Levadászva

24

Tristan

Amint a vízfelszín alá kerültünk a hullámok órási erővel csaptak össze a fejünk felett. Xamirával egy pillanatra sem tévesztettük szemelől egymást, ugyanakkor azzal is tisztában voltunk hogy a cápa valahol mellettünk köröz. Felérve a felszínre láttuk hogy a hullám mind a kettőnk deszkáját darabokra törte.

- Honnan kerül ide cápa? - törölte meg az arcát Xamira.
- Jó kérdés! Valószínűleg a vihar miatt sodródott ide a mélyebb vizekről. De ha nem találunk ki valamit gyorsan, akkor ez nem fog jól végződni! - válaszoltam ahogy folyamatosan magam körül nézelődtem.

A parton hallhatóan óriási volt a pánik és a törött deszkák csak fokozták az élményt mivel az egyetlen menekülési utunk darabokban úszkált mellettünk. Mind a ketten folyamatosan vizsgáltuk a vizet magunk körül.

- Ötlet? - kérdezte Xamira aki nem tűnt sokkal felkészültebbnek a helyzetre mint én, de mielőtt válaszoltam volna, a figyelmem egyből a vérző karjára szegeződött.

Amint tudatosult benne hogy miért vörös a víz körülötte folytatta:

- A picsába...........Ahogy lelöktél megvágta a kezemet a deszka széle.
- Nem sokszor mondok ilyet de ritka szar felállásban vagyunk jelenleg! - állapítottam meg ahogy mérlegeltem a nem túl fényes helyzetünket.
- Valahol itt úszkál egy kibaszott cápa körülöttünk, idők kérdése mikor bukkan elő, méterekre vagyunk a partól és még vérzem is.
- Együtt kell működnünk ha nem akarjuk itthagyni a fogunkat - jelentettem ki, majd egy hirtelen lökést éreztem az oldalamnál.

Tudtam hogy ez a cápa lesz.

- Nincs sok időnk! Kezdj el úszni, azzal húzod magad után a vércsíkot így elvonod a figyelmét rólam amíg én el tudok menni az egyik darabért és megöljük - néztem rá határozottan.
- Egy cseppet sem bízok meg benned, de tényleg ez az egyetlen esélyünk! Feltéve persze ha nem versz át amíg engem megölne, addig te ki tudsz úszni a partra.

És ekkor olyat mondtam amit eddig soha az életemben, de a legrosszabb az volt benne hogy komolyan is gondoltam:

- Soha nem hagynálak itt! - jelentettem ki majd egy közös bólintás után Xamira az egyik irányba kezdett haladni én pedig a másikba.

Ahogy eltávolodtunk egymástól láttam hogy a ragadozó nem meglepő módon felé veszi az irányt. Szerencsére sérült karral is nagyon gyorsan úszott így megragadtam egy éles deszkadarabot és egy erős mozdulattal eldobtam:

- XAMIRA!!! - kiabáltam el magam, majd ahogy az tőle várható volt egyből elkapva egyenesen a felé érkező cápába szúrta.

Az állat körül rögtön liternyi számra pirosodott el a víz.
Nehezemre esett bevallani de én se csináltam volna szebben. Az hosszú anyag keresztülhatolt a hal testén. Olyan volt minta egy nyársra lenne húzva. A figyelmemet az éppen felénk haladó barátaink vonták el akik lelassítva a jetskivel kisegítettek minket.

- Baszki ti kinyirtatok egy kibaszott cápát........közösen? - jegyezte meg elképedve Jay.
- Hát vagy ő vagy mi! - válaszoltam meg, majd amint Xamira a barátnője mögé ült egyenesen rámnézett:

- Nehogy azt hidd hogy ez változtat bármin is.
- Egyetértek tubica! Ha odaadtalak volna a cápának akkor én min szórakoznék a továbbiakban? - vágtam rá gúnyos mosoly kíséretében - De látom nálad ez a köszönöm!
- Azt lesheted mikor mondok én neked ilyet Tristan Wright!
- Nem is kell! Nekem már a tudat is megteszi!