- Milyen helyes fiúk vagytok! - szólalt meg az egyik majd ahogy a sofőr átadta a kocsikulcsot és meghajolva távozott a vörös Maserati Cabrio mellől, a lányoknak fülig ért a szájuk.
- Ez a te autód? - pislogtak rám a hatalmas műszempillák alól.
- Nem! Én csak egy alkalmazott vagyok itt! - válaszoltam mire láttam hogy Jay a "mi bajod van?" arcával tekintett rám.

Nekem nem a zsánereim az agyonműtött feltöltött szájú nők, de mivel tudtam hogy ezzel nem mind a ketten vagyunk így ezért egy kis hazugság belefért:

- Ő a főnököm - mutattam a haveromra aki értetlenül állt a helyzet előtt, majd hátba vertem hogy vegye már a lapot:

- Jaj elnézést uram volt valami a hátán!
- I-Igen én vagyok!
- Hűha akkor sok pénzed lehet! - simított végig Jay mellkasán az egyik lány. - Este ott leszünk a beach buliba örülnénk ha lenéznétek!
- Ott leszünk lányok ott leszünk! - tette fel a napszemüveget, majd ahogy a lányok vihogva továbbálltak Jay felém fordult:

- Ez egy nagyon jó estének ígérkezik! Kössz tesó!
- De ne szokj hozzá! - vágtam rá nevetve majd a kormány mögé beülve hazafelé vettük az irányt.