Levadászva

11

Xamira

- Indulhatunk?
- Még szép! Fingassuk ki a banyát! - válaszoltam Anara mosolyogva, majd amint mind a ketten elfoglaltuk a helyünket a tengeralattjáró kabinjában, már el is kezdtük a merülést.
A tegnapi este után kész kikapcsolódásnak számított ez a küldetés.
- 90 láb!
- 150 láb!
- 180 láb! - jelentettem ki én is ahogy egyre inkább sötétedni kezdett körülöttünk a víz.
- 250 láb! - kontrázott rá Ana.

Ahogy elértük a 300 láb mélységet, ami olyan 80 méternek felelt meg, és mondhatni láthatatlanok lettünk a partiőrség számára, azonnal célba is vettük a koordináták által megadott célpontunkat. Azelőtt kellett elkapni őket a mélyebb vizeken mielőtt kikötnek.

- Mindjárt jövök! - csatoltam ki magam az ülésből és elindultam a fegyvertároló rekeszhez, hogy kiválasszam az akcióhoz ideális társamat.
- Xamira! Ezt lesd meg....

Ahogy visszaértem a vezetői fülkébe egyből megpillantottam a radart, ami azt mutatta hogy Natalja hajója alatt egy miénkhez hasonló tengeralattjáró időzött.

- Nahát nahát! - álltam meg karba tett kezekkel. - Úgy fest társaságom lesz.
- Szegény szerencsétlen még nem tudja - nevette el magát a barátnőm.
- Nekem aztán mindegy hogy most eggyel több vagy kevesebb embert nyírok ki - válaszoltam vállat vonva, majd ahogy Ana pontosan a hajó mellett jött a felszínre én csak egy laza mozdulattal átugrottam a fedélzetre.

- Sziasztok fiúk! - mosolyodtam el a hat fegyveres őrre nézve, ahogy megláttak már emelték is az adóvevőt hogy erősítést hívnak, de mielőtt erre sor kerülhetett volna, mindegyiknek adtam egy kis vasat az étrendjébe.
- Ki vagy te? - állított meg egy újabb öltönyös férfi, aki felém szegezte a farzsebéből kihúzott pisztolyt.

Unott arccal meredtem rá, majd végigmutatva a magamon lévő testhezálló fekete szerelésen, a derekamon lévő hangtompítóval felszerelt két fegyveren, a tölténytartók, és a combomon lévő késkészletek sokaságán:

- Pilates oktató.
- Nem tudok semmilyen oktatóról! Nekem nem szóltak, és hogy jutottál fel? - gondolkodott el az elhangzott információkon, mit sem foglalkozva a mögöttem vérben elterülő társaival.
- Ennyi agyhalott nyomorékot - jegyeztem meg szemforgatva, majd arccal belevágtam a mellette lévő üvegablakba.Az egész fejét és nyakát szétvágták a szilánkok, amitől egyből meghalt.

- Hallasz? Xamira? - érdeklődött Ana a fülemben lévő adóvevőn keresztül, de mire megszólaltam volna újabb három fegyveres férfi érkezett.
- Igen, csak egy pillanat - válaszoltam, majd a felém haladó fiúkból kettőt azonnal lelőttem, a végére maradt szerencsétlent pedig egy pörgőrúgással a mellkasára célozva átküldtem a hajókorláton egyenesen a tengerbe.
- Mi volt ez a csobbanás?
- Fürdik egyet.
- Te kilökted a hajóról? - nevetett a barátnőm.
- Spórolok a tölténnyel, de inkább azt mond meg hogy hol a rakomány. Mert itt most két ajtó is van.
- Igen, de azok csak raktárok semmi sincs bent, a folyosó végén lesz egy lépcső ami levezet az alaksorba. Neked azon kell majd lemenned - igazított el Ana a műholdas monitor mögül, ami holografikus képet adott a hajótestről.
- Akkor Natalja is ott lesz ahol az áru!
- Én is így gondolom.

A fedélzeten továbbhaladva megpillantottam a szóban forgó lépcsőt, de meglepettségemre az ott álló őrök már mind vagy késsel vagy golyóval a fejükben a földön feküdtek.

- Tetszik amit látsz? - szólalt meg mögöttem egy ismerős hang.