Levadászva

18

Tristan

Ahogy kiszálltam a szervezet garázsában leparkolt autómból, Lucas már a liftnél várt rám.

- Kibaszott nagy szerencséd volt, remélem tudod - jegyezte meg amint mellé értem és lepacsiztam vele.
- Jövök neked eggyel tesó!
- Te már jóval többel jössz nekem - mosolygott rám majd elindultunk az apám irodája féle. - Nem volt egyszerű dolgom mire hozzáfértem a biztonsági szerverükhöz. Éppen hogy csak kinyitottam neked az ajtót már ki is dobott a rendszer. Időben szóltál ez volt az egyetlen aduászod!

Amint válaszolni tudtam volna megcsörrent a telefonom:

- Mondd! - tettem a fülemhez, de Jay csak hallgatott. - Hallo?
- Tris.....az apád.
- Mi? - torpantam meg hirtelen. - Mi van vele?
- Gyere be a magánklinikára.
- 10 perc és ott vagyok! - jelentettem ki, majd Lucasnak intve visszaindultam a parkoló irányába.

Beülve a kormány mögé kikanyarodtam az útra, és padlógázt nyomva siettem a kórházba. Az az egy tény nyugtatott, hogy tudtam a legjobb kezekben van. Az egész a mi működtetésünk alatt állt, az ország legjobb orvosai mind csak rá figyeltek. Nagyon bízok benne hogy ez egy újabb rosszullét, és semmi komolyabb.

- Jay! - kiáltottam ahogy a folyosóra berohanva megláttam a barátomat. - Mi a helyzet?
- Sajnos én se tudok túl sokat. Hirtelen rosszul lett, és behozták. Azóta is azt várom hogy kijöjjön valaki.
- Tristan - szólalt meg Robert amint megjelent az ajtóban.
- Mi van apámmal? - kérdeztem, de ahogy lesütötte a szemeit mindent elárult.

Összeszorult a gyomrom attól hogy egy ilyen kiváló szakember tekintetében látom azt hogy reménytelen a helyzet.

- Menj be hozzá! - tette a vállamra a kezét, majd félreállt.

Ahogy benyitottam a szobába, borzalmas látvány fogadott. Gépek hadaira volt kötve, közelebb sétálva hozzá felém fordította a fejét és elmosolyodott:

- Örülök hogy betoltad a segged! - jegyezte meg levéve az oxigén maszkot az arcáról.
- Látom a humoroddal nincs baj - nevettem el magam szomorúan.
- Azzal sose volt! Tudod....- kezdett bele a mondatába, de fájdalmas volt látni hogy mennyire nem bír beszélni -....az én korszakom itt hamarosan lezárul, viszont ezzel együtt a tiéd elkezdődik.
- Ne beszélj inkább - tanácsoltam, de apa mint aki meg se hallotta a mondandómat folytatta:

- Jól figyelj rám Tristan! Vezetőnek lenni nem lesz könnyű, de azt sose felejtsd el hogy te az én vérem vagy. Tudom hogy nem voltam a világ legjobb apja, a rengeteg elvárásom feléd gyerekkorodtól kezdve mind-mind azért volt, mert tudtam mire vagy képes. Emlékszel amikor 10 évesen megkérdezted tőlem hogy miért vagyok olyan sokat távol otthonról? Én pedig azt mondtam neked, hogy a jövőnk, és a biztonságunk érdekében.
- Igen - válaszoltam.
- Most hogy a jövődet, és a biztonságodat is megteremtettem - nézett a szemembe - elégedetten távozom. Édesanyád büszke lenne rád, ahogy én is az vagyok!
- Nem fogok csalódást okozni! - válaszoltam az ágya mellett ülve, majd félmosolyra húzta a száját:

- Szeretlek fiam!

A szavaimat megelőzte a monitor hosszú sípolása, amivel egyidőben apám lassan lehunyta a szemét.

- Én is szeretlek apa! - szorítottam meg az élettelen kezét.