Levadászva

29

Xamira

Ahogy kiértünk a folyosóra Ana és Jay már tűkön ülve várták az érkezésünket. Meglepett pillantásokat vetettek ránk. Ez nagy valószínűséggel vagy azért lehetett mert kiérve az irodából kivágva az ajtót forgyogtam a dühtől, vagy azért mert mind a hárman élve távoztunk, vagy mind a kettő.

- Mi történt ? - érdeklődött azonnal a barátnőm.
- Éppen ideiglenes szövetséget kötöttünk a Fekete Sárkányokkal! - vágtam rá azonnal.
- HOGY MI??? - döbbentek le szinkronban majd Jay értetlenül nézett a barátjára:

- Mi az hogy szövetséget?
- Jól hallottad! - vágta rá Tristan teljes magabiztossággal.

- Enzo - szólalt meg apám mire a férfi már egyből mellette is termett - szólj Raffaellnek hogy minden hajó ami a sárkányok birtokában van innentől engedélyt kap a belépésre. És a gépem legyen egy órán belül indulásra készen!
- Igenis uram! - hajolt meg majd egy bizonyos távolságig hátrált, és csak utánna fordult meg a lift irányába és hagyta el a helyiséget.

Ana egyértelműen nem talált szavakat a hallottakra és látta hogy én se nagyon. Amit meg hozzá tudnék fűzni az adott szituációhoz azt meg inkább megtartom magamnak.
Valójában teljesen logikus lépés volt ha tiszta fejjel akarok gondolkodni mert nekünk is akkora hasznunk van ebből mint Tristannak. Csak annyi volt a baj hogy pont nem tudtam józanul gondolkodni. A barátnőm félre húzott mikor az apám úgy hagyta el a helyiséget hogy kezett fogott Tristannal:

- Xamira nyugodj le!
- Mégis hogy Ana? Én azt terveztem hogy kinyírom ezt az önelégült bunkót és nem azt hogy együtt dolgozok vele! Megvan kötve a kezem.
- Nézd! Be kell lássuk apádnak jogos a fenntartása amiatt hogy ha valaki képes olyan magas szintű harcosokat megölni mint te vagy én, akkor ezt nem lehet félvárról venni.

Valahol mélyen én is tudtam hogy igaza van és a klán érdekeit kellene néznem, de nehezen ment mikor Tristan megállás nélkül az idegeimen táncolt.

- Én nem fogok tudni együtt dolgozni vele!
- Már egyszer szemtanúja voltam hogy működtök együtt, és egész jól ment! - nevette el magát Ana.
- Azt a szükség hozta!
- Pontosan! Ahogy ezt is. Tristan se hülye és tudja hogy egy olyan szövetséggessel mint mi senki a világon nem szállhat szembe.
- Miért pont neki kell a sárkányok vezetőjének lenni? Engem ver a sors! - vágtam rá majd szúrós szemekkel Tristanre néztem aki láthatóan nagyszerűen szórakozott.

Próbáltam nem kimutatni az egyre növekvő frusztrációmat, de elég nehéz volt miközben egy kellően gúnyos és fölényes mosolyt villantott rám amitől kedvem támadt volna a fejéhez vágni valamit. Bármi, ami megfelel arra a célra hogy maradandó károsodást okozzon és elérhető távolságra legyen tőlem.

- Bárki is vette a bátorságod hogy ebbe a csatába belekezdjen ellenünk - jelentette ki a barátnőm - legnagyobb hülye az univerzumban!
- Lesz is hozzá pár keresetlen szavam ha megtaláljuk és ennek még a tetejébe jön az is hogy miatta össze kellett fognunk a Sárkányokkal!